Feltöltve: 2016-03-05 19:27:29
Megtekintve: 5823
A vers maradt csak
Álltak a fák: árnyékok egymás ellen.
Láncát vadul csörgette egy kutya.
Magányos ház félt, majd meghalt, fehéren,
s ugrott ugatás gyors ámulata.
A völgy messze volt, gőgös csúcs felettünk,
s tőlünk elhajló ösvény átadott
távozó kéket, hirtelen vöröset,
s holdat, melyen gyöngyarcú tó ragyog.
Ki hová jutott? Mára már közömbös.
Mély szakadékból felnéz életem:
a vers, az út, sehová el nem érés,
gyönyörű ég, éles történelem.
A vers maradt csak álmodó Egésznek?
Idő eljön, részeket összead.
Ez hit? Ó, nem! Az éjben ott a törvény:
derengés, majd pirkadó pillanat.
A Vers megmaradt álmodó Egésznek.
A szakadékban széttört életem, -
de látom amint Szépség vért varázsol:
Csillag-való, jövő történelem.
(2016)
Láncát vadul csörgette egy kutya.
Magányos ház félt, majd meghalt, fehéren,
s ugrott ugatás gyors ámulata.
A völgy messze volt, gőgös csúcs felettünk,
s tőlünk elhajló ösvény átadott
távozó kéket, hirtelen vöröset,
s holdat, melyen gyöngyarcú tó ragyog.
Ki hová jutott? Mára már közömbös.
Mély szakadékból felnéz életem:
a vers, az út, sehová el nem érés,
gyönyörű ég, éles történelem.
A vers maradt csak álmodó Egésznek?
Idő eljön, részeket összead.
Ez hit? Ó, nem! Az éjben ott a törvény:
derengés, majd pirkadó pillanat.
A Vers megmaradt álmodó Egésznek.
A szakadékban széttört életem, -
de látom amint Szépség vért varázsol:
Csillag-való, jövő történelem.
(2016)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!