A havas táj fényben. Fehéren lángol.
Gyertyás áhítat árad hitvilágból.
Hószín tollas báj-angyalkák leülnek.
Baromszemekben tükröződő ünnep.
Az a Kisded? Csak kedvesen mosolygott,
s tejért gőgicsélt.. Hol támadtak gondok?
Három király? Mit is hozott, - és vitt el?
S istentelen, aki számvetést tisztel?
A Kisded felnőtt. Volt kínban, Kereszten, -
s hány kereszt jött, jön az Embertelenben?
Ki kit váltott meg? Mit tett ima, ének,
s kivont kardja keresztes hadvezérnek?
Miként lett más táj kitáguló Jászol,
s Szépség giccsé elvakult önmagától?
Nem Voltaire volt-e szent inkább, ki egyre
tagadásával az Istent kereste,
azt a Nincset, Eszmét, amelyben Égi?
A szenteskedőt ilyen kérdés sérti..
Barmok bámulnak. Milyen kint az alkony,
Ázsiában, villám villantó parton?
Hány intő jel volt, van, - és mind hiába!
Más a Való, - és más a Jászlak álma.
Kereszt, félhold, nép, megvadított állat..
Aranyért hányszor ölt gyilkos varázslat?
Hány Bibliát, Koránt hajított sárba
Isten nevében az Ördög világa?
Szelíd Költő egykor új tájra nézett,
s Új Istent dicsért, felkelt Messzeséget..
Magyar volt, beteg, s ha nem is volt bátor,
vágyát várta a Tavasz Csillagától,
s Karácsonyt várt, mikor ítélő Béke
kalácsot ad a szegények kezébe..

Képen havas táj, felszín, fehér, lángol..
Hány kiskirály lett a Három Királyból?
S míg kiskirályok szónokolnak, lopnak,
kétlábú nyáj tapsol a tolvajoknak.
Hozsannás hit.. Hová jutott az ember
legendákra csacskán néző szemekkel,
a letérdelő karácsony-mesékkel,
melyek szépsége hamisságban vész el,
szentnek hirdetett érdek-háborúkkal,
pokolba tartó, kikövezett úttal?

A havas táj fényben. Fehéren lángol.
Volt fenyő piros ékkő-csillagáról
visszatűnődik olykor egy-egy emlék,
s Végesen átcsillog a Végtelenség.
Kell az emlék. Sötét ez a karácsony,
bár felszínén vakító reklám lángol.
Nagyon sötét.. és holnap sem jön jobb nap:

azok tudják, akik még gondolkodnak.

(2015)