Nos, valójában óceánon túli, - tűnődött F.- de ha ő az innenső parton van, akkor ilyen cím jogos. Fura történet, egyszerre tipikus, és ugyanakkor egyedi. Lehet, hogy ő sohasem fogja megtudni a történet végét?

F.-nek blogja volt (van, csak bezártan?) egy nagy, észak-amerikai országban, magyar nyelvű internetes portálon, amit F. a "Hun honának" becézett, kissé tréfás célzással a portál címére. Ezt a portált szerkeszti M., egy - fényképe után ítélve - jó kedélyűnek látszó hölgy (de a látszatok gyakran csalnak).

Hát, igen, igen, - morfondírozott F. - ezt nem gondolta volna! Blogjába feltett egy jámbor, jóindulatú írást, amelynek a végén megemlítette: ez az internetes portál ügyesen, sikeresen küzd azzal, ami ilyen magyar nyelvű portálokon általános: a gyérszámú látogatottsággal, valamint a látogatók közönyével, - de azért ez az általános közöny némileg itt is érezteti hatását.

No, ez inkább dicséret volt (persze, lehet, hogy M. ennél hízelgőbbet várt), viszont teljesen igaz, tényszerű, mert - és ez korántsem F. blogjára vonatkozott csak, hanem valamennyi blogra! - napok, esetleg hetek is elteltek anélkül, hogy valaki hozzászólt volna valamihez, nem csak F. blogjánál, hanem akármelyik blognál, az összesnél. Igaz, F. azt is hozzátette írásában, jóindulatúan: ha valaki megteheti, akkor egy magyar nyelvű internetes portálon lehetőleg ne használjon ékezet nélküli betűket, hanem a magyar ábécét használja, - mint is nézne ki a Himnusz ékezet nélküli betűkkel leírtan?

M., a szerkesztő, érthetetlenül cselekedett, amikor a dicséretet támadásnak fogta fel, és elkezdte vádolni F.-et mindenféle légből kapott dologgal. F. mindent megválaszolt, de M. a válaszokat kiforgatta, ráadásul nevetségesen, primitíven.

F. arra gondolt: mintegy másfél évtizeddel ezelőtt az óceán innenső partján, ebben a kis országban, már átélt mocskolódásokat, amikor még nem következett be a nagy gazdasági-társadalmi világválság, és sokan hitték Magyarországon, hogy hamarosan kolbászból lesz a kerítés. A kerítés egyrészt a nagy többségnek nem lett kolbászból, másrészt napjainkra az erkölcsi szint is olyan meredeken esett, hogy az egykori mocskolódók mára kénytelenek voltak elcsendesedni.

F. hiába bizonyította be igazát, ez M.-nek csak falra hányt borsó volt. Nem tudni, hogy a kulisszafalak belső oldalán mi zajlott le. Tény: F.-et M., önkényesesen, visszaélve szerkesztői hatalmával, kizárta a portálról. Most már saját blogját sem nézheti meg.

- Lehet, hogy M. beteg, és ez okozta vad, minden alap nélküli reagálását? - tűnődött F. Ha igen, akkor sajnálatra méltó. Ha nem beteg, akkor viszont magatartása szégyen, nem csak rá, hanem kicsit az óceán túlpartján levő magyar nyelvű portálra is, és arra az óceán túli országra is, ahol ez a portál van.

Tekintettel, hogy F. lehetővé tette blogjában nagyon sok és sokféle írásának olvasását, értelmes emberektől tulajdonképpen hálát érdemelt volna, - de a hálátlanság, sajnos, megszokott dolog. M.-nek ez az indokolatlan bosszúja mégis bosszantotta. Ám be kellett látnia: olyan időket élünk (no, nem először a világtörténelemben!), amikor a kutyából nem lesz szalonna, ezt még kibírnánk, de egyre inkább a szalonnából is kutya lesz. Nem kedves kutyus, hanem az igazságot lepiszkító, oktalan eb!

Persze, vannak ennél sokkal csúnyább történetek is, tömegével, - de azért M. magatartása mégsem nyerne szépségversenyt. Legalábbis igazságra, tárgyilagosságra törekvő zsűri előtt nem!

(2016)