Nos, a szegény ángliusnak hová kellett mennie,
hogy találjon bennszülöttet? Nagy hajóján, messzire!
Jobban járt e kicsi ország, lelt szerencsét, örömöt:
hozzá jött el, Indiából, a sok ügyes bennszülött.
Azt a szegény ángliust meg sajnáljátok, gyerekek!
Teázgatott, fosztogatott, - mi egyebet tehetett?
Pipázgatott, szomorúan.. Volt rá oka, nem vitás:
nem mindegy ám, hogy az ember megszokottan hol pipás!

Pipa, pipás itt is volt, de - nemes mentében nagy ész:
- Úgy haladj, hogy ne is haladj, s hidd: elkerül az a vész!
Bor forrjon, - de forradalom? A kettő nem ugyanaz!
Az szép, ha a hófehér tél lehűt túl heves tavaszt!
Persze, némi csökönyösség előfordult, meglehet, -
ilyenkor a bikacsök jött, osztott testi kegyeket!

Nemes Ország! Irigy sem volt talán olyan szép napon,
mikor személyekkel telten elment sok marhavagon.
Nézték derék ártatlanok, fel-felszállt együgyű hit:
- Őket, - ráadásul ingyen? - táborozni elviszik?
(Így volt és - én teszem hozzá - még kegyesebb volt az ügy:
otthon maradt lakásuknál nagyon csökkent rezsijük!)
Bajszot pödört délceg csendőr, s emelt hangon mondta: - Csend!
Az a csendőr olyasféle volt ám, ki rendet teremt!

Ez az ország takarékos! Méghozzá mily pazarul!
Középkori sötétsége (habár nem skót) örök-új.
Neki már régen világos mily jótékony a sötét.
Fővárosa? Nem egy Párizs! (Szellemileg semmiképp!)
Itt, amikor bakot lőnek, átugorják a bakot,
s a baklövést letagadják, - vagy keresnek bűnbakot!

Itt volt ám már annyi minden! Olyan is, mit ne keress!
Író, keresztnevén Péter, kétszeresen lett veres:
csendőr ököl tanította szépre, jóra, - meglehet,
puszi-pacsi pártvezérnél erre nincs emlékezet.
Hát, ha nincs, - nincs! Ettől őt még imádják, mint Harc fiát,
ki szembe néz ésszel, vésszel, s mutat Szent Amnéziát!

Később volt még Meseautó. Rejtélyesen fekete
taxi! Sofőr utasától nem kérdezte: mehet-e?
Ment a taxi, utasától a boldogság elmaradt, -
történelmi köves úton akad ilyen pillanat..
Ám, ma már e Boldog Ország, több autót tart, feketét,
Matyi helyett itt a mutyi, - s kit érdekel feneség?
Feneketlen Zsebek Hőse most már szabad szerfölött,
s bárki mondhat ezt is, azt is, - aki fent van: erre köp!
Légi illat bánthat orrot! Itt már király lett a bán!
Ha mani kell, fineszes légy, s fogd be a szád, jó korán!

Ma már fényes NÉPURALOM uralkodik boldogan..
Ilyen ez a dicső ország, sőt, mondhatnám azt: OLYAN..!
Persze, ha a Költő élne (éles szemmel kétkedő),
az is lehet: leköpötten, búsan ballagna el ő..
Ó, Te Bölcsen Boldog Ország! Nem kell Költő, aki ért!
Neked elég egy Vers: Himnusz, kárpótol az bármi ért.
S mivel e Himnuszt sem érted, abban külön ott a jó:
BÁRMI megy el, BÁRMI jön meg, - e Himnusz használható!
S az a jámbor együgyűség! Kell is, ahol annyi ügy,
s ezt is, azt is ki kell ütni, mikor ez és az beüt!

Hol van ez a Boldog Ország? Ó, azt el nem árulom,
mert még ide nyargalnátok, Nyugatról, lóhátakon!
Itt a MUNKA: közkapálás, s ott a lánc a karokon, -
nem oly fényes, mint a kard, de a csörgést hallgathatom.
Bűnnek bibliás bocsánat felejtető csókot ad,
s a Becsület felfogását fel sem foghatja az agy!

Hol van ez a Dicső Ország? Lassan ott, hol egykoron
tengerész jött kormányozni e földet, fehér lovon,
lassan már a nép is ott van nagy eszével némiképp,
mint akkor, mikor druszámnak vágták légbe énekét..
Szóval, maradjon közöttünk, hogy hol e táj, gyerekek:
ott, hol egy kettőre nem megy, s kettő egyre visszamegy..

(2015)