Igen , a nép ölt , kényszerből , s tudatlan ,
akár magyar volt , szlovák vagy román.
Szurony szaladt békét vágyó szívekbe ,
s a vér túlömlött Óperencián.

... s Trianon jött. A gőg-nyugalmú angol ,
s szellemesen pökhendi francia.
Cimboráik magyar földdel fizették:
nekik préda volt más ország , haza.

Ki más nép földjét elveszi: az rabló ,
ha némelyeknek túl nyers is e szó ,
s cigányútra visz diplomata-pezsgőt ,
s fanyalog rajta a finomkodó.

Győztes bűnös vesztes bűnöst alázott ,
de mindnek jutott pompa , szerető.
A szakadékba csak a népek hulltak ,
rajtuk kacagott sátáni idő.

Tolvaj kezek ma is ezer határon
átnyúlnak még és látja , aki lát:
új Trianon tördel részekre újra
földet és lelket , csonka volt-hazát.

Ó , jól tudom , hogy nem kell költemény most ,
mely igaz múltat hoz , s jelenre néz ,
hát eltakarják nemzetiszín zászlók ,
s túlharsogja sok telt-zsebű csibész!