A kis levél...
amit még a múlt ködében
Donau-Quelle-nél
a patakba dobtam...
Majd Donau-Eschingen-nél,
hol a Breg és a Brigach
egyesül, figyeltem:
jön-e már?
S az első kis hídon
- mely Duna-híd már! -
a három forrásból egyesült
"folyó" hídján állva
néztem:
Hol jön?
Jön-e már az a kis levél?

20 éve, vagy több is lehet?
Történelem...
A kis levél most
célba ér talán...
Tenger várja levelemet,
benne az üzenet,
rajta két betű,
a feladó: BB.
Üzenem: Álljad még
a viharokat, népem!!!
Az Élet Folyóján
hajómat, s hajódat
viharok kísérik,
Nemzetem!
Iszonyat-álmokon,
bíbor ködökön,
vér-tavakon át
vezet az út...

Csak megyünk, megyünk tovább,
várva a szelídítő Kék-et,
hol hajónk majd révbe jut...
Kitűzöm lobogóm,
a Kék-et,
Béke színével ragyogót.
S Hazámét!
A Trikolórt!
Zászlóm!
Te, Piros-Fehér-Zöld!
A piros végre
ne a vér színe legyen!
Szeretet színe az!
S a fehér:
kis fehér pillangók zöld mezőn...
Fehér és zöld a szín, mi
reményt ad nekünk!

Talán, ha a szomszéd rétjére
elfutott jó magyarok
mind visszatérnek,
megtanulnak akkor újra
pillangót kergetve
álmodni szépeket
az elnyomott,
szomorú,
szép magyar gyermekek...

Kék Folyóm!
Most kitűzöm lobogóm:
a Piros-Fehér-Zöldet!
Büszkén lobogjon!
A kokárdát, mit Petőfi
elsőként gomblukába tűzött,
büszkén viseljétek!
Hazaszeretet!
Soha fényét nem vesztő,
tündöklő gondolat!
Nemzet!
Ha él benned lelkiismeret,
hagyd élni fiaidat!
Nemzetekkel összefogva
védd meg közös,
szép hazánkat!

Mint Dunánk,
a három forrásból egyesült
Kék Folyó,
összeköti országok sorsát,
mindenik nép
magáénak tudva Őt:
Fogjunk most kezet!
Körbefogva, védelmezve
Vén Európát!

"A férfi,
aki a messze távolban asszonya
után, vagy akár csak gyermekkori otthona után vágyakozik,
az alvajárás kezdetén áll." / Hermann Brock /