- Fiam felnyögtél álmodban, mi a baj, mi bánt?
- Még most is látom magam elött s a sírás fájdalma fojtogat.Miért nem tettem többet érte vagy tehettem-e volna még?
- Elment, ne vádold magad, hidd el, nincs miért.
Az idő: sebesen rohanó patak: múltunk szennyét tovamossa hamar.
- Mégis fáj ez. Nagyon.
- Homlokodról könnyű gyolccsal verejtéked letörlöm, hisz olyan orcád akár télen a gyöngyöző-párásodó üveg.
- Nem tudom, mit tegyek; a fájdalom bilincse fogvatart. Tüdőm s torkom sírás tépi, s görcsös zokogás feszül ki belőlem.
- Csitulj el, csitulj... Ne félj. Puha-meleg szeretetem
bársonyként takarja el léted zaklatottságát.
Amit átélsz, hiszem. Magam is átéltem már.
- Mikor? Mondd el kérlek!
- Vajúdásomban az éjszakába kellett kapaszkodnom. Apád valahol messze, távol. Katona volt. Él-e még, vagy nem? Semmit nem tudtam, csak sejtve hittem az Igent, mit szívem súgott magamnak. Éjszaka törtek rám a görcsök. Én itthon egyedül, a hóesésben bábáért a szomszéd szaladt. S Te jöttél, vér és víz összevegyült akkor... igen.
Arcom volt akkor olyan, mint most a tied.
De nemcsak Te jöttél.
Volt egy öcséd is ki akkor halva született.
Köldökvezetéke ölte meg Őt.
Az fojtotta meg, mi táplálta egykor. Ez fájt nekem úgy, mint most ez Neked.
- És apám?
- Sokáig nem kaptam hírt felőle. S egyszercsak megjött. Fáradtan, véreres szemekkel füstszagú, tépett katonaköpenyben.
Először csak ivott, ivott, mohón nyelte a vizet... utána tudta meg a hírt.
Egy darabig csak nézett maga elé, erős, kérges tenyerét ölébe ejtve. Majd lassan felnézett.
Jól van - mondta- Bánkódni kár, mit tenni itt mi már nem tudunk. Felállt, rámnézett. - Jól van - mondta újra s nyelt egy nagyot.
Most elmegyek dolgozni, Te még pihenj. Az Ő ereje ölelt át, felnyalábolva alélt lelkem. Így volt akkor fiam azon a télen.
Tovább kell lépnünk, létünk léghajójából ki kell vetni a súlyokat, mert (velük) tovarepülni nem tudsz akkor.
- Igazad van, köszönöm jóanyám. Bár még fáj, de újra látnom-keresnem kell utam.
- Jól van fiam, jól van, most már aludj, későre jár.
Puha álmod óvjuk mindketten a Hold meg én. Jó éjszakát.

1998. VIII.11. Bózsva