kortalan ülnek a versek az ágon
- riadt verebek -
szédül a sorban az ákombákom
- pontok, gondolatjelek -
betűkké válnak a kóborló álmok
- virágok, levelek -

..így ..
..volt..
..régen..
- voltak betűk, jelek, gondolatok, sorok -
..ma csak pöttyent egyet a szürke veréb, pont oda hullik a pöttye, a folt, hol az üresség nő egyre, nagyra a fejben, s lám, lesz a világban egy nagyszerű folt :

pont
.

pontok sora is pont..minek a sor, minek a betű, mire valók a gondolatok ?!
..verébpiszok a vers ma,
pont
.
.