Szerettem volna rád felnézni
de minek
Se jó szó se egy mosoly, ám hízelgés
járt mindenkinek
Rajtam keresztül tapostál, s ha jól esett
akkor bántottál
Mit érsz vele? Tán örömet okoz,
hogy ártottál?
Nem fogsz kötélen lógva látni,
búcsú levéllel!
Hidd el, ha koporsóban fekszel, könnyet
nem ejtek te érted!

Fogantatásom pillanata, érzelem vagy
élvezet!?
Minek létezek? az égtől mindig ugyanazt
kérdezed.
A válasz sokszor ugyanaz, nem én
akartam.
Míg más a szertettel szárnyalt,addig a földet
kapartam.
Mikor nagy nehezen elvittél minket pecázni,
emlékszem.
Haza zavartál, mert idegen volt a bot, azóta
emésztem.

Mond miért nem mutattad mit kell,
hogyan és miért.
Könnyeket hullajtottam de a fájdalom,
utamról kitért.
Sok emlék sok csalódás ez vagy te, egy csőd
mely bolyong.
Nem hiszek a karma hatalmában nem vagyok
sült bolond
Hallgass ide rám érez milyen a gyermeki erőteljes
harag.
Meglátod egyszer milyen ereje van a fájdalomnak
ha harap!