ÓRA

Bonyolultnak látszó egyszerű szerkezet. Ha lekéssük a vonatot, vagy valamilyen fontos találkozásunkat egy szépasszonnyal, - ki tehet róla?

Az óra, mert késett! Kap tőlünk egy dühös pillantást (esetleg többet is).

Ha később kiderül, hogy a vonat kisiklott, vagy a találkozás szépasszonya számunkra a Végzet Asszonya lett volna, negatív előjellel, - kinek köszönhető ez a szerencsés kimenetel?

Nekünk, mert ilyen dicsérendően előrelátóak voltunk! Az óra egy elismerő pillantást sem érdemel.

Az órákra gyermekkorom óta neheztelek. Az akkortájt általam szétszedett órák mindegyike tökfilkó volt: egyikük sem tudta újra összerakni magát. Mind énrám tekintett tanácstalan számlapjával, persze, hiába. Nem minden szétszedő bűvész egyúttal összerakó művész.. Utóbbi sok minden másra is érvényes, és nem csak a gyermekkorban!

KÉS

Ha jól vágja a húst, akkor elismerően nézünk magunkra: milyen ügyesek vagyunk!

Mi van akkor, ha megvágjuk saját ujjunkat is?

Akkor a kés a hibás!

Késsel olykor ölnek is (és nemcsak disznót), néha ténylegesen, néha csak gondolatban.

Ady nem volt egészen pontos jól ismert versében: nem csak a vér és az arany örök, hanem a kés is. Beláthatatlan ideig disznó is lesz, több mint elég, és így - átvitt értelemben - hízott disznóból való is, legalábbis az, ami a hátsó felén jön ki.

KANÁL

A kanál tényleg minden lében kanál, de értelmes ember a kezeknek is utánanéz, amelyek a lébe beletették. Egyébként a történész is utánanézhetne, ha valóban történész lenne, de ha csak szolga, akkor megelégszik a kanállal és a lével.

VILLA

Villában a villa gyakrabban van ezüstből, mint a kunyhóban, de azért rozoga kunyhóban is előfordulhat ezüstvilla, ha a villából ellopják, és a kunyhóban dugják el.

A villa egyébként, anyagától függetlenül, a férfias férfi vasvilla távoli női rokona: ebe-abba kicsit beleszúr, különösen, ha az ebbe is, abba is - nő.

FAZÉK

Többféle fazék van: kisfazék, nagy fazék, vasfazék, cserépfazék, tele fazék, üres fazék, szentfazék.. Ám, ha a fazékban az étel nagyon odakozmál, akkor nem segít a szentségelés sem. Utóbbit magam is tapasztaltam, amikor babgulyást készítettem.

TÖLCSÉR

Kissé a trombitára emlékeztető, érdekes alakú tárgy, de legalább kettő-három kell belőle egy magára valamit is adó háztartásban, mert, ha csak egy van belőle, az elbújik. Nem baj, ha elbújik, a baj csak akkor bújik elő, ha valami folyékonyt nagyszájú edényféléből át kell töltenünk csinosan, nőiesen kis szájú üvegbe.

Utóbbi esetben mi a teendő?

Tartsuk be a sorrendet:

1.) hányjuk szerte a dobozokat és másféle konyhatartozékokat, kicsi rakás nagyot kíván alapon,

2.) ha a nagy rakásból sem bújik elő a tölcsér, akkor vegyük elő az egymásra tett tányérok oszlopait, azokat vallassuk ki, hogy hova bújtatták el a gonosz tölcsért (tanulmányozandó vallatási módszerek: inkvizíció, Gestapo, ÁVO),

3.) ha minderre sem hajlandó előadni Konyhaország az alattomosan elbújt Bin Laden Tölcsért, akkor csináljunk megtorlásul Konyhaafganisztánt, majd erőszakoljuk bele az átöntendőt a szűk nyakúba, ami melléfolyik, elfolyik, - kit érdekel, hogy a világban mi folyik? Hát még az, hogy egy kis ország boszorkánykonyhájában mi történik?

4.) Végül, mielőtt szép, hűséges, és máskor kedvesen türelmes nejünk megérkezik, csomagoljunk gyorsan össze, repüljünk el Amerikába, és bolondítsunk magunkba egy gyönyörű milliomos lányt (ha csak félmilliomos,
azt se hányjuk a szemére, félmillió dollár is ér valamit, ha nem is annyit, mint egymillió).

Na, látják, ilyen egyszerű az egész! Egy elbújt tölcsérrel kezdődik, és happy end-del végződik. Esetleg jobban, mint az a másik kaland, az afganisztáni..

(2015)