Rézüstös István könyvelő volt. Utóbbi mára irigylendő foglalkozás lett, mert a könyvelő most már otthon is könyvelhet, nem úgy, mint régen, így nem kell feltétlenül egy vállalati szobában tennie ugyanazt, ahol a kollégái ostoba fecsegésükkel zavarják.

Ez az István is otthon könyvelt, de az otthoni könyvelésnél is vigyázni kell! Nagyon oda kell figyelni, hogy mi kerüljön a bevétel és mi a kiadás rovatba. Előfordulhat, hogy valami a bevétel rovatba kerül a kiadás helyett, és akkor az állam kevésbé károsodik, mert kevésbé rázzák át. Akkor is átrázzák, persze, bizonyos jelekből, statisztikai adatokból erre következtetek, de ezt bíróság előtt nem említeném, mert bár ez a józan ész előtt teljesen nyilvánvaló, mit ér a bíróság előtt a józan ész?!

Rézüstös István otthoni könyvelése sem volt fenékig tejfel, több okból: 1.) neje, aki nem volt tekintettel arra, hogy férje éppen dolgozik, falubeli pletykákkal traktálta, amelyek fontosak ugyan, de nem mindegyik tartozik a "bevétel" vagy a "kiadás" rovatba, 2.) kisfia, aki elemi iskolába járt, de iskola után onnan, becsületes csavargás helyett, hazajárt, jól tanult ugyan, ám nem állt meg annál a tudásszintnél, amit a társadalom még képes elviselni, hanem többet szeretett volna tudni erről-arról, és ez okból papáját is erről-arról kérdezgette.

A családtagokon kívül a munkát zavarókhoz még a szomszéd fiatalasszony, Simuló Rozi is csatlakozott, mivel Rézüstös Istvánnak tetszettek Rozi mértani testidomai, és utóbbi miatt hormonkészlete időnként kitekintgetésekre kényszerítette az ablakon, mert az a tapintatlan Rozi a szomszédban nem bundában kapálta a kertjét, hanem kissé lenge öltözetben, mentségére szolgált viszont a nagy meleg.

Pistike meg azt kérdezte apjától, hogy a majmok az ember rokonai-e. Kényes kérdés, évszázadok óta! A könyvtáros, Duda Gyuri bácsi azt mondta neki, hogy igen, de Csengettyűs Dániel, a pap bácsi, hittanórán, ezt tagadta, és csak annyit ismert el: az embert is, a majmot is egyaránt Isten teremtette.

Rézüstös István észbe vette, hogy milyen a mostani társadalmi rend, és a pap bácsimnak adott igazat, de azért Gyuri bácsit sem akarta meghazudtolni, így hozzátette: viszont az Ördög egyes emberekből majmot csinálhat!

A kérdés, amelyhez Duda Gyuri bácsi is keveset értett, a pap bácsi, Csengettyűs Dániel, pedig éppenséggel semmit, ezzel lezárult volna, de Pistike áttért a második kérdésre: jó dolga van-e a majomnak Afrikában?

Rézüstös István lelkiismeretes apa volt, csak akkor hazudott a fiának, ha az a fiúcska javát szolgálta. Magában arra gondolt: Afrikában a majomnak ugyan jobb dolga van, mint az ott élő embereknek, akik gépfegyverrel, meg más eszközökkel lelkesen irtják egymást, de azért a gépfegyvergolyók valószínűleg a majmokat is elérhetik, ijesztegethetik. Ám nem kívánta, hogy Pistike rosszakat álmodjon, ezért azt mondta:
- Afrikában a majomnak jó dolga van, mert felmászhat a pálmafára, és banánt ehet, ingyen! Neked is jó dolgod lehet, ha felmászol az almafára, és ott almát eszel!

Hát, hogy milyen eredményes lehet egy talpraesett válasz!

Pistike máris szaladt a harmadik szomszédba, Kicsitsempiros Piroskához, aki osztálytársa volt, és osztályelső, igaz, nem a tanulásban, hanem a csínytevésben, tehát nagyon életrevaló. Ez egyben takarékosságot is jelentett, mert, ha valaki a szomszéd almafáján eszi az almát, akkor neki több marad a sajátján.

Pisti elmondta Piroskának a majom jó dolgát, Afrikában. Erre felmásztak az almafára, és megtömték magukat Piroskáék almájával. Piroska mamája arra gondolt, hogy ez még mindig jobb, mintha leánycsemetéje behívná a nagyétkű Pistit a házba, és ott felennék azt, amit a férjének sütött, vacsorára.

Végül lemásztak a fáról, és Pisti kijelentette:
- A majomnak jó. Nekünk is jó volt az alma. Most menjünk az erdőbe, és nézzük meg: jó élete van-e ott a farkasnak, meg a medvének?

Piroska is tudta, hogy azon a tájon nincs sem farkas, sem medve, de nem olyan kislány volt, aki elrontja a játékot. Bármelyik kutyát ki lehet nevezni farkasnak. Medvét már nehezebb kinevezni, de Bunda Bandi bácsi, a falu félbolondja, ha visznek neki almát, cserébe hajlandó medve lenni, négy lábon mászkálni, és brummogni. Az olyan nevetséges!

Bunda Bandi bácsi nem volt bolond, csak félbolond, ugyanis óvatos volt: mindenkitől félt, ami manapság igen okos dolog.

Sajnos, az erdőben egy kis baleset történt, Pisti rossz szokása miatt. Utóbbi abból állt, hogy, mielőtt az erdőbe belépett volna, követ szokott hajítani a fák közé. A múltkor nem történt nagy baj, mert csupán egy tisztáson parkoló autó szélvédőjét törte be a kő, és megijesztett két félmeztelen embert. Az egyik nagykutya volt, a másik csak kis szoknyás pincsi, de a dologról a nagykutya hallgatott, nehogy a felesége, az a valóságbeli sárkány, neszét vegye az erdei etyepetyének.

Most azonban tényleg baj történt, mert a kő kedvencüket, az erdőben szimatoló kutyát, Sherlock Holmes-ot találta kupán. A kutya élettelenül feküdt két közömbösen nyújtózkodó tölgy között.

Piroska majdnem sírt, és Pistike is bánta a dolgot. Szerencsére a kutya néhány perc múlva életre kelt, négy lábra állt, sőt, a két gyereket megmentőjének hitte, és lábon nyalta. No, egész népek is tévedtek már ekkorát, sőt, sokkal nagyobbat is!

Most már hárman indultak tovább medvét keresni. A közeli hegyen volt egy nagy sziklaüreg. Nyáron ott szokott tanyázni Bunda Bandi bácsi, a falu félbolondja. Okosan, mert nyáron tette ezt, és csak télire költözött be a bőbeszédű Gallyas Mari nénihez. Ha télen lakik az üregben, és nyáron Mari néninél, az nagy bolondság lett volna!

A baj azonban itt is beütött, mert Bunda Bandi bácsi rossz hangulatban volt. Nem akart medve lenni! Az almákat megette, de utána sem kerekedett táncos kedve, pedig az almák szépek, nagyok, és pirosak voltak. Gyuri bácsi mellett ásó feküdt. Elmondta: ő a sírját akarja ássa! Ez az üreg lesz a temetője, már privatizálta magának.

Pisti nemhiába volt jeles tanuló, még számtanból is! Kiszámította: ha felássák a sziklaüreg földjét, és teleültetik vidám virágokkal, akkor Gyuri bácsi jobb kedvre derülhet. A pap is megmondta, hittanórán: segíteni kell a szegényeken, és Gyuri bácsi, még ha privatizálja is a sziklaüreget, más privatizálókhoz képest koldus marad!

Pisti neki is állt ásni. Piroska nem, mert egy ásóval nem áshatnak egyszerre ketten. Bandibácsi azonban ragaszkodott eredeti ötletéhez, elvette az ásót Pistitől, és elkezdte ásni a gödröt, sírnak. Kis dulakodás következett, de nem akkora, mint Rejtő Jenő kocsmás regényeiben. Sherlock Holmes, a kutya, Gyuri bácsit is kedvelte, Pistikét is, Piroskát is, így egyelőre nem avatkozott a küzdelembe, várta, hogy ki győz, úgy vélte: azután is dönthet. Nem szokatlan ez a magatartás!

A gödör már félig kész volt, annak ellenére, hogy a gyerekek percenként ragadták ki az ásót Bandi bácsi remegő kezeiből. Végül megtörtént a csoda (mint később kiderült: az isteni jel)!

Bunda Bandi bácsi beleesett a saját félig kész sír gödrébe, - és elnyelte a föld! Piroska is, Pisti is nagyot nézett. Valahol a mélyben Gyuri bácsi medveként bömbölt.

- Felfedeztünk egy barlangot! Abban kincsek vannak! - kiáltott Pistike lelkesen, majd azt mondta:
- Fussunk a papámhoz, ásassuk ki a kincset!

Ezt Piroska azzal a különbséggel fogadta el, hogy utána mindjárt az ő mamájához fussanak, mert az önkormányzati képviselő is!

Így tettek. Előbb Pisti papájához futottak, utána Piroska mamájához. A barlang felfedezését azonban egyik esetben sem fülbesúgással közölték. Ez hiba volt, de hát majd megtanítja ezekeket a gyerekeket az Élet erre-arra! Falun ugyanis nem csak a falnak van füle, hanem a még teljesen meg nem süketült embereknek is. A teljesen süketek viszont szájról is tudnak olvasni, ha egyébként le is szoktak az olvasásról.

A végén mindenki kapott valamit, a dolog vége így közmondásosan jó lett, csak nem egyelő elosztásban, mert a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!" jelszava a Nagy Francia Forradalom óta folyamatosan átalakult, és az 1989-es rendszerváltás után Magyarországon is sokat vesztett eredeti szépségéből (legalábbis a mindennapi gyakorlatban).

Ki mit kapott a felfedezett barlang jóvoltából:

1.) Kicsitsempiros Piroska dicsőséget: az önkormányzat díszes oklevelét, Piroska mamája, mint önkormányzati képviselő, pedig nagydarab mutyiföldet, bár lehet, hogy utóbbit a barlang nélkül is megkapta volna.

2.) Rézüstös Pistike egy ugyanolyan oklevelet kapott, mint Piroska, az ő édesapja pedig újabb könyvelési lehetőséget, ezúttal a Beleazsebembekiskomám! Közátverő Alapítványnál.

3.) Bunda Bandi bácsi rendkívüli segélyt kapott az önkormányzattól, a barlangból azonban kitiltották, nehogy hajléktalanságával elriassza a pénzes turistákat, ezért nyáron is Mari néninél kellett laknia. A háziorvostól meg depresszió elleni gyógyszert kapott, amit viszont el tudott cserélni más depressziósnál boritalra.

4.) A polgármester csak annyit kapott, hogy róla nevezték el a barlangot, a fiának cége viszont megnyert a barlang felvirágoztatására egy meghívásos közbeszerzést, és az is valami, ha mesés összegről van szó.

A falu többi népe eleinte semmit sem kapott, de miután a nesze semmit jól megfogta, a száját is befogta, így azután a szájukat leginkább befogók kaptak egy kis közmunkát, és elkapirgálhattak a barlang körül, közpénzen.

Kincset, sajnos, senki sem talált a barlangban, mert azok a kutyafejű tatárok, majd gaz törökök, nem rejtettek el ott ilyesmit, de még az őket követő hadi népségek sem.

A tanulság azért mégis az, hogy érdemes barlangot felfedezni. Csak hát vigyázni kell, mert Magyarországon vagyunk, és már Kölcsey Ferenc is megírta a Himnuszban:

"Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,"

Utóbbi ok miatt óvatosan kell bebújni a barlangba. Sőt, onnan kibújni is!

(2016)