Boldogok az út szélén zöldülő füvek,
mert övék lehet a legmélyebb árok!
Sápadt mosollyal, halovány mályva-tüzek
alig pislognak rám, így sötétben járok...

Áldottak legyenek az ébredésben
reggelente a fázósan didergő fák!
Minden csavargó lélek szenvedéllyel
szeret szabad lenni, ám az érzések suták...

Vegyétek, és tegyétek helyére,
az eltévedt, elhullajtott sóhajt!
Áldott a lélek, ha csordul naplementébe,
mert sírni, örömkönnyeket óhajt...

Boldogok lehetnek az égi madarak,
mert kitárva szélben szárnyaik.
Szemükkel elveszve a messzeségben
születnek a legszebb álmaik...

Végtelen a te nagyszerűséged szabadság,
áradozzon is érted imánk!
Útjainkat bátor remények kísérjék,
tárd ki szárnyad, terítsd védőn miránk!