Feltöltve: 2015-08-29 08:58:20
Megtekintve: 3688
Világbumeráng (World boomerang)
Eredetileg címnek azt akartam írni: Európai bumeráng. Ám hamar másként döntöttem: a bumerángozásból nem lehet kihagyni a világ többi részét.
A bumeráng hajítófa, amit az ausztráliai bennszülöttek használtak. Gyermekkorom óta izgatott ez az eszköz, mert a vadász eldobja és, ha célba talált, akkor leüti a vadat, majd hűségesen visszaugrik elhajítójához. (Ha nem talált, akkor is visszaszökken.)
Átvitt értelemben (szólásként) azonban a bumeráng nem hűségből tér vissza elhajítójához, hanem éppen ellenkezőleg: azért, hogy utóbbit kellemetlen meglepetésben részesítse, esetleg olyan kupán vágásban, amitől az illető kicsit (vagy nagyon) elalél, vagy még rosszabb történik vele.
Bumerángok egyébként - erre érdemes volna felfigyelni! - gyakran események, helyzetek is, mert, e hajítófához hasonlóan, visszatérnek. Példa rá - többek között - az a helyzet is, amelyben az első, meg a második világháború keletkezett.
Eszembe jutott, miközben e sorokat írtam, egy magyar író, Szabó Dezső (1879 - 1945). Elsodort falu című regénye hiába volt az író életében oly nagy hatással a tömegekre a huszadik század első felében, elolvasása után meg kellett állapítanom: érdekes, lendületes, de tartalmát, eszmei mondanivalóját illetően zavaros mű. Ám a huszadik század második felében is kiadták az író néhány írását (ha jól emlékszem, akkor a Vidám Könyvek sorozatban), ebben szerepelt a Feltámadás Makucsán, amit Szabó Dezső 1932-ben írt. E kis könyvben a többi írás is kitűnő, sok hosszú műnél jobban érzékelteti a Horthy-korszak társadalmának világát, a Feltámadás Makucsán pedig, szerintem, remekmű. A benne levő helyzet most is visszatért, bumerángként. (Szabó Dezsőnek ezt az írását hiába kerestem a Magyar Elektronikus Könyvtárban vagy az interneten másutt, így nem tudom internet címét ideírni, - de ha esetleg valaki megtalálja, hozzászólásként közölhetné.)
A Feltámadás Makucsán cselekménye nagyon dióhéjban: az Angyal, tévedésből, megfújja a Feltámadás harsonáját, csak néhány kieresztett hang erejéig, de ez is elég ahhoz, hogy Makucsa falu legutóbb elhunyt halottai feltámadjanak, bírójukkal, jegyzőjükkel együtt. Nem választja el őket az örökségükbe jutott élőktől sem a vallás, sem bármiféle eszme, viszont az Érdek nagyon is. Az új bíró, jegyző kész átadni hivatalát a feltámadottaknak, a gazdák örökségébe lépettek pedig a földet? Hiába a "magyar testvériség", utóbbi szólam egyből lelepleződik, és végül géppuskával is készek volnának lekaszálni a feltámadottakat, az újak az előző nemzedéket visszaküldeni a Mennybe, ha utóbbiak, kénytelen-keletlen nem távoznának vissza sírjaikba, önként.
A nacionalizmussal megfertőzött világban (és benne Magyarországon) miért bumerángként visszatérő helyzet a fentebb említett akkor is, ha a mostani menekültáradat résztvevői nem magyarok? (A magyar "gazdasági menekülteket" most nem említem, mert jogilag nem menekültek, hiszen az Európai Unió állampolgárai az Unión belül szabadon utazhatnak, és annak felismeréséhez, hogy valójában mégis menekültek - ráadásul egy részük nem csak gazdasági okokból! - szintén gondolkozni kellene, becsületesen, utóbbi nehezen megy még a világban, sőt, legtöbbször sehogyan sem.)
A becstelenség (vagy a butaság, gyakran mindkettő keveréke) nem engedi láttatni, hogy az Európába özönlő menekültek ügye egyszerre több probléma rendezését kívánja meg, összeurópai szinten, valamint a tagállamok szintjén egyaránt, értelmes, átgondolt megosztásban, sürgetően.
Vegyük példának akár azt az alapvető kérdést: ki a legális, illetve ki az illegális bevándorló?
Ezt rendezni kellene, mert legális bevándorló az, aki hivatalos papírokkal érkezik, és szabályosan kéri az Európai Unióban való tartózkodását, az engedélyt pedig megkapja? Ez igaz, de nem életszerű. Mennyi időbe telne egy menekülőnél, hogy ily módon megkapja az engedélyt, ha az engedélyhez szükséges összes kívánalmat (beleértve a biztonságpolitikai követelményeket is) teljesíti?
A "gazdasági" és "nem gazdasági" menekültek elkülönítése a legtöbb esetben szintén nagyon nehezen volna eldönthető, legalábbis az esetek túlnyomó részében. Nem vitatom, hogy a "menekültügy" kiválóan alkalmas nacionalista propagandára ("megvédünk derék magyar (vagy más uniós tagállamban más nemzetiségű) az idegenekkel szemben!"), ám az ilyesfajta megközelítés, akár a múltban, jelenleg is nagyon káros és visszataszítóan becstelen. Nem a hazafisághoz méltó, hanem éppen az ellenkezője!
Mögötte van az a korántsem lényegtelen előzmény is: kik felelősek a világban az utóbbi évtizedekben létrehozott háborús tűzfészkekért? A felelősséget, persze, nem szabad túlzottan leegyszerűsíteni, mögötte okok, események hálózata van, de ha valaki becsületesen elgondolkodik ezen, akkor rájöhet (még ha a kulisszák mögötti egyes eseményeket természetesen nem is mind ismerhette meg) például a koszovói állam mesterséges létrehozása mögötti erőkre éppen úgy, mint arra, hogy a szíriai helyzet miként is jött létre valójában.
Rájöhetne, de a legtöbb ember, úgy tapasztalom, az orráig sem lát (vagy úgy csinál, mintha nem látna).
No és - teszem hozzá - ha egy menekült félig gazdasági okokból akar bejutni az Európai Unióba, de ugyanakkor félig-meddig reális veszélyben is van ázsiai (vagy afrikai) hazájában? A határt őrző "bölcs Salamonként" azt javasolja: vágják ketté, politikai menekült felét engedjék be, gazdasági menekült felé pedig lökjék vissza?
Valószínűleg nem csak humánusabb, de az Európai Unió tényleges érdekei szempontjából sokkal értelmesebb is volna a menekültek ügyének komplex kezelése, ezen belül fogadásuk, ideiglenes elszállásolásuk, szervezett továbbszállításuk (esetleg egy részük befogadása). Az erre irányuló intézkedéseket egyelőre nem látom, sem az Európai Unióban, sem Magyarországon. (Utóbbi vezetése azzal kérkedik, hogy mennyire keresztény állam, csak az a kérdés: vannak-e még benne keresztények egyáltalán, - mármint igaziak?)
A napokban egy embercsempész lezárt kamionjában 71 menekült megfulladt.
Az embercsempész, akinek számára a bombákkal elűzött menekültek szállítása bomba üzlet, nyilván bűnös.
Az a kérdés: csak ő?
(2015)
A szerző néhány kapcsolódó írása az interneten:
Európa elrablása (Kidnapping of Europe) (interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-eur%C3%B3pa-elrabl%C3%A1sa-kidnapping-of-europe.16294/)
Struccfej, homokban (Ostrich head, in sand) (interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-struccfej-homokban-ostrich-head-in-sand.16285/)
Megoldás lehetne egy Kínai Nagy Fal? (about the refugee problem in Europe)
(interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-megold%C3%A1s-lehetne-egy-k%C3%ADnai-nagy-fal-about-the-refugee-problem-in-europe.16275/)
Menekültek az Európai Unióban (Refugees in the European Union) (interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-menek%C3%BCltek-az-eur%C3%B3pai-uni%C3%B3ban-refugees-in-the-european-union.16354/)
Nyári hajók (interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-ny%C3%A1ri-haj%C3%B3k.16343/)
A bumeráng hajítófa, amit az ausztráliai bennszülöttek használtak. Gyermekkorom óta izgatott ez az eszköz, mert a vadász eldobja és, ha célba talált, akkor leüti a vadat, majd hűségesen visszaugrik elhajítójához. (Ha nem talált, akkor is visszaszökken.)
Átvitt értelemben (szólásként) azonban a bumeráng nem hűségből tér vissza elhajítójához, hanem éppen ellenkezőleg: azért, hogy utóbbit kellemetlen meglepetésben részesítse, esetleg olyan kupán vágásban, amitől az illető kicsit (vagy nagyon) elalél, vagy még rosszabb történik vele.
Bumerángok egyébként - erre érdemes volna felfigyelni! - gyakran események, helyzetek is, mert, e hajítófához hasonlóan, visszatérnek. Példa rá - többek között - az a helyzet is, amelyben az első, meg a második világháború keletkezett.
Eszembe jutott, miközben e sorokat írtam, egy magyar író, Szabó Dezső (1879 - 1945). Elsodort falu című regénye hiába volt az író életében oly nagy hatással a tömegekre a huszadik század első felében, elolvasása után meg kellett állapítanom: érdekes, lendületes, de tartalmát, eszmei mondanivalóját illetően zavaros mű. Ám a huszadik század második felében is kiadták az író néhány írását (ha jól emlékszem, akkor a Vidám Könyvek sorozatban), ebben szerepelt a Feltámadás Makucsán, amit Szabó Dezső 1932-ben írt. E kis könyvben a többi írás is kitűnő, sok hosszú műnél jobban érzékelteti a Horthy-korszak társadalmának világát, a Feltámadás Makucsán pedig, szerintem, remekmű. A benne levő helyzet most is visszatért, bumerángként. (Szabó Dezsőnek ezt az írását hiába kerestem a Magyar Elektronikus Könyvtárban vagy az interneten másutt, így nem tudom internet címét ideírni, - de ha esetleg valaki megtalálja, hozzászólásként közölhetné.)
A Feltámadás Makucsán cselekménye nagyon dióhéjban: az Angyal, tévedésből, megfújja a Feltámadás harsonáját, csak néhány kieresztett hang erejéig, de ez is elég ahhoz, hogy Makucsa falu legutóbb elhunyt halottai feltámadjanak, bírójukkal, jegyzőjükkel együtt. Nem választja el őket az örökségükbe jutott élőktől sem a vallás, sem bármiféle eszme, viszont az Érdek nagyon is. Az új bíró, jegyző kész átadni hivatalát a feltámadottaknak, a gazdák örökségébe lépettek pedig a földet? Hiába a "magyar testvériség", utóbbi szólam egyből lelepleződik, és végül géppuskával is készek volnának lekaszálni a feltámadottakat, az újak az előző nemzedéket visszaküldeni a Mennybe, ha utóbbiak, kénytelen-keletlen nem távoznának vissza sírjaikba, önként.
A nacionalizmussal megfertőzött világban (és benne Magyarországon) miért bumerángként visszatérő helyzet a fentebb említett akkor is, ha a mostani menekültáradat résztvevői nem magyarok? (A magyar "gazdasági menekülteket" most nem említem, mert jogilag nem menekültek, hiszen az Európai Unió állampolgárai az Unión belül szabadon utazhatnak, és annak felismeréséhez, hogy valójában mégis menekültek - ráadásul egy részük nem csak gazdasági okokból! - szintén gondolkozni kellene, becsületesen, utóbbi nehezen megy még a világban, sőt, legtöbbször sehogyan sem.)
A becstelenség (vagy a butaság, gyakran mindkettő keveréke) nem engedi láttatni, hogy az Európába özönlő menekültek ügye egyszerre több probléma rendezését kívánja meg, összeurópai szinten, valamint a tagállamok szintjén egyaránt, értelmes, átgondolt megosztásban, sürgetően.
Vegyük példának akár azt az alapvető kérdést: ki a legális, illetve ki az illegális bevándorló?
Ezt rendezni kellene, mert legális bevándorló az, aki hivatalos papírokkal érkezik, és szabályosan kéri az Európai Unióban való tartózkodását, az engedélyt pedig megkapja? Ez igaz, de nem életszerű. Mennyi időbe telne egy menekülőnél, hogy ily módon megkapja az engedélyt, ha az engedélyhez szükséges összes kívánalmat (beleértve a biztonságpolitikai követelményeket is) teljesíti?
A "gazdasági" és "nem gazdasági" menekültek elkülönítése a legtöbb esetben szintén nagyon nehezen volna eldönthető, legalábbis az esetek túlnyomó részében. Nem vitatom, hogy a "menekültügy" kiválóan alkalmas nacionalista propagandára ("megvédünk derék magyar (vagy más uniós tagállamban más nemzetiségű) az idegenekkel szemben!"), ám az ilyesfajta megközelítés, akár a múltban, jelenleg is nagyon káros és visszataszítóan becstelen. Nem a hazafisághoz méltó, hanem éppen az ellenkezője!
Mögötte van az a korántsem lényegtelen előzmény is: kik felelősek a világban az utóbbi évtizedekben létrehozott háborús tűzfészkekért? A felelősséget, persze, nem szabad túlzottan leegyszerűsíteni, mögötte okok, események hálózata van, de ha valaki becsületesen elgondolkodik ezen, akkor rájöhet (még ha a kulisszák mögötti egyes eseményeket természetesen nem is mind ismerhette meg) például a koszovói állam mesterséges létrehozása mögötti erőkre éppen úgy, mint arra, hogy a szíriai helyzet miként is jött létre valójában.
Rájöhetne, de a legtöbb ember, úgy tapasztalom, az orráig sem lát (vagy úgy csinál, mintha nem látna).
No és - teszem hozzá - ha egy menekült félig gazdasági okokból akar bejutni az Európai Unióba, de ugyanakkor félig-meddig reális veszélyben is van ázsiai (vagy afrikai) hazájában? A határt őrző "bölcs Salamonként" azt javasolja: vágják ketté, politikai menekült felét engedjék be, gazdasági menekült felé pedig lökjék vissza?
Valószínűleg nem csak humánusabb, de az Európai Unió tényleges érdekei szempontjából sokkal értelmesebb is volna a menekültek ügyének komplex kezelése, ezen belül fogadásuk, ideiglenes elszállásolásuk, szervezett továbbszállításuk (esetleg egy részük befogadása). Az erre irányuló intézkedéseket egyelőre nem látom, sem az Európai Unióban, sem Magyarországon. (Utóbbi vezetése azzal kérkedik, hogy mennyire keresztény állam, csak az a kérdés: vannak-e még benne keresztények egyáltalán, - mármint igaziak?)
A napokban egy embercsempész lezárt kamionjában 71 menekült megfulladt.
Az embercsempész, akinek számára a bombákkal elűzött menekültek szállítása bomba üzlet, nyilván bűnös.
Az a kérdés: csak ő?
(2015)
A szerző néhány kapcsolódó írása az interneten:
Európa elrablása (Kidnapping of Europe) (interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-eur%C3%B3pa-elrabl%C3%A1sa-kidnapping-of-europe.16294/)
Struccfej, homokban (Ostrich head, in sand) (interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-struccfej-homokban-ostrich-head-in-sand.16285/)
Megoldás lehetne egy Kínai Nagy Fal? (about the refugee problem in Europe)
(interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-megold%C3%A1s-lehetne-egy-k%C3%ADnai-nagy-fal-about-the-refugee-problem-in-europe.16275/)
Menekültek az Európai Unióban (Refugees in the European Union) (interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-menek%C3%BCltek-az-eur%C3%B3pai-uni%C3%B3ban-refugees-in-the-european-union.16354/)
Nyári hajók (interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-ny%C3%A1ri-haj%C3%B3k.16343/)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!