Feltöltve: 2015-07-04 12:55:15
Megtekintve: 6092
Napsugár
Sohase fogom elfelejteni azt a mondatot,
mikor megtudtam,hogy odáig Vagy irántam.
Még én sem tudtam pontosan mit akarok,
aztán átöleltél és fejtetőre állt a világom.
Ott álltunk az utcán szoroson ölelve egymást,
az idő nem létezett:talán percek teltek el,talán órák.
Úgy éreztem nekem nem kell senki más,
mégis az élet nem állt meg,s a pillanat tovaszállt.
Minden,ami Te Vagy magával ragadott,
elvarázsolt az illatod,a mosolyod,a szép szemed,
lágy érintésed a bőrőmön nyomott hagyott,
mintha tüzes vassal bélyegeztek volna meg.
Nem forgott másról sem az eszem,
az őrületbe kergetett e gondolat:
mikor érinthetlek újra Téged?
mikor foghatom már szerelmesen kezed?
Így megragadtam minden alkalmat,
mert csak pár lopott percet adott az élet.
Végül megvalósult a vágyott álom,
kezedbe boldogan fontam kezem,
megtaláltam rég keresett Párom,
szívembe örökre bevésted neved.
Morajlott bennem az érzelmek tengere,
vad,hömpölygő hullámként zugott mindenhova,
átszakított ezer gátat a túláradó szerelem,
s lett belőle egy örökre szolo végtelen csoda.
Nem tudom mikortól s mivégre Szeretlek,
de minden Veled töltött perc boldogság.
Egyszerűen Nélküled nem létezem,
beragyogod életem,mint a napsugár.
mikor megtudtam,hogy odáig Vagy irántam.
Még én sem tudtam pontosan mit akarok,
aztán átöleltél és fejtetőre állt a világom.
Ott álltunk az utcán szoroson ölelve egymást,
az idő nem létezett:talán percek teltek el,talán órák.
Úgy éreztem nekem nem kell senki más,
mégis az élet nem állt meg,s a pillanat tovaszállt.
Minden,ami Te Vagy magával ragadott,
elvarázsolt az illatod,a mosolyod,a szép szemed,
lágy érintésed a bőrőmön nyomott hagyott,
mintha tüzes vassal bélyegeztek volna meg.
Nem forgott másról sem az eszem,
az őrületbe kergetett e gondolat:
mikor érinthetlek újra Téged?
mikor foghatom már szerelmesen kezed?
Így megragadtam minden alkalmat,
mert csak pár lopott percet adott az élet.
Végül megvalósult a vágyott álom,
kezedbe boldogan fontam kezem,
megtaláltam rég keresett Párom,
szívembe örökre bevésted neved.
Morajlott bennem az érzelmek tengere,
vad,hömpölygő hullámként zugott mindenhova,
átszakított ezer gátat a túláradó szerelem,
s lett belőle egy örökre szolo végtelen csoda.
Nem tudom mikortól s mivégre Szeretlek,
de minden Veled töltött perc boldogság.
Egyszerűen Nélküled nem létezem,
beragyogod életem,mint a napsugár.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2015-07-16 20:56:50
Tetszik ez az érzelmekkel dúsan átszőtt vers, de az " odáig Vagy irántam. " ..nos, ez nem nyerte el tetszésemet, bocsáss meg ! Ezt a szép, kidolgozott verset ne rontsd el ezzel kérlek ! üdv
Bigi