Budapesten a főváros legtöbb pontjáról látható a Nagyvárad téren levő magas épület, a Nagyvárad téri Elméleti Tömb (NET), amelyik, mint az előszóban Szél Ágoston rektor méltán írja róla, az 1971-ben történt alapkőletétel óta eltelt 45 évben a Semmelweis Egyetem szimbólumává vált.

Nem könnyű dolog egy ilyen visszaemlékező könyv szerkesztése, ám több szempontból is örök értéket adhat. Szerkesztői (Anderlik Piroska, Kövesdi Valéria, Rajna Imre) ezt a feladatot kitűnően, példamutatóan oldották meg. Egyik forrása lesz nem csak a Semmelweis Egyetem történetét kutatóknak, hanem ezen túlmenően egyúttal a közel fél évszázados történelmi időszak eseményeinek megértésében is segíthet.

A könyv szerzőinek nagyobb része már nyugdíjas, a professzorokat is beleértve, őket, az "emeritus professzorokat", ha rangjukat megemlítem, ebben a rövid ismertetésben egyetemi tanárnak írom.

A pazar kiállítású kötet jól áttekinthető beosztású. Anderlik Piroska egyetemi tanár "dióhéjban" áttekintést ad erről a 45 évről, érintve az építészeti, műszaki munkálatokat éppen úgy, mint a NET-ben folyó tudományos és társadalmi életet, és az ilyen nagy vállalkozások működtetésénél esetenként elkerülhetetlenül adódó problémákat. Ezt mindjárt részletesebb tényekkel és adatokkal folytatja Kövesdi Valéria az általa írt fejezetben. Nem értek ugyan a műszaki dolgokhoz, de sejtem: egyes részletek hasonló nagy épületek tervezéséhez, felépítéséhez, működtetéséhez a szakembereknek megfontolandó ötleteket adhatnak.

A NET szervezeti felépítésének és vezetésének alakulását (1978-tól 2015-ig) Anderlik Piroska fejezete ismerteti. Utána a toronyépület tetejéről készített gyönyörű színes látképek következnek.

A NET munkatársainak gondolatai c. rész fejezeteiben Keszler Péter nyugdíjas főmérnök elevenít meg részleteket a NET működtetésének valóságából, érdekesen, egy-egy igaz kis történet anekdotikus megemlítésével. Monos Emil egyetemi tanár a Semmelweis Egyetem Baráti Körének 2009-ben történt emléktábla-avató ünnepségéről ír (ennek kapcsán Kellermayer Miklóstól, Szél Ágostontól, Rácz Károlytól, Szécsényi-Nagy Balázstól és Sótonyi Pétertől is idéz).

Külön fejezetben írnak NET-beli emlékeikről Knoll József, Vizi E. Szilveszter, majd Magyar Kálmán, Rosivall László egyetemi tanárok (utóbbi szerző három fejezete közül kettőnek a címét is megemlítem: "A nephrológiai PhD-től a világhírű Budapesti Nephrológiai Iskoláig", valamint "Az első hazai orvosi nyelvjegy oktatás a NET-ben kezdődött"). Ongrádi József egyetemi docens "Oktatás, kutatás a NET Mikrobiológiai Intézetben" címmel arról számol be, hogy mi történt a Mikrobiológiai Intézet NET-be való költözése (1978) után, miként dolgoztak, éltek az intézet munkatársai. Kőhidai László egyetemi docens "40 év a NET vonzásában" címmel írt fejezetet, ő 1976-ban kezdte meg egyetemi orvosi tanulmányait, a NET tehát először mint hallgatót fogadta, és szeretettel érzékelteti az oktatás színvonalasabb technikai lehetőségeit nyújtó épületben tapasztaltakat, még a ruhatáros néni állandó "munkatársát", a piros nyakörves fekete cicát is megemlíti, valamint Szajkó Simon tanár úr orosz nyelvóráit, meg elismeréssel adózik Kertai Daisynek, aki a kórélettan tantermek kitűnő atmoszféráját megteremtette, és - többek között - gyakorlatvezetőjének, dr. Dalló Jánosnak..

Nem kevésbé érdekesek azonban azok a megemlékezések sem, amelyek más (így szervezési, műszaki-technikai, karbantartási, üzemeltetési) szempontból foglalkoznak a NET 45 évével. E tekintetben a szerzők között szerepel Keszler Péter nyugdíjas főmérnök, Rajna Imre üzemeltetési csoportvezető, Hegedüs Lászlóné nyugdíjas, volt gazdasági önálló csoportvezető, Raduch Csilla titkárnő, Tichy Rita könyvtáros, Juhász Irén tanácsadó, Ferenc-Ringló Richárd portás. Simon Tamás egyetemi tanár, egykori tanszékvezető ezúttal abból a szempontból írt visszaemlékezést, hogy ő volt a NET első üzemorvosa is. Anderlik Piroska egyetemi tanár "Állatházi és más történetek" címmel élvezetes stílusban emlékezik vissza néhány eseményre, közöttük egy viharosra is, az 1995-ben, a NET 10. emeletén történt gázrobbanásra, utóbbi okára, és a tett intézkedésekre.

Az "Építészeti nézőpontok: szintről szintre" c. részt Somogyi Krisztina egyetemi docens, vizuális intelligencia kutató, építész kritikus írta.

A NET-ben folyó társadalmi élettel kapcsolatos visszaemlékezések is gazdagítják a kötetet (ezek között megemlítem Kövesdi Valéria írását a Batthyány-Strattmann László Idősek Akadémiájáról, Oláh Dániel Gólyabál a NET-en, és Szécsényi-Nagy Balázs "A NET a hallgatói élet központjában" c. írását, de Blazsek József egyetemi docens E-Galeri c. írása is részben ide sorolható az elektronikus zenei műhely koncertjei miatt).

Ezek a fenti sorok csak rövid figyelemfelhívásként foghatóak fel, a benne szerzőként vagy megemlítettként szereplők hosszú sorából csak néhányat ragadtam ki, önkényesen. Aki kezébe veszi A Nagyvárad téri Elméleti Tömb 45 éve c. könyvet, az elámul, nem csak tartalmi gazdagságán, hanem pompás kivitelezésén is. Tartós kemény fedél, kitűnő színes fényképek özöne, esztétikai gyönyörűség, - nem csodálnám, ha díjat nyerne egy "könyv-szépségversenyen".

Hát, igen, a NET, ez az ég felé vágyó földi torony, olyan, mint egy hatalmas, mesebeli óriás. Nem csak lelke, szíve van, hanem teste is, ezért van nagy szükség a benne dolgozók: kutatók, oktatók, szervezők, műszakiak, üzemeltetők és segítőinek szoros együttműködésére.

Ez a mesebeli óriás sok mindent megélt az elmúlt 45 év alatt!

Lelkes Miklós

(2016)