A világban sok csoda van, -
bámulja is libanép!
Itt is BUMM! és ott is BUMM!, de
azért ép még, ami ép.
Világcirkusz közepében
kis dölyfös körsátor áll, -
s benne mennyi csodát forgat
az a Nagy Bohóckirály!
LIP-LOPI MAGÁNCIRKUSZ..
Itt ész elfut, s rúg a láb.
Lehet, megtéveszt a tábla
rajta, hogy: KÖZTÁRSASÁG?
Nem a köznek társasága, -
benne szép kis társaság
csinálja csinos porondon
jól megszokott cirkuszát!
Főbohóca nemcsak király, -
nagy bűvész is valahol:
kis pénzecske, nagy pénzecske
súgott szóra elloholt.
Hová loholt? Kutatgatja
a közpénzből fizetett
szolgák sora, Hiszekegyből
mégsem jön ki igaz egy!
Bohóckirály albohóccal
mondat erről égmesét,
s abból, végül, annyit látni:
kecses kunkori de szép!
Szép is olykor kunkorodó
kakastollas kunkori,
de, ki á-t mond, az a bé-t már,
nagy bölcsen, nem mondja ki!
Porondszolga értelmiség,
Neked kijár tisztelet:
oly diszkréten vakarod meg,
ahol előbb viszketett!
Korbács láttán, s húsos csontért
ugattatható az eb,
főleg, ha néző népecske
kicsit sem értelmesebb!

LIPI-LOPI MAGÁNCIRKUSZ..
Van-e benne elefánt?
Hogyne volna! Kell! A teste
pompás, - kulissza gyanánt.
Elfedi a sok-sok csúnyát,
s ki festet rá szépeket?
Eltaláltad! Ördögöd van!
Az a Főbohóc lehet!
Elefánttal trombitáltat:
- REMEGJ, BRÜSSZEL, MERT JÖVÜNK!
Megvédjük mi, Édenföldünk,
édes, mézes életünk!
Megindulnak porondszolgák,
usgyi!, üsd-vágd! hadsereg, -
megtanított a múlt század,
mint nyerjünk győzelmeket!
S a régmúlt is! A tatárok
végül gondoltak nagyot,
s minket a sok kutyafejű
gyáva módon otthagyott..
Török kissé tovább bírta, -
no de mi 150 év?
Nem két perc, de örökléthez
képest csupán semmiség!
S ha kibombázott muzulmán
újra falaink alatt?
Kerítésből körítés lesz, -
s a dicsőség megmarad!

Csodacirkusz csodaföldjén
csodabalfácán a bal:
már szónokol, mikor azt sem
tudja még, hogy mit akar!
A Főbohóc bezzeg tudja,
még ha nem is mondja ki:
- Lényegtelen mögött lényeg, -
zsebünkben mennyi mani?!

Utazz hozzánk, jöjj e Honba,
világ kozmopolita!
Itt székel a PRODUKCIÓ,
melyben soha sincs hiba!
Itt, ami van, nem hibákból, -
dicső győzelmekből áll,
s Magáncirkusz Köztársaság
trónján bohóc Főkirály.
Lipi-lopi sebbel-lobbal
megy, - ó, milyen hevesen!
S szerényen! Hány lipilopnak
olykor nincsen neve sem..
Itt a kötéltáncos lába
olykor nincs-kötélre lép,
s mikor lép, ott baj még nincsen, -
csak utána, némiképp!
Itt a néző nem néz: bámul,
bambán, s azt sem érti meg, -
egy kettőre miért nem megy,
csak nihilbe visszamegy.
Itt művészi bűvészettel
botrányt elrendez a hit,
s a hívő hiszékenységet
EU-pénzen segítik!

BRÜSSZEL! Én is hadd üzenjek:
- Milyen más lesz cirkuszod,
ha majd íjjal, nyíllal, karddal
e hős sereg közrefog!
Tanácsom: ha Veled tárgyal,
térdelj le, ne kezdj vitát,
s adj aranyat, számolatlan,
s fegyvert, pompás paripát!
E cirkusz: legyőzhetetlen.
Ennek nem árt vereség.
Amit Ő hoz: VÁLTOZÁS lesz,
s lesz feneked fene kék!
Ez képes rá: ezer évet
csodáival tönkretesz, -
én csak egy kis vátesz vagyok,
de tudom azt, ami lesz!
Én tudom, hogy mi lesz, s nem lesz,
s szerény szóval üzenem,
mit ehun-behun tanított
itt, e bölcs történelem.
Ha remény kell, - ne hallgass rám!
- Ámde minek a remény? -
ezeréves szakadékból
sóhajtja e költemény.

(2016)