Egyszer minden könnyet,
Mit az emberiség ejtett,
Összeszedtem és betettem,
Egy dobozba,
Volt ott ki bánatában, ki örömében
Sírt, könnyezett,
De egyszer csak egy csepptől
Kristálytiszta vizem
Szurok fekete lett,
Mert egy könnycsepp,
Mit önsajnálatból ejtettem,
Beleesett�
S összemocskolta vizemet�
Összetört az üveg, s e szennyes egyveleg,
Beszennyezte a tiszta szíveket�