Az igazi csend sokkal több, mint a lárma, hangoskodás hiánya.

A csendben több van a végtelenből, a lármában a végesből, annak ellenére, hogy mindkettő végtelen.

Aki a csendre hallgat, a lélekre hallgat.

A bölcselő a csendet szereti, a katona a kardot rántó zajokat, a kereskedő pedig mindkettőből azt, amit haszonnal adhat el.

Az értelmes csend másokra is figyel, nem csak önmagára.

A csend egyúttal tükör is, ha belenézel, akkor megláthatod benne önmagad.

A Csend csillaga az égbolton jár, a Lármáé a földön.

Az Ördög is igyekszik csendben cselekedni, de tettei előbb-utóbb lármához vezetnek.

A legszebb hangú harangot a lelkedben rejtőző csend kondíthatja meg.

Csend, lárma egyaránt önmagáért beszél a hozzájuk értőnek.

Gondolkozó csend épít, melldöngető hangoskodás rombol.

A tavasz csengettyű, a nyár harang, az ősz lakodalmi zenekar, a tél megszólaló vagy hallgató hegedű, - de valahol mindegyik a csend rokona.

(2015)