CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773 - 1805)

Nagy magyar költő, a Diétai Magyar Múzsa szerzője és egyúttal szerkesztője, akit hazája igen szűk böjti diétán tartott, koplaltatott. Utóbbi nem csoda, mivel Csokonai felvilágosodott elméje éles ellentétbe került hazája - mindmáig tartó - félelmetes sötétségével. "Az enyim, a tied mennyi lármát szűle, / Miolta a miénk nevezet elűle." - írta Az estve című költeményében. Másik nagy versében (Konstancinápoly) felteszi a költői kérdéseket: "Denevér babona! bagoly vakbuzgóság! / Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság? / Míg űlsz a királyok koronáján, kincsén? / A vitézek kardján s a népek bilincsén?"
Ezek a költői kérdések hazájában, nem véletlenül, ma is megválaszolatlanok, de a nagyvilág sem siet rájuk választ találni.

KÖLCSEY FERENC (1790 - 1838)

Hazafias magyar költő, akinek Himnuszát és törekvéseit hazájában mindmáig nem értették meg, - de utóbbi, hazája ismeretében, érthető!

PETŐFI SÁNDOR (1823 - 1849)

Nagy magyar költő, aki végül - részben hazafiságból, részben valószínűleg a szeptember végén bekövetkezett lelombozódás miatt is - Bemhez és bumm!-hoz menekült, majd egy kozák lándzsa hozzásegítette, hogy becsülettel megússza az 1849-es rendszerváltást. Utóbbi eseményre azonban van egy másik változat is: életben maradt, és rabszíjra fűzve vitték, hadifogolyként, a cári Oroszországba. Annyi bizonyos: nem sokkal ezután szép eszméit hazája csúnya emberei rabszíjra fűzték, és ma is így tartják foglyul a polgárt harsogó vadparaszti országban.

VÖRÖSMARTY MIHÁLY (1800 - 1855)

Nagy magyar költő, akinek protekciója nélkül Petőfi Sándor úgy halt volna meg, mint Petrovics Sándor, A borozó szerzője. (Később Petőfi, jó érzékkel, Vörösmartyval is összeveszett, de utána valamennyire kibékültek.) Vörösmarty sokkal vörösebb, mint hazájában ma is gondolják, de főleg sokkal humanistább. Szózat című verse tele van gyönyörű költői naivitásokkal, leírja benne, hogy mi nem lehet (ami nagyon is lehet és van is, mint az utókor is igazolta!), valami sejtése azonban lehetett a jövőről is, ezért tette bele a követelményt, parancsot: a hazának rendületlenül híve legyen a magyar. A következő évszázadban is sok minden megrendítő volt (egyúttal kiábrándító is), erre egyébként Gondolatok a könyvtárban c. műve is céloz. A helyzet mára annyiban változott, hogy az emberek már 1. nem járnak könyvtárba, 2. nem gondolkodnak, 3. a "jó mulatság" keveseké, és én azt nem is nevezném férfimunkának, legalábbis bizonyos értelemben nem.

ARANY JÁNOS (1817 - 1882)

Nagy magyar, igazán arany szavú, tollú író, aki rozsdás wassal tényleg nem helyettesíthető (de helyettesítik!). A Toldi-trilógia c. műve népi hőst teremtett, melyből az igazságnak csak részben sikerült kilógnia. Az 1848-49-es szabadságharcban Arany arany szívvel, és jámbor mérséklettel vett részt, a szabadságharc bukása után megírta véleményét az egészről A nagyidai cigányok c. költeményében, melynek szereplői csak látszólag cigányok, és igaza van benne, de ezt az igazat olvasói még Nagyidán sem díjazták (ahogy az igazsággal rendszerint majdnem mindig teszik!), ezért, nehogy megártson a dolog írói karrierjének, alázatosan bocsánatot kért olvasóitól. Amit a vándorcigányok Szűcs urammal csinálnak nála bajusz-ügyben (A bajusz), az csupán apró csíny ugyan egyes mai cigány és nem cigány parlamenti képviselők mutyizásaihoz képest, de azért nem mentes némi olyan általánosítástól, ami általánosan érvényes. Bár 1850-ben azt írta: Letészem a lantot, ez csak a szokott költői fogás volt, nem tette le. Akkoriban a Magyar Tudományos Akadémia a költőket, írókat is hajlandó volt befogadni, így Arany az Akadémia tagja lett (sokkal később a tudomány embereinek sikerült a művészetek képviselőit kilökniük az Akadémiáról, azt bizonygatva: utóbbiak nem tudósok, ez a kis érdekharc, szokásos életkép, azonban Arany Jánost már nem érte el).

JÓKAI MÓR (1825 - 1904)

Nagy magyar mesélő, aki sohasem volt mór, de mórként megtette kötelességét. Tudta, hogy mitől döglik a légy, és sokáig a legnépszerűbb magyar író volt, de mára a kőszívű ember fiai más karrier-úton feketetankautóznak, így népszerűsége erősen lecsökkent. Jókai csak úgy folyt a betű, amiért akkoriban fizettek is, így felesége bezárta a szekrénybe: ne menjen sehová, hanem írjon! Felesége a szekrénybe zárta, az akkori naiv olvasók viszont a szívükbe zárták. A Nagy Mesélő művei ugyan nem a kritikai realizmus igaz gyöngyszemei, de bemeséltek már a magyarságnak különbeket is! Néhány olvasmányos tévedése: sem a Szegény gazdagok nem voltak olyan szegények, mint írta, sem pedig a Gazdag szegények olyan gazdagok (mármint az igaziak), és a Föld mégsem mozog olyan gyorsan, mint gondolta (legalábbis jó irányban nem). További tévedései közül megemlítendő: Egy az Isten (no és - többek között - Allah?).

MIKSZÁTH KÁLMÁN (1847 - 1910)

Nagy magyar író, elegáns úrként és parlamenti képviselőként is becsületes hazafi (ez a többi akkori képviselőre általában korántsem vonatkozik, mint Mikszáth. is rámutatott Két választás Magyarországon c. művében, egyébként a jelenlegi képviselőkre, meg a mai szavazónépre sem). Mikszáth, bármennyire világirodalmi szintű műveket írt is, ezek az 1989-es rendszerváltás utáni hatalom céljaira nem használhatóak: A beszélő köntös az embereknek eszébe juttathatná a sok kaméleon köpenyt, A néhai bárány bizonyos pártok egyes tagjainak nagy lopásait, a Különös házasság pedig egy bizonyos jobboldali parlamenti párt tagjainak egyházian házbeli lelkületét, és azt, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, - hát még a kevésbé szenteknek! No és sorolhatnánk..


ADY ENDRE (1877 - 1919)

Nagy magyar költő, aki jól látta Kelet és Nyugat értékbeli különbségét, amit vak hazájában ma sem vesznek észre (vagy megjátsszák a vakot). Több minden dolgozott benne: a költői zseni, a jót akaró naiv hit, hogy a Bakonyból Párizs lehet, meg a szifilisz. Egyelőre csak az utóbbi egyértelmű győzelme jelenthető. A Hortobágy poétája című versében megírta az igazat a költőt körülvevő bunkókról, ami ma is igaz, sőt, egyre igazabb. Az ős Kaján c. művében őszinte kajánsággal bevallotta, hogy szereti a bort és a végén mindig elnyúlik az asztal alatt (így is történt, ha nótázás közben nem mászott fel egy szoborra, mert ahhoz már nem volt ereje). Az első világháború kezdetén meg merte írni, hogy ez a háború nem a magyarság érdeke, hanem csak a magyarságon élősködő uraké. Tekintettel arra, hogy teljesen igaza lett, hazájában a legtöbben ma is utálják, még azok is, akik úgy tesznek, mintha szeretnék.

GÁRDONYI GÉZA (1863 - 1922)

Magyar író, akinek csillaga az Egri csillagok c. regényével jött fel igazán, de azért a Göre Gábor álnéven írt parasztgúnyoló sorozata is szép pénzt hozott neki a konyhára. Hát igen.. Sok ember mögött ott van A láthatatlan ember!

MÓRA FERENC (1879 - 1934)

Magyar író, aki nem csak Móra volt, hanem a jóra is hajló. Csilicsali Csalavári Csalavér, ez a Magyarországon (és a nagyvilágban) lépten-nyomon megtalálható rókaember, bizonyos társadalmi réteg legjellemzőbb típusa, amelyet Móra gyerekek szórakoztatására alkotott, és annak remek, de azért az, hogy a parlamentben is mindennapos.. Más művei is kedvesek, de a mai hatalom ezeket kevéssé tudja felhasználni céljaira, mert például a Kincskereső kisködmön, bizonyos asszociációkkal, esetleg az olvasó eszébe juttathatja azokat a bizonyos köpönyegforgatásokat és nagy bundázásokat..

JUHÁSZ GYULA (1883 - 1937)

Nagy magyar költő, hazafi, szelíd lelkű, azon kevesek egyike, akik egész életükben hűek maradtak nemes eszméjükhöz, a humanitáshoz. Megírta A munka című versét, nem sejtvén, hogy Magyarországon az 1989-es rendszerváltás után a becsületes munkát ennyire leértékelik majd. Figyelmeztet is: "Ó, fáraók, vigyázzatok, a szolga / Egy nap a gúlát a pokolba hordja / S megérzi már, hogy ember maga is!" (A "győzteseknek"). Egyelőre még nem érzi...

JÓZSEF ATTILA (1905 - 1937)

Nagy magyar költő, hazafi, aki úgy volt kommunista, hogy igazából az (nem úgy, mint egyes köpönyegforgató reform kommunisták), a fasiszta kommunizmust viszont nem szerette, mert felismerte, hogy az nem kommunizmus. Nagy nyomorában és betegségében olykor még Istenhez is fordult egyes verseiben, de hiába. Lehet, persze, hogy mégsem hiába, mert ugye, azok a vonatkerekek..
Vigasz c. versében remek körképet festett az akkori, a dolgozókat megnyomorító társadalomról, amely lényegét illetően olyan volt, mint a mostani, és értékes tanácsot is adott: "...bőröd ne bízd kereskedőre, / ki elád felhőt az egen / s a földön telket vesz belőle". Az emberek többsége azonban az ilyen értelmes tanácsokra ma is bámul, mint.. - no, szóval, nem szépen, hanem úgy, mint egyes négylábúak!
Azt József Attila világosan látta, hogy eljön az idő, amikor: "A történelem futószalagára / szerelve ígyen készül a világ, / hol a munkásság majd a sötét gyárra / szegzi az Ember vörös csillagát!" (Munkások). 1989 óta hazájában azonban bajok vannak a gyárakkal, amelyek sötétek ugyan, mert bezárták azokat, de egyéb történelmi bajok is közbejöttek, részben "a történelem futószalaga" akadozó működésével, de meg, mint József Attila élete vége felé mindinkább sejtette: ilyen "szegzéshez" Ember is kell, nem elég a vörös csillag önmagában.

MÓRICZ ZSIGMOND (1879 - 1942)

Nagy magyar író, hazáját szerető kiváló paraszt, de ma ő sem kell az 1989-es rendszerváltás utáni hatalomnak, mert műveit nem lehet igába fogni, meg egyéb bűnei is vannak 1919-ből: nem volt jó mindhalálig úgy, ahogy az urak parancsolták neki, hanem, a tiltás ellenére, sok igaz dolgot leírt az akkori időkről, ami a mai hatalomnak is kényelmetlen volna, ha az emberek nem szoktak volna le az olvasásról. Művei ma is nagyon időszerűek, csak az időszerű időre alig-alig figyel fel valaki, de az Úri muri, ma is ugyanaz a mutyi buli, csak nem az úr háza ég.. Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét, illetve ma összevonná: - Hű, ezek a mai rablók, ott fent, de túltesznek rajtam, pedig már én is voltam nemzeti rabló! A Hét krajcár a mai minimálbér felmenőági őse, a Barbárok máig sem lettek civilizáltabbak, csak sunyibbak, a jobboldali Rokonok pedig úgyszólván minden magyar városból nemzeti Zsarátnokot csináltak..
___________________________________________________________

Elgondolkoztató, hogy az irodalmi Nobel díjat, amit 1901 óta osztanak ki, szerintem a huszadik században több magyar költő, író is megérdemelte volna alkotásai színvonalát tekintve, csak hát magyar író, költő magyarul ír, amit a világban - ne szépítsünk! - nem nagyon olvasnak (még a világban szétszóródott magyarok sem!), továbbá Magyarország nem kifejezetten egy nagyhatalom (még ha igyekeznek is neki ezt bebeszélni), végül Ady Endre kérdése is jogos Az ős Kaján c. versében: "Mit ér az ember, ha magyar?"

2016-ot írunk, sajnos, megérdemelten egyetlen magyar író sem kapott még irodalmi Nobel-díjat. Bár, ha átgondolom, annyi bajunk mellett nem ez a legnagyobb!

(2016)