Jelkép, igen, - de miért mondod szentnek?
Nem értetted meg múltad, történelmed?
Volt jó király, volt rossz, mint a mesében,
s olyan: jót akart, s nem tehette mégsem, -
jellemek, tettek gyakran jónak, s rossznak
ötvözetét adják át holnapoknak.
Petőfi, egykor, nálad jobban látta:
a Szabadság szent, szív és ész Királya,
csak az Eszme, mely felemelhet népet
szolgasorsból, - utóbbi most is éget,
pusztít, ott van uralma rejtett trónnak.
Gőg-történelem, azt hiszed, valót ad?
Vakságot ad! Oly országot, mely szégyen,
s bár nem királyok: tolvajok kezében
a földi jó, s egyre ontja a rosszat
(s körtánca kél közönyös csillagoknak
kék mezőben, - játszó bárányság, ejnye,
Te elnézed ezt, Európa Lelke?!).

Utóbbiakra gondoltam ma este.
Bajusz lógott a Házban, s egyre leste
a gorombaság öntelt alkirálya:
mikor csaphat nagyot az Igazságra?
(Bajusz? Ez a szó itt, lehet, nem árva,
Arany-versre is ráasszociálja
jámbor véletlen, mert mit is tett véle,
Szűcs György urammal, kúráló népsége?)

Az Egész nélkül tudatlan maradsz csak
láttán nagy történelmi kirakatnak,
mit berendeztek, úgy: tűnjön el mélye
a múltnak, s figyelj csupán felszínére,
nézz, de ne láss, csapjon be rejtett Érdek, -
azt lásd, halld, szolga, amit fent kimértek!

A Korona? Nem szent. Jelképe múltnak,
s a becsület nagyon sokat tanulhat
történetéből. Bemutat jót és rosszat,
de nem ítélet kell elmúlt koroknak.
A tanulság kell ennek a jelennek:
az elődök tévúton miért mentek,
s ha a rossz utat olykor megtagadták,
mily remény mutatta meg nekik arcát?
A Korona? Ha nem vagy érdek-szolga,
vagy a látszatok önkéntes bolondja, -
szentnek ne mondd! Tanulj a múltra nézni!
Lehetőségek korlátait érti
gondolkodó. Mi szép: felmagasodhat,
s igazat átkiálthat holnapoknak.

Szolga maradsz, nép, ha ezt meg nem érted!
Koronával, vagy nélküle, vezéred
hány volt már, aki becsapott? Nem szégyen,
így élned, hamis múlt bűvöletében?
Hazudnak neked, s hazudsz önmagadnak:
rászed e kettős és kétszínű ablak.
Halld meg jelened rád kiáltó csendjét:
becstelenségből jön új becstelenség!

(2015)