Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2016-07-30 21:35:28
Megtekintve: 5888
Ízlés, ízléstelenség, tetoválások
Gyermek- és ifjúkoromban a tetoválás nem volt divat Magyarországon. Könyvek képein láttam tetovált bennszülötteket, tengerészeket, közönséges bűnözőket. A képeken levő tengerészek bőrén díszelgő ábrák láttán eltűnődtem: miért tetováltatták magukat? A kikötőkben levő nőismerőseiket akarták elkábítani e giccses bőrrajzokkal?

A közönséges bűnözőknél, gondoltam, a tetovált bőr ostobaságukra utal, hiszen egy betörő könnyebben tudja menteni a bőrét különös ismertetőjel nélkül, ezzel szemben, ha a kocsma közönségéből valakinek eszébe jut, hogy látta őt, a karjába vésett sellővel, és ezt megemlíti a rendőröknek..

A bennszülöttek (rézbőrű indiánok, afrikai fekete- és barna bőrűek, meg mások) romantikusan költői szellemvilága felkeltette ugyan érdeklődésem, de kitetovált testük lenéző mosolyra késztetett. Valószínűleg együtt mosolyogtam, tudtomon kívül, azokkal, akiket elítéltem: a gyarmatosítókkal, akik "civilizált" létükre gőgösen megvetették a primitív "vadembereket". Persze, ők sem a szelídség és a szeretet emberei voltak. A gyarmatosítók nem csak lenézően mosolyogni mentek a világ távoli tájaira, hanem más célból is: megszerezni egyet és mást a vademberektől, jobb fegyvereik birtokában. Tanították is őket, persze, többek között arra, hogy mint irtsa a vadember azt a csúnya másikat, aki nem szíveli őket, a szerzés szent missziójával érkezőkként. Sikeres szerzés-misszió volt ez, igaz, a gyarmatosító korunkban már némileg másként gyarmatosít, szerez. Ám azok a kibombázott menekülők, - hallatlan! - ma már úgy elszemtelenedtek: képesek Európa felé venni az irányt, menedéket kérni! Hát azért bombázta ki őket a derék NATO mindenükből, hogy idefussanak, elvetemült vademberekként, Európába, a szülőföldjükön való, jó ízlésű, tisztességes haldoklás helyett?! Írtam is erről Politikai üldözött c. írásomban (http://campfire.gportal.hu/gindex.php?pg=36192380). Az itt született honi bennszülöttek nem olvasták, ami számomra megszokott dolog, - mit olvasnak azok manapság?

No de hagyjuk a tetovált bennszülötteket, és a komoly, szatirikus tréfát! Az 1989-es magyarországi rendszerváltás után, meglepetésemre, elterjedt az addig alig-alig előforduló tetoválás is. Hát ezen miért lepődtem meg, amikor annyi mindent előre láttam?

A válasz erre nem könnyű, de megadható. Egy-egy értelmiségiben (bennem is) makacsul ott a vélekedés, hogy az ő ízlése a követendő. Időről időre elfelejtik (bár ugyanakkor jól tudják), hogy a nemes erkölcsi tanításokat, a becsületet, a jó ízlést általában nem követik az emberek. Azokat sem, amelyeket a Szent Biblia tanít. Az értelmiségiek sem, mert azok túlnyomó része is értelmetlenségi (erősebb kifejezést most nem kívánok használni).

Hát ugyan tudtam: az erkölcsi hanyatlás, ami bekövetkezett, ízlésbeli hanyatlással is jár, de ezt úgy tudtam, hogy szerettem volna nem tudni. No, ez ellentmondás, de nem az egyetlen ellentmondás a nagyvilágban, csupán egy csepp a tengernyiből.

Vannak olyan tetoválások, amelyek, némi töprengés után, még akár szépnek is nevezhetőek: kis pillangó szép nő karján, lábán, vagy hátán. Nekem ugyan ez sem tetszik, mert arra gondolok: mi van, ha néhány év múlva a hölgy megunja a rátetováltat, és saját bőrén érzi: balgaság volt? Persze, a szép nő azt hiszi, hogy a tetoválástól szebb lett, de mi van, ha rájön: mégsem igaz? A kevésbé szép nő esetleg szintén hasonlóképpen érezhet, mert az ízlés is (ha nehezen is) megváltozhat..

A nőkön levő - esetleg kifejezetten giccses - tetoválások másik része, szerintem, a szép nők szépségéből elvesz, és legfeljebb a nagyon csúnya nők esetében mondható: náluk ez a bőrfirkálmány nem oszt, nem szoroz.

A férfiaknál még rosszabb a helyzet, mert - ne haragudjon meg senki őszinte véleményemért (persze, úgyis sokan megharagszanak majd!) - a férfiak ízlése valamivel alatta marad a nők ízlésének, mármint a jó ízlést tekintve. Ha valaki tömegközlekedési járművön utazik, akkor gyakran láthat kifejezetten giccses ábrákat egyes férfiutazók bőrén, olyanokat, amelyek giccses primitívség tekintetében vetekszenek a matrózok, bűnözők által egykor oly kedvelt sellőkkel, halálfejekkel, horgonyokkal, szívekkel, kacskaringós gazindákkal.

Távolabbról e tetoválási mánia mögött is a jelenlegi - ízlésesnek korántsem mondható - társadalmi rend áll. Az, amelyik minden áron való feltűnésre, gyors, visszataszító celeb sikerekre hajszolja az embereket, nőket és férfiakat egyaránt - de a siker helyett egészen más várja őket tömegesen, és még a látszólagos sikerről is kiderül: nem Éden földje, hanem falánk, bűzös mocsár.

Az üzlet, - üzlet, de a tetoválásra szakosodott cégek tulajdonosai ne izguljanak fel ezen az íráson: úgysem olvassák azok, akik tetováltatás számba jöhető alanyai. Az üzlet megy tovább, a szánandó népnek szánt show is!

Sok minden más is mutatja, persze, az esztétikai ízlés (remélhetően csak átmeneti) meredek zuhanását, hanyatlását. Többek között az a kis, ingyen osztogatott, butuska bulvárlapocska is, amelyik a néhány napja megszűnt METROPOL helyét vette át, és fő feladata - tartalmából ítélve - a lakosság elterelése a fontos problémákról a kíváncsi kandiság és nevetséges primitívség, ízléstelenség felé. Bár, igaz, ami igaz, a napokban érdekes cikket is olvastam benne (vak tyúkújság is talál szemet!) arról az akasztói, igen jámbor kinézetű juhászemberről, aki - a cikkben megemlített gyanú szerint, és ha igaz, a juhász mindenesetre a cikkben tagadta - harmadszorra is becsapta az Adóhivatalt, és milliárdosból szinte nincstelenné szegényedett.

Ez a juhász már első ügyénél felkeltette érdeklődésem, mert olyannak látszott, aki háromig sem tud számolni, és akkor úgy gondoltam: nem csapta be az Adóhivatalt, csak tévedett a számításoknál.

Eltűnődtem. Hát, igen, igen, három a magyar igazság, - de miért olyan nagy ügy, ha valaki Magyarországon csak háromszor csapja be az Adóhivatalt? Szerintem nagy valószínűséggel sokan becsapták azt, és nem csak azt, háromnál sokkal többször.. Ráadásul e jámbornak látszó juhász már kétszer volt miatta börtönben.. Nem lehet, hogy nálánál sokkal nagyobb becsapás potentátok meg valahol, nemhogy börtönben nem, de talán a hatalom csúcsán éldegélik köz- és magánvilágukat ezen a rendszerváltásos Magyarországon?

Amerika egyszer már sejtetett utóbbiról valamit, de azután - van szegénynek sokkal nagyobb baja is, mint egy kis európai ország korrupciós köz- és magánélete! - a sejtetést is abbahagyta..

(2016)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!