Születtem húsz éve, egy fázós őszi napon
Új világba ébredve, kieresztve hangom
Sírtam, sőt ordítottam, reszketve anyai kezekben
Mit sem gondolva, csónak nélkül evezek a tengerben
Aztán hirtelen a semmiben hajóra leltem,
Hajóra szállva lelkem követte a testem
Mondván ez otthonod. Itt a kezdet!
Minden pillanatodat boldogságra szenteld!

Haj ha ez olyan egyszerű volna!
Az élet súlyba mérve legalább száz tonna
Sokszor part helyett hajót zúzó zátony
Mennyi gyerekkori zátonyra futott álom
Cseperedtem, teltek múltak az évek
Bizonytalan hajóm, nehezen partot érve,
Egy kis lakatlan szigeten tett ki engem
Csak én, és homok meg a végeláthatatlan tenger

Úszok! Mondtam. De meglátva a hatalmas vizet,
Összerogyva, a homokba vártam az égi jelet,
Nem jött semmi jel, gondoltam talán jön majd egy hajó
Hajó helyett a víz nem sodort mást csak csigát, kagylót
Célt láttam, lehetőséget s erőt vettem magamon
S mire észbe kaptam, már ott lebegtem egy tutajon
Nem féltem, éreztem nem állíthat meg semmi
Jön egy új világ, mely karjaiba akar venni