Pontosan nyolc éve, egy Virágvasárnap előtti szombat este érkezett meg hozzám a lesoványodott, agyonhajszolt vizsla .
A lányomék kocsija után futott, idáig, a házamig..a város másik széléről ! De aznap délelőtt már én is láttam a városban, néha beállt, illetve ült a pénzautomata előtt sorban álló emberek közé, a piacon is kóválygott, az autók között is futkározott...
Szóval befutott a kapun, lefeküdt a küszöbömre, alig kapott levegőt, úgy lihegett...a gyerekekkel úgy döntöttünk, itt maradhat.
Nagyon hideg napok, éjszakák voltak Húsvét előtt, azon a tavaszon, ezért a vizsla már szombaton éjszaka a lakásban aludt..nem, nem féltem tőle, és ez is már kész csoda, hiszen sosem volt kutyám, csak gyermekkoromban ! ..no meg néha, rövid ideig a szintén hozzám betévedt kutyusok, akiknek aztán hamarosan meglett a gazdájuk !! / ..emlékszem egy édes palotapincsire is, már sötét este kódorgott be az udvaromba..aznap éjjel az ágyam mellett aludt..másnap kiírtam a közeli hirdetőtáblára, és már aznap érte jött a gazdája, nem győzött hálálkodni !! /
Éjjel többször megnéztem, nem csinál-e valami rosszat a vizsla..
De nem, aludt a szőnyegen, aludt, és álmodott..álmában is futott, futott, nagyokat rándult, és akkor éjjel én örökre a szívembe fogadtam , annyira fájdalmas érzés volt nézni..eszembe jutottak az útszéleken felejtett kutyusok, és majd meghasadt a szívem, ha arra gondoltam, talán őt is így hagyták el..
De hamarosan kiderült, ez valószínűleg lehetetlen, mert néhány napon belül meggyőződtem róla, hogy okos, betanított, igazi vadászkutya !
Ami persze abból is látszott, hogy a farka vágott..és a mai törvények szerint ez csak vadászkutyáknál megengedett ! ..de én ezt egyelőre nem tudtam , később világosított fel egy kutyás szakember, akitől tanácsokat kértem a vizsla tartásához.
Természetesen rengeteget hirdettem, hogy a gazdáját megtaláljam..kedves rádióm, a KÉK DUNA RÁDIÓ is segített, hirdette sokáig, jöttek is látogatóba sokan, például távoli városból fiatal lányok , akik aztán sírva mentek el, hogy ez nem az ő szeretett vizslájuk..akadt olyan is, több is, aki elvitte volna magának ! És egy fiatalember az édesanyjának kérte, akinek nemrég veszett el a vizslája..szinte könyörgött, hogy adjam oda, de én csakis az IGAZI gazdájának adtam volna !
..és aztán három hónap múlva pedig bevittem hozzá a kis, alig pár hetes , árokszélre kitett tacsikát ..őt is örökbe fogadtam, hogy a vizslának társa legyen..
/ ..a szomszédaim jelezték, hogy már két napja ott van a kiskutya, el nem mozdul.. /
Azóta ők igazi jó barátok, nekem pedig hű társaim !
.
..egyszer talán hosszabban is írok róluk, de még nem jött el az az idő..az IDŐ, amit írásra fordíthatnék, hiszen a családom, a kert, a virágaim, fontosabbak számomra, mint az írás..De azt be kell vallanom, hogy kutyusaim érkezésével egy időben kezdtem újra verseket írni !
Kutyáim a kertemben is velem vannak , úgy hiszem, a róluk való gondoskodás erőt ad a mindennapok gondjait elviselni !
Igazi társaim ők ! Kívánom, hogy mások is megismerjék ezt az érzést !
Szép Virágvasárnapot kívánok Mindenkinek !
.
" Ha Isten becsuk egy ajtót, valahol máshol kinyit egy ablakot…"