Az emberek manapság tovább élnek, - ez valamelyest az egészségügy dicsősége is. Meg baja. Persze, nem biztos, hogy a Hungarian "élet" annak is életet jelent, aki igényesebb, - de ne kukacoskodjunk a béka köldöke alatt, mert végül a béka bekapja a kukacot!

Az Állam sok mindent derekasan megtesz azért, hogy Hádészt segítse, de vannak elvetemültek, akik még haláluk előtt is gyógyszereket, orvosi kezelést szeretnének. Ez nagyon hazafiatlan, mert gazdaságtalan. Meg kell érteni, hogy "A legfőbb érték az ember!" átkos elvének befellegzett, most demokrácia van, amiben a Piac a legfőbb érték. Piaci szempontból nézve Hungaryban túl sok az orvos, meg más fizetett egészségügyi dolgozó. Meg túl sok a beteg. Ez kész ráfizetés!

Én azonban azt mondom: nem kell félni! A magyar egészségügy újra a csúcson lesz!

Milyen csúcson?

Hát lehet, hogy meglehetősen kopár csúcson, ahol fűszál sem lengedez, de a csúcs, - az akkor is csúcs! A falnak is füle van, kis dombnak is csúcsa van. No és a Himalája csúcsán sincs szent olajfaliget!

A betegcsökkentő irány egyébként most is jó. Tükrözés nélkül is tükrözi a felismerést: a betegségek gyakoriságát nehéz csökkenteni, a betegek létszámát sokkal könnyebb, mert utóbbi törekvést a betegségek is segíthetik. Csak a Hatalomnak gyorsabban, bátrabban kellene előre haladnia ebben az irányban. Gátat kellene vetnie a felesleges továbbéléseknek! Minek él az, akinek nincs miből?!

Fel a fejjel, le a költségvetési kiadásokkal, csak tempósabb ütemben! Legyen az elkezdődött Nagy Egészségügyi Átalakításoknak új, konzervatívabban radikális jelszava: FILLÉRES EGÉSZSÉGÜGYET, - VÉGTELENÜL EGYSZERŰT AZ ARANYAT ÉRŐ NAGYSZERŰBEN!

Miként lehetne ezt hamarabb elérni?

Először is: bízni kell a Természetben!

Nem az emberi természetben, hanem a Természetben! Közismert: aki betegként hever otthon az ágyon, mindenkitől elhagyatottan, az sem mindig hal meg ideje előtt. A Természet olykor meggyógyítja, ingyen. Persze, azért az ilyen ingyen gyógyulóktól is méltányos befizetést kellene követelni, bár - esetleg - csökkentett áfával. A Gyógyító Természet hány orvost, és más egészségügyi szakdolgozót tehet feleslegessé! Jobban ki kellene ezt használni!

No és a betegek számát más módszerekkel is csökkenteni lehetne, költséges orvosi gyógyításuk nélkül is. Például hazafias neveléssel, így egészségre buzdító költeményekkel:

Aki magyar, nem lesz beteg!
Egészséggel jobbra mehet!
Talpra magyar, fakadj dalra!
Vagy kérsz párat a talpadra?
Egy kór van, jegyezd meg, máris:
az, mit küld rút liberális!

Hát ez egy kicsit petőfies, de Petőfiben is méltánylandó, hogy a kozák dárdától inkább magára vállalt egy lyukat, minthogy lyukat üssön sebével a költségvetésben.

Van még más mód is az orvosok, és más egészségügyi szakdolgozók megtakarítására? A létszámcsökkentésre?

Igen! Van! Nem annyira hatásos ugyan, mint a létcsökkentés a létminimummal, de ilyen lehet például egy fineszesen civil mozgalom, amelyik magas fokon izzó párthűséggel vállalja politikamentességének látszatát, és hirdeti:
- "BETEG! ÁPOLD BETEGTÁRSAD!"

Keresni kell önkénteseket, akik készek fizetés helyett szinte bagóért (vagy teljesen ingyen) dolgozni. A nyavalyatörőst elláthatja szomszédja is, akinek nincs más nyavalyája, csak annyi: szívbeteg, és hathónapos próbaidejével lébecol a műtéti várólistán. Próba, - szerencse! Ha mégsem szerencse (neki), az Államnak akkor is szerencse, mert a szívműtétre váró végleg levehető a várólistáról. Legfeljebb azzal a nyavalyás nyavalyatörőssel senki sem törődik egy darabig..

Pedzitek, Olvasóim? Még nem?! Hát hol éltek? Nem Hungaryban?!

A kórházak átalakítása Hungaryban már régóta elkezdődött. Ez helyes! Sínen van a dolog, de többet kell a sínekre tenni! Az alakoskodóan átalakított kórházakat tovább kell alakítani! Minden kórházban elég - az "egy tábor, egy zászló" elvének megfelelően - egy főkárbiztos, csekély hatmilliós fizetéssel, egy orvos, mint hithű főkórságbiztos főorvos, havi négymillió forintos jövedelmével (utóbbinak orvosi diploma sem feltétlenül szükséges, elég, ha a Mutyi Főiroda ad neki egy mindenre érvényes oklevelet, - azzal még, ha tarsolyából jól forgatja, idővel Elnök is lehet ég magasan), továbbá kell még egy, éhbérért közmunkában dolgoztatott, takarítónő. Hű, ettől micsoda megtakarítás várható! Bemegy a beteg kórházba a beteg egy szál gatyában, kijön egy szál gatya nélkül.. Ha kijön.. Ha nem jön ki soha többé, hát a költségvetésnek az még inkább szüret!

A statisztika? Azzal nem kell törődni! Át kell alakítani az európai uniós statisztikai fogalmakat, magyarosítani! Aki meghalt, azt a "túlvilágon élő" kategóriába kell áttenni. A "beteg" fogalma is erősen relatív, hiszen százszázalékosan egészséges ember a fehér hollónál is százszor ritkább. Be kell vezetni helyette a "mérsékelten egészséges" fogalmat, és az, akinek, - egyéb, nem egészségügyi bajai mellett - csak három jelentősebb kórisméje van, azt ide kell átsorolni.

További nagy lehetőségek a költségek csökkentésére (és egyúttal a nem egészségügyi téren történő hihetetlen pazarlás biztosítására) a "mérsékelt betegellátás".

Mit érthető utóbbi alatt?

Annak továbbépítése, ami már jó néhány év óta elkezdődött e testet és lelket gyógyítgató demokráciában. Például a pszichoterápia egyetlen bíztató szóból is állhat a beteg felé, hasműtétnél a kezdő metszést a sebész helyett maga a beteg is elvégezheti, és a végén összevarrhatja a saját bőrét, a kutyaharapást pedig - a szólásnak megfelelően - szőrével is lehet gyógyítani, az sokkal olcsóbb (ha a harapós kutya nincs meg, akkor a beteg saját szőrével, mert minden mondás módosítható).

Persze, persze, tudom, a Hatalom, Hatalmas Eszű Egészségpolitikusai tanácsára, már irányt vett ilyesmikre. Ám azt mondom: BÁTORSÁG, BÁTORSÁG, BÁTORSÁG! Hungary, Hungarian mindent kibír, - még ha belepusztul is. Bele is pusztul, persze, de ehhez is hozzászokott, nem is kell leszoktatni róla. Imádja az ilyen mondásokat: "Több is veszett Mohácsnál!"

Utóbbi mondás kicsit sántít ugyan, mert a huszadik században két alkalommal is sokkal több veszett, mint Mohácsnál, de ahhoz, hogy ezt Hungary felfogja, ész is kellene. Az ész pedig, közismerten, bajjal jár. Igaz, az ész hiánya sokkal több bajjal, meg több Moháccsal, - de ezt már nem ismerik Hungaryban.

Ady verse is ezt a tökös Hungaryt dicséri Nekünk Mohács kell c. versében. Annak is érdemes elolvasnia, aki utálja a szépirodalmat, és csak a csúnyát kedveli (interneten: http://magyarirodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/mohacs.htm.

Úgy látom: Isten szót fogadott, és ma is szót fogad a Költőnek.

Kicsit eltűnődtem: mi lenne az a Mohács, amelyik e népnek igazán szolgálna?

Én eltűnődtem rajta, - de, úgy vélem, Isten is eltűnődhetne!

(2016)