CIPŐ

Kellemetlen, ha szorít a cipő, de ebből a tényből gazdája hasznos következtetést vonhatna le (gyakran egy egész nép is), ha megvizsgálná: hol szorít, miért szorít?

Persze, a nép nem vizsgálja meg, mert az ilyen vizsgálathoz némi ész és becsületes gondolkodás is kellene, amit az Isten nem adott meg neki, és ő sem szerzett magának, - így tovább jár ugyanabban a cipőben.

Szegény és gazdag nem ugyanabban a cipőben jár, de a gazdagok ravaszul azt hirdetik (harsonázzák, szónokoltatják): ugyanabban. A szegények kilencvenkilenc egész kilenctized százaléka ezt el is hiszi, mert születésétől fogva igen hiszékeny, de még olykor rám is csúnyán néz, amikor e hitéről az övével ellentétesen vélekedek.

A nők legtöbbször úgy vélik: a kicsi cipő célszerűbb, mert a kisebb női lábfej előkelőbb, szebb. Utóbbi ok miatt még azok a nők is, akik nagylábon élnek, először a kelleténél kisebb cipőben kelletik magukat, mert a szépségért olykor szenvedni kell, még ha szépségről szó sincsen.

KESZTYŰ

A régi "úri" világban (no, nem volt az olyan régen, csak ennek felismeréséhez gondolkodni kellene!), ha valamelyik férfiembernek valamiféle nézeteltérése támadt egy azonos neművel, aki szintén úr volt, és a másik arcába vágta a kesztyűjét, akkor ez párbajra való kihívását jelentett, vagyis karddal vagy pisztollyal való eldöntését annak: kinek van igaza a nézeteltérést illetően?

Az igazságnak ilyen úri módon való vizsgálata az uralkodó osztályok nagy eszére vallott: ha a másik a párbaj során megsebesült, vagy meghalt, akkor azt kapta, amit megérdemelt, az ügyben nem volt igaza. A módszer gyors volt és mentes a bürokráciától, tehát igen dicsérendő (gondoljunk csak a mai elhúzódó pereskedésekre, és máris nosztalgiázhatunk a pártatlan kard és pisztoly döntőbíráskodásának idejét illetően!).

Az akkori úri világ azonban kizárta a kardos-pisztolyos párbajból a nőket, még ha úri nők voltak is (elítélendő diszkrimináció, nekik végül a nyelvüket kellett fegyverként felhasználniuk!), és azokat a férfiembereket is, akiket nem tekintett teljesen embereknek, mivel nem voltak urak, de azért utóbbi férfiak sem maradtak ki mindenből, mert az urak megtanították őket kesztyűbe dudálni, és pár bajnál sokkal többet kaptak, - de szép világ volt, ne vonakodjatok attól, hogy visszasírjátok, ti mai szegények!

ZSEBKENDŐ

Asztalkendőnél kisebb szövetdarab, amelyik, ha az orr nem kéri, akkor öntudatosan pöffeszkedik a zsebben, de ha a nózi érte könyörög, akkor sehol sem található, otthon alussza álmát.

Egy zsebkendő sok orrváladék befogadására képes, de ha a zsebkendő tulajdonosa e ruhakellék használatát túlzásba viszi, akkor a további nyúlós anyagot a zsebkendő úgy kivágja, mint a taknyot!

A zsebkendő újabban inkább papírból készül, utóbbi egyik előnye az volna, hogy végszükségben írni lehet rá, de ez az előnye csekély, mert már kevesen tudnak írni, sőt, legtöbben már az olvasást is abbahagyták, a falragaszok jelmondatai kivételével.

A papír zsebkendőnek a szövetzsebkendővel szemben azonban van egy másik, igen nagy előnye: nem kell mosni, vasalni, - ha belement az, aminek bele kellett mennie, bárhol eldobható. El is dobják!

NADRÁG

Jellegzetesen férfias ruhadarab, erre sok magyar kifejezés is utal (például: elnadrágollak, kirázlak a nadrágodból, rajta van a rossz nadrág), de régebbi korokban is előfordult, hogy az asszony viselte a nadrágot. Később pedig, a divat változásával, az asszonyok egyre inkább levették a szoknyát, és felvették a nadrágot, utóbbi mára annyira általános lett, hogy a világ a női egyenjogúság küszöbén áll, legalábbis e tekintetben.

SAPKA, KALAP

Kevés a jó fej, ez még kibírható volna, de túl sok a fejetlen. Ám a fejetlen ember fejére is tehető kalap, vagy sapka, közös nevükön tökfödő (mellesleg korona is fejre tehető, legfeljebb fejre áll az ország, és indulhat a királyi Népcirkusz Köztársaság!).

A kalap nagyon alkalmas értékmérésre is. Sok minden, ami érték volt, mára egy kalap sz.. t sem ér, például olyan haszontalanná lett dolog, mint a becsület, - de hát a változó idővel sok minden megváltozik.. Utóbbiról a kalap nem tehet!

ING
Az ing a legliberálisabb ruhadarab, már nevének említésére is eszünkbe jut a szabadelvű mondás: "Akinek nem inge, ne vegye magára!"

No, igen, de az sem veszi magára, akinek inge, mert nem hülye, hogy bevallja: mennyi mindent lopott a közvagyonból, miként mutyizott bűntársaival, mi minden hazudozott össze-vissza, akár csak az elmúlt néhány évben is.. Az a közmondásbeli ing nem fehér bárány, - de semmi baj, a legfehérebb bárányra is ráfogható, ha az hozza a becstelen magánhasznot!

No, az ing, az ing, lehet ilyen, lehet olyan, de súgok Nektek valamit, ti ide se fülelők: az ország is ing!

Persze, a világ is ing, benne Ukrajna is, hogy azokról, amelyek már bedőltek ennek-annak, és kidőltek, ne is beszéljünk!

Nem is folytatom, úgysem veszik magukra azok, akiknek ingük, ráadásul milyen piszkos ingük.. Ami nagyon piszkos, úgy jó, ha titkos, - titkosítják is!

KÖNYV, ÚJSÁG

Mindkettő papírból és festékből készülő, kulturálisnak nevezett nyomdatermék, amit Magyarországon, az ország nemtelen elnemesedésével, és a józan paraszti ész egyidejű eltűnésével, teljesen feleslegessé vált.

Petőfi Sándor még így szólaltatta meg a magyar nemest A magyar nemes c. versében:

"Nem irok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok!"

Ó, szegény Petőfi, Te szívemhez legközelebb álló Költő! Mi mindent elhittél, és milyen naivan.. A népről is!

Ma az ország tele van azzal a magyar nemessel, akiről Te írtál!

Tényleg! Aki nem akar olvasni, nem akar gondolkodni, - annak minek a könyv? Elég, ha erről-arról mindenfélét szájal, össze-vissza..

Más kérdés, hogy könyveket azért szép számban adnak ki, mert nem érdekes, hogy senki sem olvas. A lényeg az: hadd higgye a külföld, hogy vadul olvasgató, cifraszűrös népség él Magyarországon!

Nem újság, hogy Magyarországon valójában újság sincsen, mert a hivalkodóan háromszínűek is erősen kétszínűek, és ha csiricsáré módon színesek is, akkor is színtelenek. Well done, Hungary!

(2015)