Nem hiszem, hogy meg lehet tiltani,
Azt hogy valaki megtanuljon érezni,
Hiba lenne e mást elengedni,
Tovább élni hagyni, vagy megölni?

Nem hiszem, hogy helyes lenne hagyni mindent veszni,
Mi a kezünkben volt a szélbe engedni,
Elfolytani a ki nem mondott szavakat,
Megfolytani a titkos gondolatokat.

Nem hiszem, hogy nem érzed a lüktetést,
A szívedben hangosan szóló dübörgést,
Nem hiszem, hogy meg kell mondjam, mit érezz,
Hogy meg kell tiltsam, hogy megérkezz.

Nem hiszem, hogy megérdemled az ölelést,
Hogy érzed a lelkedbe sikító érzést,
Nem érted mi szól rólad,
Füled hall, de nem mozog az ajkad.

Nem hiszem, hogy kell akár egy szó is, hogy megérts,
Hogy megérthetetlen a kérdés,
Hogy nem hiszel a csodákban,
Én hittem, részesültem a csalódásban.

Nem hiszem, hogy meg lehet tiltani élni,
Hogy megtagadhatjuk magunktól megérteni,
Azt, mit mindenki lát csak mi nem,
S ha meglátom inkább becsukom a szemem.

Sírok, de csak miattad,
Előttem úgy érzem, felfedted magad,
Erős és magabiztos vagy,
Én csak hangya vagyok alattad.

Azt hiszem, nem lehet megtiltani magunknak, hogy vakok legyünk,
A bolondokat magunk elé kell engedjük,
Ők megmutatják milyenek vagyunk,
Nem lesz az mit akarunk, egyhelyben maradunk.

Ha letépem a rózsát, megölöm,
Ha nem, hagyom, hogy a fagy öljön,
Téged sem bántalak, pedig félek, elhervadsz,
Megfolyt a gaz, s majd alul maradsz.

2005. november 27.