Békésbunkófalva nevezetes település volt, mivel belekerült a sajtó vérkeringésébe, azzal a hírrel: polgármestere - meglepő humanitása tanúságaként - feleségét csak félholtra verte, amikor az nem volt hajlandó az ő kedvét engedelmes mosollyal betölteni. Nyilván nem ő volt szűkre sikeredett széles hazájában az egyetlen asszonyverő, de valamelyik riporter - erősen kifogásolható igazságtalansággal! - őt szemelte ki szemléltető példának. Szerepelt a történetben még e díszpolgármester kutyája is, de nem lehetett megállapítani: az emberséges kutya harapta meg e nőcsépelés láttán a férjet, vagy a férj a kutyát.

No, mindegy, ilyen faluból tizenkettő egy tucat, - csak hát sok ilyen tucat van, rengeteg. A nevezetes polgármester, pártja cinkos mosolyától kísérve, azóta is büszkén jár-kel, mintha törökverő lenne, és talán a Nagy Asszonyverő címmel is kitüntetik majd.

Ugyanebben a faluban Ügyesenszerző Tódor a boltocskája előtt álldogált. Eredeti neve Tolvaj volt, de ezt Ügyesenszerzőre cseréltette, hivatalosan, mert nem jó, ha két dolog nagyon egybeesik, és valakinek már a neve is arra utal, ami valójában.

No, azért nem volt elmarasztalható ember ez a Tódor, mivel akinek kenyeres pajtása ott nagyon fent falja a kalácsot, és a vajat sem hiányolja, mert ott van a fején, - hát azzal csínján bánik ám a törvény, meg annak kis pénzzel meg nem vesztegethető őrserege!

Ez a bizonyos Tódor most a fekete autótankokat nézte. Mentek Jóirányfalva felé. Utóbbi már - neve ellenére - városka volt, testvérstadionnal, csak a stadiontestvérke kisebb volt, mint távoli bátyója.

Volt is mit néznie! Az autótank-csodákat gorillák vezették, bennük pedig nagykutyák ültek. Az első autótankban a Görény, akinek bűzös ügyeit a Róka magyarázta át illatos dicsőséggé, a másodikban a Róka, a harmadikban pedig a Mosómedve, a Pénzmosoda Vezérigazgatója. Keresztneveiket most nem említem, egyesek szerint le kellett volna szedni róluk a keresztvizet, de hát előfordulnak ilyen rebellis rossznyelvek is.

Ügyesenszerző Tódor több minden volt, így kisvállalkozó is. Vegyeskereskedése jövedelméből nem élhetett volna nagylábon, mert hiába csapta be az Adóhivatalt, mint a vállalkozók szinte kivétel nélkül, a faluban sok volt a vevőként számba kevésbé vehető vásárló (már csak ne használjuk azt a lekezelő szót rájuk, hogy szegények, hiszen a Nagyméltóságú Állam is leszokott erről!). Persze, ha Tódor nem csapja be az Adóhivatalt, akkor megélt volna a boltból, - de milyen élet az, ha az ember csak megél valamiből?!

Nem! Tódor nem volt hülye, természetesen becsapta az Adóhivatalt (mint annyian a múlt és jelen történelmében), viszont a nagylábon éléshez kellett neki egy nem hivatalos középvállalkozás is, de arra most ne mondjunk semmit, szerencsére elmúlt az átkos világ, amikor nevén nevezték a feketézést és rokonfogalmait! (Lehet, hogy egy új törvényjavaslat majd kitalálja rá a fehérezést.)

Tódor így nagy lábával nagylábon élhetett, de most mégis eltűnődött, mert megjátszott nagyvonalúsága mögött kisvonalúság rejtőzött. A nagylábon éléshez kellenek a fenti kapcsolatok, - és mi lesz, ha nem megy el a jóirányfalvai nagygyűlésre, ahová a fekete tankautók igyekeztek? Az okosan semleges ember úgy jobboldalian hazafi, hogy azért honszerető baloldaliként is vélekedik, attól függően, hogy melyik vevőjével, komájával, szesztársával, szextársával beszél.

Itt jött be Tódor nagy szerencséje, amit születésekor adott neki, szülőanyja segítségével, az Élet!

Mi volt ez a nagy szerencse?

Az, hogy volt ugyanebben a faluban egy kiköpött ugyanolyan ikertestvére, ugyanolyan nemű, mint ő. Sőt, ugyanolyan.., - de ezt most hagyjuk!

Azt mondta Tódor ikertestvérének, Ügyesenszerző Gusztávnak:
- A jóirányfalvai nagygyűlésen te leszel én, én viszont itt maradok a boltban, mint te! Persze, attól függően, hogy milyen vevő jön be a boltba! Később pedig, ha kell, letagadjuk, elismerjük, - olyanok vagyunk, mint két tojás, megtehetjük!

Ikertestvére bólintott. Meg is tettek ilyen tettet már az eddigi, változatos történelemben, amiről a történészek, ha van eszük, hol ezt mondják, hol azt, szemrebbenés nélkül.

Így történt. Elégedett volt a két Ügyesenszerzővel mindkét oldal, még a vállát vonogató, vagy bambán bámuló közép is!

A pontosság kedvéért azt a becsületességet is meg kell említenem, hogy Gusztáv a jóirányfavai nagygyűlésről nem csak azt a jó hírt hozta haza Tódornak, hogy a Haza még ugyanaz a haza, valamint egy a Tábor és a Zászló, hanem ott húsz darab reklámtollat is felmarkolt, amiből hatot bevallott Tódornak, és testvérével meg is felezte e hatot. A dolog hatott, mert testvérének a többi golyóstollról nem volt tudomása.

Mi ebből a történetből a tanulság?

Nem akarom senkinek sem a szájába rágni, mert ilyesmitől undorodom, viszont senkit sem akarok ugyanakkor szellemileg annyira felértékelni, hogy azt higgyem: magától is kitalálja. Utóbbi miatt elárulom:
JÓ, HA VALAKINEK AZONOS NEMŰ IKERTESTVÉRE VAN!

Akkor is jó ez, ha egy a Tábor és egy a Zászló, - de ha nem egy, akkor esetleg még előnyösebb, célszerű szereposztással. Igazolta ezt a történelem, nem is egyszer!

Ha valakinek nincs ikertestvére, akkor mit tegyen?

Fogadjon egyet örökbe!

Ez a tanulság.

Egyelőre! Később jöhetnek hozzá más tanulságok. Sőt, esetleg tanúságok is..

(2016)