Az Európai Unióba más területekről történő menekült bevándorlás megakadályozására még a Kínai Nagy Falnál sokkal tökéletesebb fal sem lehetne megoldás.

Olyan probléma ez, amelynek gyökerei a múltba, főleg a huszadik századba nyúlnak vissza (de valójában sok tekintetben még régebbi időbe is).

Az utóbbi évtizedekben tényleg nagy és növekvő gondokat hozott Európának, az Európai Uniónak az Afrikából, Ázsiából és más földrajzi területekről történő bevándorlás. Igaz, eddig közvetlenül nem Magyarországon jelentett igazán gondokat, hanem az Unió gazdagabb országaiban, de az Európai Unióban valahol jelentkező gondok, bajok valamilyen mértékben a gazdaságilag elmaradottabb uniós országokban is érzékeltetik hatásukat, vagy a jövőben érzékeltetni fogják.

Ha egy országban nagyon rosszul mennek a dolgok (gazdaságilag, társadalmilag, és ezekkel összefüggően, elkerülhetetlenül, erkölcsileg is), akkor a hatalom leggyakoribb, igen jól felhasználható figyelemelterelése a valóságról (és benne saját felelősségéről) a régi bevált recept: a nacionalizmus. Az, hogy a nacionalizmus mennyi kárt okozott és okoz a világban, ép ésszel nem tagadható. Ám az ép ész kevés volt a múltban, és, úgy látom, sajnos, most sem elegendő. A nacionalizmus sok ország népének okozott tragédiát ebben a huszonegyedik században is, itt van példaként akár a Magyarországgal határos Ukrajna, - nem is kell más, hátborzongató példákért továbbmennünk Ázsiába.

A nacionalizmus azt hirdeti, hogy egy "nemzet" ("nép") érdekében cselekszik, valójában azonban csak egy szűkebb társadalmi réteg érdekeire van tekintettel, de végül ez a réteg is veszthet rajta, - megmutatták a huszadik század világháborúi.

A nacionalizmus, ha lehetősége van rá, ténylegesen jelentős problémát igyekszik felhasználni a tömegek megtévesztésére. A menekültek kérdése napjainkban ezek közé tartozik.

Mi az, amit a menekültek fogadásának, bevándorlásának ügye sürgősséggel megkívánna?

Nem azt a burkolt vagy nyílt idegengyűlölet szítást, ami ma a hatalom részéről (és a hatalmon nem lévő, de a nacionalizmus eszméjét, történelmi múltját lényegében magáénak valló jobboldali ellenzék részéről) Magyarországon oly erősen megnyilvánul (de ami a hírek szerint az Unió más országaiban is tapasztalható, a szavazatokra vadászó, csak saját érdekükre néző politikai pártok, mozgalmak részéről). Utóbbi a menekültek ügyének kezelését, rendezését csak hátráltatja, nehezíti, mert - többek között - szakszerűtlen is. Utóbbira, igaz, csak egyik vonatkozásában, amelynél joggal gondolhatom magam autentikusnak, én is rámutattam (az interneten: http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_myblog&show=Lelkes-Miklos-Gondolatok-a-quot-NEMZETI-KONZULTACIO-a-bevandorlasrol-es-a-terrorizmusrol-quot-c.-magyar-kormanykuldemenyrol.html&Itemid=301).

A menekültügy kezelése - miként a CanadaHun egyik cikkírója is helyesen megjegyezte az utóbbi hetekben - szakszerűséget követel. Akár megannyi más probléma is, nem csak a tagállamok, hanem elkerülhetetlenül az Európai Unió szintjén is. Sokféle témakörben, hiszen a menekültek számának fokozódása rengeteg szakmai gondot vet fel (ki kapjon menekült státuszt, miként lehet csökkenteni nem kívánatos személyek, köztük terroristák, bűnözők bejutását, a menekültekkel kapcsolatos közegészségügyi-járványügyi feladatok, továbbá miként szervezhető meg ellátásuk, utóbbiak ellenőrzése, a menekültek befogadása esetén mi tehető beilleszkedésük elősegítéséért, - és még sok más szakterülethez tartozó szempont, feladat volna említhető).

Az emberek "általában" nem szakértők, és a szakértők is csak a maguk területén azok. Ám egészséges, jó ötletek a szakértelemmel nem rendelkező tömegek körében is születhetnek, ezért is a véleményekre szükség van, másrészt a tömegek együttműködése nélkül mégoly ésszerű intézkedések is hiábavalóak, vagy legalábbis kevéssé hatékonyak. A véleményekre szükség van, - de nem a vélemények manipulálására. Sajnos, a vélemények könnyen manipulálhatóak, mivel a tömegek szellemi színvonala - Magyarország is példát ad rá - alacsony. Tudásra, erkölcsi színvonalra egyaránt érvényes ez, annak ellenére, hogy mindkettő - történelmi mértékkel mérve - az elmúlt másfél évszázad alatt is javult, az előző századoknál gyorsabban. Javult, de alacsony maradt, a jelentkező kihívásokhoz képest mindenképpen.

A menekültek befogadását kétségkívül nehezíti a még mindig ható, igen elhúzódó gazdasági világválság, de növekvő gondként ezzel kapcsolatban jelentkezik egy másik is. Azok közé tartozom, akik az Európai Unió irányításának erősítésében, a központi vezetés hatékonyságának növelésében látnák azt az Európát, amelyik jobban meg tudna küzdeni a mai gondokkal, és a jövő egyre félelmetesebbnek látszó kihívásaival.

Persze, megfelelő háttérismeret hiányában, nem tudom megítélni, hogy az Európai Unió erősebbé válása mikor és milyen mértékben következik be. A nagy magyar költő, Petőfi Sándor egyik versében elhangzó "Talpra magyar, hí a haza!" mintájára ezt lehetni írni, mondani, kiáltani: Talpra európai, hív Európa, és, ha igaz hazafi vagy, gondolkodj, cselekedj európaiként!

Természetesen szükség van a tagállamok értelmes öntevékenységére, ezt nem pótolhatja semmi más, de a tagállamokra nem a kellő megfontolással, és hatékony ellenőrzésük nélkül bízni feladatokat csak a problémák fokozódásához vezethet. Egy sor területen egyre égetőbb a szükség az uniós szintű közös akarat érvényesítésére, kötelező rendeletek útján.

Elkerülhetetlen továbbá - a hírekből, eseményekből így látszik - a rendeletek végrehajtásának eddiginél sokkal szigorúbb ellenőrzésére. Ennek szükségességét Magyarország kedvezőtlen példája, megítélésem szerint, az utóbbi években olyannyira világosan megmutatta, úgyszólván minden tekintetben, hogy ebben becsületes, tárgyilagos gondolkodó aligha kételkedhet.

Egyébként itt, Magyarországon, ritkán hallom, hogy, mivel a menekültek, bevándorlók általában fiatalabbak, mint az egyre öregebb Európa lakossága, amelyre a fogyó népesség jellemző demográfiailag, bizonyos fokú és ütemű bevándorlás, - kockázatai, terhei mellett is, - az Európai Unió (ezen belül Magyarország) érdeke is.

Az kétségtelen, hogy a menekültek kérdésében az Európai Unió lehetőségeit, valamint a humanizmus által megkövetelt emberiességet összhangba kell hozni.

Továbbá - bármelyik országról van is szó - számomra nagyon visszataszító, ha sokan hirdetik a keresztény emberiességet, amikor önző érdekükben áll, de amikor áldozatokat kellene hozni a humanizmusért, akkor megtagadják. (Így van ez egyébként, sajnos, többek között a "NE LOPJ!" bibliai parancsra vonatkozóan is.) Nem szép dolog az sem, ha egy országban a hatalom ellenszenvet igyekszik kelteni a "gazdasági menekültekkel" szemben, miközben - igaz, nem jogilag - saját honpolgáraiból több százezer kényszerült elmenekülni az Unión belül más, gazdaságilag fejlettebb uniós országokba (utóbbiak jogilag nem menekültek, hiszen az Unió polgárai szabadon mehetnek másik uniós államba, de valójában általában azért kényszerültek eltávozni hazájukból, mert ott nem tudtak jövedelmükből megélni).

Azzal most nem foglalkozom, hogy a világ sok tájáról Európa felé menekülni kényszerülőket milyen tényezők, események késztették erre az elkeseredett magatartásra, de ez is az előbbiekhez tartozik, ha átfogóbban akarjuk vizsgálni a múltat és a jelent. Az, aki kicsit is tárgyilagosan gondolkodik, könnyen rájöhet: nem mindenki fehér bárány, aki utóbbit híreszteli magáról..

Egy bizonyos: Európát, az Európai Uniót nem fogja megvédeni a világtól - és mostani önmagától - semmiféle Kínai Nagy Fal.

Ami megvédheti: értelmesebb gondolkodás, szakszerűbb intézkedések, a segítőkész vélemények meghallgatása és a felhasználhatóak elfogadása, hatékonyabb gazdasági intézkedések kimunkálása, érvényesítése, valamint, ha kell, kikényszerítése, a korrupció és más, a társadalmat romboló erkölcsi magatartásformák visszaszorítása, demokratikusabb viszonyok kialakítása, valódi párbeszédek álszent "konzultációk" és - sokszor szinte hazaárulással felérő - önérdekű-zsebérdekű cirkuszjátékok helyett..


(2015)