Augusztus vége felé közeledünk, - de lassan egy másik vég felé is, amelyik sok máris itt lévő rossznak még megrendítőbb folytatása lesz, új tragédiák kezdete. Európában is, a világban is.

A tőkés társadalmi rendszer (kapitalizmus) világméretű győzelmével, fokozatosan, elszabadult a pokol, amelyik, persze, előzőleg is itt volt, de a két világrendszer küzdelme egy ideig valamelyest féken tartotta.

A háborúk nem a tömegek érdekeit szolgálták sem az első, sem a második világháborúban, hanem kevesekét, a tőkés társadalmi rend haszonélvezőinek érdekeit. Mindkét világháború a kapitalista államok között tört ki.

Ez a helyzet a mostani helyi háborúkkal is, amelyeknek több oka van ugyan, de annak, aki a tényeket tárgyilagosan, becsületesen veszi számba, lehetetlen nem látnia: a fő felelősség a kialakult helyzetért a tőkés társadalmi rend érdek-híveit, ezen belül vezető köreit terheli (miközben azok a tömegek sem menthetőek fel ez alól, melyeknek érdeke ellentétes ezekkel a háborúkkal, mint ahogy az első- és a második világháború idején is így volt, utóbbira most nem térek ki részletesen).

Az Európai Unióban is régóta, fokozatosan halmozódtak fel a bajok. Népességének elöregedése, a születések számának drasztikus csökkenése következtében Európa valójában egy idő óta olyan nagy beteg, hogy szinte haldokol (miközben a születéskor várható átlagos életkor növekedése másik oldalról fejlettségét mutató, kedvező jelenség). Ez a - régóta tartó - demográfiai változás azonban csak a bajok egyike, még ha a legjelentősebbek közé tartozik is.

További baj: a világban bekövetkezett "demográfiai robbanás" (a világ lakosságszámának rohamos növekedése), az Európai Unió eredeti lakosságának fogyása mellett, még azelőtt érte el az Európai Uniót, hogy annak intézményrendszere, központi irányítása kellően megszilárdult volna.

Utóbbira már jó néhány évvel ezelőtt felhívtam a figyelmet Európa című versemben (interneten: http://www.poet.hu/vers/121532).

Számos jel arra mutat, hogy a "munkamegosztás" az Európai Unió vezetése és a nemzetállamok hatalmon levő érdekcsoportjai között nem megfelelő, és ez is gyengíti az Európai Uniót.

No és természetesen gyengíti a kapitalizmus nemzetközi (együtt társadalmi és gazdasági) válsága, amelyik ugyan a kapitalizmus időnkénti szükségszerű velejárója, de 1989 táján - nyilván nem vagyok ezzel egyedül! - nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik.

A menekültek ily nagymértékű Európába áramlása - a kontinens egyéb súlyos problémái mellett - szintén nagy gondja az Európai Uniónak, amire nincsen eléggé felkészülve, és vezetése - szerintem - valószínűleg nem látja (részben nem is akarja látni), hogy nagyon összehangolt cselekvésre, bizonyos területeken erős központi irányításra van szükség.

Ezt az erős központi irányítást, összehangolt cselekvést, európai szintű kötelező rendeletek hozását és betartatását - több más terület mellett - a menekültek tervszerű fogadása, biztonságpolitikai ellenőrzése, ideiglenes (majd tartós) elhelyezése, az Európai Unión belüli továbbutaztatása, és sok más velük kapcsolatos kérdés is elkerülhetetlenül igényli.

Hozzáteszem: bár Magyarországon a járványügyi helyzet jó (lényegében az egész Európai Unióban az, és a járványügyi helyzet az egész világon, még az ötven évvel ezelőttihez képest is, sokat javult az Egészségügyi Világszervezet jelentései szerint), még abban sem volnék túlzottan optimista, hogy a magyar járványügy a menekültekkel járó potenciálisan növekvő veszélyre valóban eléggé felkészült (bár az illetékesek így nyilatkoztak). Egyéb vonatkozásaiban Magyarországon felszínességet látok, politikai pecsenyesütögetést. Azt hiszem: utóbbi a "Gondolatok a "NEMZETI KONZULTÁCIÓ a bevándorlásról és a terrorizmusról" c. magyar kormányküldeményről" írásomból is világos lehet bárki előtt (interneten: http://www.canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-gondolatok-a-nemzeti-konzult%C3%81ci%C3%93-a-bev%C3%A1ndorl%C3%A1sr%C3%B3l-%C3%A9s-a-terrorizmusr%C3%B3l-c-magyar-korm%C3%A1nyk%C3%BCldem%C3%A9nyr%C5%91l.16231/), és az ebben említett dolgokat illetően magam nyugodtan autentikusnak tekinthetem.

Azt megállapítani az esetek jelentős (esetleg nagyobb) részében, hogy ki a csak "gazdasági" menekült, és ki a "üldözött politikai" igen nehéz volna, erre az Európai Unió hatóságai ma valószínűleg nem is volnának képesek. Azt sem könnyű megállapítani, hogy a menekültek közül ki jelent veszélyt Európa biztonsága szempontjából, de utóbbiért, a lehetőségeken belül, mindent meg kellene tenni. Az természetes (így van, mióta a világ fennáll), hogy háborúknál, katasztrófáknál minden oldalról küldenek kémeket, felforgató elemeket, terroristákat.

Ugyanakkor a menekültáradatot abból a szempontból is nézni kellene, hogy - valamilyen mértékig - esetleg az Európai Unió fiatalítására, erejének növelésére is fel lehetne használni. A történelemben utóbbira is vannak példák, igaz, ilyen példákat nem szabad összefüggéseikből kiszakítottan alkalmazni.

Nem lehetek bizakodó, sajnos, kicsit sem. Állítólag a pápa is megrázó beszédekkel hívta fel a figyelmet a tragikus világhelyzetre, de - az internetes források egy része legalábbis ezt állítja - e beszédeit Magyarországon eltitkolják. Így van-e? Utóbbit nem tudom, de jó volna, ha a katolikus hívők között akadna olyan olvasója írásomnak, aki - internetes címükkel együtt - feltenné a pápa utóbbi beszédeit magyar nyelven.

Mindenesetre, ha ezeket a beszédeket eltitkolnák Magyarországon (de nem állítom, hogy így van!), azon sem csodálkoznék. Ha arra a sok hazugságra, ferdítésre gondolok az ország helyzetéről, történelméről, valamint a szégyenletes botrányokra, erkölcsi züllésre mutató jelekre, - miért is csodálkoznék?

Persze, mindezekkel Magyarország nem áll egyedül a nagyvilágban, - de ez kiknek jelent vigaszt?

(2015)