Don Quijote nem volt bolond, ahogy híresztelték róla életében, és híresztelik róla még most is. Dárdájával a Szélmalomra támadt, de a Szélmalom sem volt csak szélmalom, hanem gonosz Szellem is. Sőt, a bajszos molnár sem volt csak szómolnár, bár ugyancsak szónokolta és szónokoltatta: az Ő szélmalomrendszere nélkül a szél sem válik mindent elsöprő viharos erővé. Ha Ő őrleti a Népek Gabonáját, mint kiválasztott Főnépvezér, akkor lesz liszt, ha lesz liszt, lesz kenyér, ha lesz kenyér, lesz Minden, és a Nép Boldogsága túlmegy minden határon!

A háttérben, persze, a Szélmalom Szelleme állt, de nem sokáig állt, mert máris köpködött, mármint golyóbist ide, golyóbist oda..

Tehát összegezzük eddig: Don Quijote nem volt bolond, nem elfogadható ok nélkül támadt a Szélmalomra, a Szélmalom nem csak szélmalom volt, hanem gonosz Szellem is, és a molnár sem volt csak szónokló, hanem ki is köpött, köpetett tüzes golyóbisokat..

Idáig rendben?

Nem teljesen, mert hamar feledésbe ment, és nem is jött a feledésből vissza: a nép sem volt Nép, hanem valami egészen más, ami nélkül hiába lett volna Szélmalom, gonosz Szellem, szónokló bajszos molnár, aki azokra a véres, szörnyű tettekre tüzelte a nem Nép népet, vagyis hát az annyira nem volt nép, hogy valójában ki-sem-merem-mondani-minek nevezhető tömeg..

Jól szónokolt a bajuszos molnár?

A valódi Népnek nem szónokolt volna jól, mert az kineveti a demagóg érdekbohócokat, ha őrültségeket fecsegnek, harsognak, fecsegtetnek, harsogtatnak, de az még, mármint a valódi Nép, a kinevetésen kívül egyebet, ennél többet is tesz, - oda viteti őket, ahová valók valójában..

A valóságban levő nem Népnek azonban nagyon jól, kirobbanó sikerrel szónokolt a bajszos molnár, át is rendeztette háromnegyed Európát elegáns romhalmazzá, de még Európán túl, délen és keleten is tankoltatta nagy gépezetét, - ameddig ki nem fogyott a benzinből..

Nem látta előre senki sem, hogy mi készül?

Don Quijote látta, ezért is támadt rá a szélmalomra. Meg néhány hozzá hasonló gondolkodó is látta, meg is írta, de a nem Nép nem olvas, vagy, ha olvas, akkor nem azt olvassa, amitől okosabb lesz, hanem azt, amitől még ostobább, pedig a nem Népnek nem kell ostobaságért a szomszédba mennie, mert az ott van az orra előtt is, a szomszédos országokban, sőt, a Nemóperenciás Tengeren túl is, és onnan is mindig átjön (mármint az ostobaság), részben magától, de küldik is erősen..

Don Quijote rátámadt a Szélmalomra, mert látta, hogy az gonosz, és mire készül.. A nép pedig, mivel nem volt Nép, sőt, ki-sem-akarom-mondani, hogy mi is volt, rátámadt Don Quijotéra, egyúttal önmagára is, meg egy naiv ácslegényre is, aki azt hitte: ha ő meghal a Népért a Keresztfán, akkor a népből Nép lesz.. Utóbbi szép naivság volt, de egyszerűségéből hiányzott a bonyolult nagyszerűség.. Meg a realizmus is..

A bajuszos molnár mellett azonban voltak (és vannak) más bajuszosak is, meg bajusztalan szóőrlők, mindenféle hasonló tettekkel, még ha nem is olyan nagyszabásúakkal, mint a bajuszosé, és annak nem Népéé, meg ezek sok tekintetben mások is, de nem minden másságot kell feltétlenül szentként isteníteni, mert ezek a másságok valahol azért sokban ugyanazok.

A gonosz Szellem Don Quijote lándzsáját nem kedvelte, de azért kibírta volna, mert egy gonosz Szellem sokkal többet kibír, mint egy jó Szellem, - ezért is van a világon annyi gonosz!

Mi okozta a bajuszos molnár végét?

Ó, nem Don Quijote, az még ma is csak vándorol sovány lovacskáján, páncéljában, ha hideg van, ha meleg!

A bajszos molnár (és néhány segítőtársa) végét az okozta, hogy a Világban nem csak egy gonosz Szellem volt (és van), hanem sok. Ezek nem egyformán gonoszok, van közöttük olyan is, amelyik a többihez képest relatíve jó, de azért senki se értse félre: a relatíve jó csak a többihez képest jó, egyébként távolról sem jó, közelről pedig még kevésbé az! (Igaz, jó Szellem is van, de azt a gonosz Szellemek fegyveresen őrzik, mert más az, ha ők, a gonoszok, kapnak hajba, mintha a jó Szellem csípné fülön őket, és kérné számon tőlük ezt-azt..)

A bajszos molnár végét az hozta meg, hogy nem minden gonosz Szellem érdeke pontosan ugyanaz. Utóbbi okból győzött a humanistább (de nem humanista!) és jobban felfegyverkezett Érdek. A bajszos molnár azonban jutalom végjátékként kapott egy nászéjszakát, meg egy szép, benzines, lángoló temetést.

Gonosz Szellem ma is van elég, molnáruk is bőven akad, bajuszos, bajusztalan, szakállas, simanyelvű, meg dörgő szavú, és sok minden másféle. Teszik is az érdekdolgukat istenesen! Az a nagyszabású világfelgyújtás, a bajuszosé, ugyan már csak emlék, de valamelyik gonosz Szellem majd csak felgyújtatja molnárával a Világ nagy Gépmalmát, - csak várni kell türelmesen! Ami késik, nem marad el.

Na, tudtátok követni gondolataimat, kedves Olvasóim, - mind a hárman?!

Ez csak költői kérdés volt, mert tudom: Ti tudtátok, mind a hárman!

A nép pedig, mert nem Nép, ma sem követ gondolatokkal senkit (főleg becsületes, tárgyilagosságra törekvő gondolatokkal nem!), mivel nem gondolkodik.

Nem is jó az a gondolkodás! Én csak tudom, tapasztalatból! Sokkal jobb dolog lesz majd elnézegetni azt a Nagy Világégést!

Az jön, mert ez a nem Nép azért mégis nagyon alkalmas valamire: ma is készségesen kész segíteni egy újabb bajszosnak (vagy bajszos bajusztalannak) a világ felgyújtásában. Lehet, hogy közel van már a Harmadik Nagy Fellángolás. Hát az még a Szent Labdarúgó Mérkőzéseknél, meg a Doppinggyönyörűséges Olimpiáknál is ezerszer látványosabb lehet majd! Lesz mit bámulni!

Az majd túlszárnyalja a legvéresebb bikaviadalokat, a legtüzesebb tűzvész tűzijátékokat, - azt még majd az ősrobbanás is megirigyelheti majd!

Nem Nép, - bízz a jövődben! Meghozza majd a bombasikert!

(2016)