Nagy Nap volt, büszke, de, - ne feledd róla
mint segítette más is: Európa
biztató jelsort kigyújtó világa!
Bátor magyar szív nem maradt magára.

Ám bonyolultban sokfélék a vágyak.
Ó, hány szónoklat mondott önmagának
ellent tettekkel, később! S hányszor volt már:
ott állt, szennyesen, szentnek elhitt oltár!

Petőfi Napja.. Nem is jut eszedbe:
Eszméjétől e jelen milyen messze,
s kokárdával, vagy nélküle, mit érnek
a magyarkodó önérdek-vitézek?

Petőfi Napja még hány szívnek drága?
Ez itt szabadság? Kiknek szabadsága?
Megértheti múltját, a Költő Napját,
e gondolkodni sem merő magyarság?

Magyarság, melynek már fogalma sincsen
a becsületről? Az erkölcs bilincsben,
s aki még lát, meglátni az is gyáva,
hogy temploma régen az Ördög vára.

Petőfi Napja? Gyászünnep lehetne,
mivel naponta elbukik az Eszme,
Petőfié, melyből jobb világ nézhet
a szemébe ennek az ezredévnek.

Nézhetne, - de csak Balsors nyújtja jobbját.
Múltból hiába kiált volt Szabadság:
háromszínűn kétszínűség eléget
Szépség-időt úgy vágyó Messzeséget!

(2015)