Feltöltve: 2016-01-28 07:49:46
Megtekintve: 5911
A házak csendje
Az utcasorból kertes házak csendje
olykor úgy nézett kitárt végtelenre,
mint filozófus, kit törekvés éltet,
hogy megértse, amit senki sem ért meg.
Máskor csendje tündért játszott.. A kékség
színét adta rá, s felhők vidám fényét,
s perdült a vágy: - Ó, mindjárt táncba menne,
ha felkérné a Tavasz, szívszerelme!
Öreg házunk csendje, - miért tagadjam? -
üdítő forrás lett a nyári katlan
forróságában, s enyhítő hűvösség
ott déltájt is őrzött fél sötét estét.
Csendek. Csillagok. Mesélő világok..
A padlásablak mily messzire látott!
Kalózkabát.. Porral belepett deszka..
Intő szellemujj a Jövőt mutatta?
Őszi csend.. Foltos diólevél lengett,
s lehullt. Kint léptek illatokon mentek.
Virág fakult, fonnyadt. Elfutó élet
dobott mogyorót kíváncsi pelének,
s bámult a csend két indián madárra:
tollbóbitás búbos banka szállt, s párja.
A ház, igen.. Minden csendben, titokban,
idő, mely némán arra vár: majd robban,
s ha robban, akkor menekülő élet,
nem dob mogyorót felnéző pelének.
Könnycsepp repül fel szilánkos magasba,
s visszahull, hogy vérző föld felitassa.
Ma rögtön pusztul az is, mi felépül.
Csend-gyújtópontban nagy robbanás készül,
de szín, idő, táj még nem érzi sorsát.
Zsákutcás csendben felfordított ország.
(2016)
olykor úgy nézett kitárt végtelenre,
mint filozófus, kit törekvés éltet,
hogy megértse, amit senki sem ért meg.
Máskor csendje tündért játszott.. A kékség
színét adta rá, s felhők vidám fényét,
s perdült a vágy: - Ó, mindjárt táncba menne,
ha felkérné a Tavasz, szívszerelme!
Öreg házunk csendje, - miért tagadjam? -
üdítő forrás lett a nyári katlan
forróságában, s enyhítő hűvösség
ott déltájt is őrzött fél sötét estét.
Csendek. Csillagok. Mesélő világok..
A padlásablak mily messzire látott!
Kalózkabát.. Porral belepett deszka..
Intő szellemujj a Jövőt mutatta?
Őszi csend.. Foltos diólevél lengett,
s lehullt. Kint léptek illatokon mentek.
Virág fakult, fonnyadt. Elfutó élet
dobott mogyorót kíváncsi pelének,
s bámult a csend két indián madárra:
tollbóbitás búbos banka szállt, s párja.
A ház, igen.. Minden csendben, titokban,
idő, mely némán arra vár: majd robban,
s ha robban, akkor menekülő élet,
nem dob mogyorót felnéző pelének.
Könnycsepp repül fel szilánkos magasba,
s visszahull, hogy vérző föld felitassa.
Ma rögtön pusztul az is, mi felépül.
Csend-gyújtópontban nagy robbanás készül,
de szín, idő, táj még nem érzi sorsát.
Zsákutcás csendben felfordított ország.
(2016)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!