Ha az öröm felépít egy-egy Házat,
többnyire mindjárt lebontja a bánat,
s kóbor kutyaként jár helyén az emlék,
s csillag nyújtja feléje égő csendjét.

Erre gondoltam most, a nyári réten,
s arra: milyen kár, hogy életem értem,
mert megértéssel nem mehetek messze:
nem a való kell, - az, ami lehetne!

Volt más idő, bánat akkor is rombolt,
de, jóval-rosszal, az az idő jobb volt.
A gondokból csupán rosszak maradtak.
Halott sötét egykori kristályablak.

Kinek mondhatnám? Nincs már házam, népem,
hazám.. Színekkel elsiető réten
dal szólna még, ha volna, s dalra várna
csillagajándék gyönyörű világa..

Kinek mondhatnám? Hazám, házam, népem
elveszett már, misztikus messzeségben,
s ha keresném is, mindhiába tenném, -
csak Keresztfákkal házaló keresztény

a láthatáron. Krisztust már eladták,
kitetoválták reklámnak az arcát,
s harangot kondít közönyös vasárnap, -
ma Haza, Ház, Nép, Élet, - minden látszat!

(2016)