..az Idő hogy szalad..
búra alatt a világ,
borús bohócok néma dalt zengenek,
Holdra szállnak ma ódák,
dicső énekek,
lefóliázott , dermedt szíveken
pendül a húr, pengeted..
és vágtatnak a lovak,
kondul a csend-harang,
szétzilálva minden bús gondolat,
tavasz
a Kertben, a Földön, az Égben..
tavasz a Szívben,
nagy ez a nap,
fényeseBB a NAP,
köszönt Téged, s engemet..
teregetem hófehér lelkemet,
lomha liliomok dala zengje be a teret!
Mosolyogj, Világ !!
Szívek szívekkel ölelkeznek !

..és másnap..

Elmúlt hát ez is...ez a Valentin-nap.
Másnap más nap jön, s jön még sok,
egyforma mind, mikor nem küldünk
csokrokat, csókokat...
De kell, hogy éljen itt belül!
Kell, hogy szeress,
örökké! Végtelenül !
De csalfa, de hazug...
Oly csalfa, oly hazug vagy,
tovatűnő vágy, szerelem !
Kérdezed: meddig?
Meddig szeresselek?
Kérdezd az esőt:
ma mért esik?
És holnap.. esni fog talán?
Kérdezd a felhőt:
Napra árnyékot mért borít?
Talány... talány...
Lehet, felelnek neked.
De ne kérdezd soha:
meddig szerethetlek?!
**