....sárga-kék, sárga-kék,
cinegék, cinegék...

Úgy el tudok ámulni
a világ csodáin,
tücskök cirpelésén,
szentjánosbogarak fényén,
sasnak büszke röptén,
postagalambok hazatalálásán,
fecskék, gólyák,
s mind a vándormadarak
megérkezésén !
Megjöttek a cinegék !

..vándormadarak...
ó, azok vagyunk,
azzá lettünk mi is :
idegen ország a hazánk,
idegenben a fészkünk,
idegenben nő fel
a kicsi fiókánk..
mi megyünk, s helyünkre
más vándorok jönnek, tömegek ..
ezrek, tízezrek, százezrek !

Lesz-e még hely,
egy talpalatnyi föld,
meglesz-e még a régi fészek,
az otthon melege, mely nélkül
az élet mit ér ?
Lesz-e még Hon,
az édes Haza vár-e még,
ha megfáradt vándorod,
szép fiad, lányod hazatér ?
Mert hazatér !

..ha meghallja majdan a távoli tájon
az isteni szót,
a Törvény parancs-szavát :
Készülj ! Indulj ! Útra fel !
A föld, ahol születtél, hazavár !

..csivitelés a kertben,
cikázó sárgák,
villanó kékek..
..ahogy a kedves madarak
végigkutatják a fákat, bokrokat,
a szívemben, itt belül,
halk muzsikaszó támad..
külvilág zaját már nem hallja,
elcsendesül lelkem,
s csak mondom, mondogatom :

Szeresd a fákat !
Szeresd a madarakat !
Légy fa,
mely él, virul, öregszik,
s majd ott hal meg,
ahol születik..
vagy légy madár,
vándormadár..
de mindig, mindenhonnan
hazatalálj !
**