Feltöltve: 2015-02-11 08:30:31
Megtekintve: 6076
Az Igazság Diadalai
Van egy közmondás, amiről a nép azt hiszi, hogy igaz: kibújik a szög a zsákból. Olykor ki is bújik, és akkor a nép diadalmasan mondja: - Na, lám! Máskor meg nem bújik ki a zsákból, hanem beleszúródik a zsákba tett valakibe, vagy valamibe. A nép ilyenkor nem mondja a fentebbit, hanem elnéz a vakvilágba, mert utóbbihoz nagyon ért. Fentről ezt elnézik neki, sőt, vállon is veregetik érte. Én nem ilyen vagyok elnéző, ezért lettem elnézőből lenéző. Ám már csak ilyen a nép valahol, - ne kéregessék, hogy mondjam meg: hol! Akinek van esze, az kitalálhatja, akinek meg nincsen, annak minek kössem az orrára?
No, most viszont az Igazság két szép diadaláról fogok írni. Az egyik főhőse az a Vasorrú Bába, aki a Négyszögesített Kerekerdő bal oldalán lakik, kis házacskában, amelynek ablakában piros virág van. Az emberek - változó hangsúllyal és toldalékokkal - Baloldali Vasorrú Bábának hívják, azon okból, hogy megkülönböztessék a másik Vasorrú Bábától, aki a Négyszögesített Kerekerdő jobboldalán lakik, szerény huszonnégy szobás palotácskában. Utóbbit az emberek Jobboldali Vasorrú Bábának hívják, igaz, csak maguk között, mert ez a nénike három testőrgorillát is tart, meg számos vérebet, palotatoldalékokként.
Történt pedig, hogy az Igazság Órája című jobboldalon lobogó hetilap két újságírója, Jancsi és Juliska, bármennyire jól ismerték is a néplélek labirintusait, a Négyszögesített Kerekerdőben tett kirándulásukon eltévedtek. Eddig még sohasem tévedtek el, mert tudták, hogy mitől döglik a légy, mit kíván tőlük a lap tulajdonosa és főszerkesztője, no meg azt is: az Igazság Ösvénye szeszélyes és veszélyes. Utóbbin nem lehet aranyórát lelni, még akkor sem, ha üt az Igazság Órája.
A két eltévedő azonban végül jó helyre tévedt tovább, mert elérkeztek a Baloldali Vasorrú Bába házikójához. A házikó nem volt ugyan mézeskalácsból, de a kemencéjében kisült a kenyér. A Baloldali Vasorrú Bába adott nekik friss kenyeret, tejet, vajat, málnalekvárt. Persze, az homályban maradt: mit adott volna nekik, ha tudja róluk, hogy az Igazság Órája firkászai? Ezt, - akkor még - a Baloldali Vasorrú Bába nem tudta. Még egy csirkét is - humánusan - guillotine alá küldött a nénike, hogy vendégei abból ebédelhessenek, petrezselymes újkrumplival.
Hálás is volt a vendéglátásért Jancsi is, Juliska is. Szívükben hálával arra gondoltak: cserébe híressé kell tenni a nénikét. Miután minden hamm! lett, még a Hamletből az is eszükbe jutott: a tett halála az okoskodás. Dárdarázó Vilinél, persze, Jancsi és Juliska többet is tudott: aki az Igazság Órája hetilapnál okoskodik, annak az órái is meg vannak számlálva, nem csak tettei haldokolnak. Sőt! Esetleg maradék percei is keserűek lesznek..
Jó cselekedetek közzétételével nem lehet híressé tenni senkit, legalábbis ott, ahol az Igazság Órája székel, amelyik ott van.. Ó, majdnem kimondtam, - de elégedjenek meg annyival: ahol a part szakad, ám szakadó partból nagyon jól meg lehet élni fent, - a lentiekkel pedig ki törődik?
No, szóval, Jancsi és Juliska cikkecskéjével úgy dicsérte a Baloldali Vasorrú Bába Nénit, hogy azért az olvasó is jóllakjon, ők is jól lakjanak, meg az Igazság Órája tulajdonosa és főszerkesztője is elégedett legyen. Leírták a vendéglátást, csak beletettek egy kis fűszert: tüzes kemencét, gyerekvisítást, guillotine alatt lehullt fejet (szemérmesen elhallgatták viszont, hogy az egy csirke nyakán volt), a végére pedig, mivel az olvasók szeretik a rejtélyeket, odaírták: HOVÁ LETT KÖMÉNY PISTIKE? A nénike ugyanis mesélt derék unokájáról, aki, Kemény Pistikeként, Dániában él, és mégsem szereti a sajtot. Kemény és Kömény majdnem ugyanaz a szó, egy betű különbség, ami akár sajtóhiba is lehetne, - az is valami?
Egyből híressé lett a Baloldali Vasorrú Bába! Még meg sem jelent az újság, a Főügyészkedő Hivatal máris kapott egy névtelen feljelentést, órák alatt elindult a nyomozás, tizenkét rendőrkutyával, akik ugyan csak csirkecsontokat találtak a Baloldali Vasorrú Bába laka körül, de azért az is csont. A nénikét letartóztatták, de nem sokáig tartották jogellenesen bent, röpke két év alatt megszületett a vádirat. A nénikét a bíróság először nem jogerősen felmentette, később a nem jogerősen felmentő bíróságnak a felsőbb bíróság ügyét, újratárgyalásra, visszaadta. Változatossá vált a Baloldali Vasorrú Nénike élete, hol a bíróságon ült, hol a börtönben, hol pedig - szabadlábon - különböző kórházak intenzív osztályán feküdt, félhalottként. A Nagy Kaszás azonban nem akarta elvinni, amíg jogi úton nem tisztázódik: a pokolban van-e a helye, a tisztítótűzben, vagy pedig a Mennyország fogadja be, mint gazdasági menekültet, hiszen a sok hercehurca alatt a nénike háza részben magától lerokkant, részben pedig takarékos kezek elcipeltek egyes dolgokat újrahasznosításra, mint például az ajtót és az ablakkereteket. Tényleg! Minek ház annak, aki többet van a bíróságon, meg a kórházban, mint otthon?
Végül azonban kibújt a szög a zsákból, amit nem is a nénike tett bele! Röpke nyolc év alatt megszületett a jogerős ítélet: a Baloldali Vasorrú Bába nem bűnös, nyugodtan éldegélhet a Négyszögesített Kerekerdő baloldalán, hajléktalanként.
Itt a HAPPY END!
Csúnya dolog volt a Baloldali Vasorrú Bába Nénikétől, hogy mindenkinek panaszkodott: nyolc év alatt hajléktalan lett, leszázalékolását visszavették, menjen dolgozni, ha nincs is munka, dolgozni akkor is mehet, menni nem tilos.
Ez egy nagyon-nagyon nemzetietlen viselkedés! A Szeretet Szívőrsége Hölgyeinek elegánsan kiöltözött polgárnagyasszonyai először megszánták, adtak neki egy tányér levest, de mivel kanalazás előtt bizonyos szavakat kevert kötelezővé tett illedelmes imájába, másodszorra már nem levest kapott, hanem egészen mást.
Valaki azt tanácsolta neki: Trüsszelben keresse az igazságát! Kapott is kölcsön egy kerekeken guruló tolószéket, hogy abban siessen Trüsszelbe, de - milyen a Sors! - miközben igazságkereső útra indult, a Nagy Kaszás elvitte. Nem tudni, hogy hová, csak annyit: takarékos kezek mindjárt a kerekeken guruló üres tolószékét is elvitték valahová, és nem azok a kezek, amelyek kölcsönadták.
No, így végződött az Igazság egyik diadala. END-nek end, no és HAPPY is valakiknek, ha nem is éppen a történet nénikéjének, és, ha meggondoljuk, elég gyorsan eljött a diadal, mert mi is az a röpke nyolc év az Örökléthez képest?
Történt pedig, hogy az Igazságnak egy másik diadala is megszületett abban a győzelmekkel teli évben. Már említettem a Jobboldali Vasorrú Bábát, aki a Négyszögesített Kerekerdő jobboldalán éldegélt szerény palotácskájában, testőrgorilláival és gyarapodó kutyafalkájával. Egy környékbeli lakos, Csökönyös Gáspár, felhívta levelében, majd személyesen is a Főügyészkedő Hivatal figyelmét, hogy a Jobboldali Vasorrú Bába palotája körül 1. sok gyermek tűnt el az utóbbi időben, 2. az eltűnésük idején a Jobboldali Vasorrú Bába kemencéjéből sült hús szaga áradt, sokáig, és a környéken, sőt, Bunkófalván is erősen érződött, 3. a palota környékén a kutyák sok olyan csontot találtak, amelyek akár gyermekek földi maradványai is lehettek.
A Főügyészkedő Hivatal a bejelentésről szóló levelet először visszaküldte Csökönyös Gáspárnak azzal, hogy a beküldött levélre nem tett elég bélyeget, majd pedig, Gáspár személyes bejelentkezése után, annak tisztázására indult vizsgálat: Gáspár nem az a Boldizsár-e, aki szerecsen király, gazdasági menekült, és József Attila Betlehemi királyok című versében is szerepel?
Hamar munka ritkán jó, - ezúttal ezt a népi bölcsességet tette magáévá a Főügyészkedő Hivatal. Csökönyös Gáspár bejelentésén három hónapig tűnődtek, de Gáspár nem unatkozott, mert minden hónapban háromszor elszámoltatta az Elszámoltatási Főhivatal: tényleg csak két garas volt a jövedelme, vagy mégsem? Ki is jött a végeredmény, mind a kilenc alkalommal: annyi volt, és nem több. Az Igazoltató Hivatal adott róla egy pecsétes papírt, egyúttal pecsétet tettek a szájára is, de Gáspár, amikor nem látták, levette, mert enni akkor is kell, amikor nincs mit.
Három hónap után azonban nekilendült az Igazság Kereke. Két nyomozó érkezett Bunkófalvára, házkutatást tartottak Csökönyös Gáspárnál, de Gáspár gerinces lélek volt, nem vonta vissza bejelentését, bármit jelentettek is neki ki.
Ezt követően a két derék rendőr házról házra ment, és kérdezgették a lakókat.
Ők kérdezgettek, a lakók viszont nem válaszolgattak, mármint érdemlegeset. Reszkető János már az udvaron elkezdte kiabálni:
- Tisztelt Csendbiztos Urak! Én nem tudok semmit a romagyilkosságokról, még azt sem, hogy Rómában történtek-e vagy máshol, azt sem tudom, hogy Kutyaházi, vagy Nemodabudaházi benne volt-e, és kiknek az oldalán! A mutyit sem ismerem, csak a szomszédom, a Matyit! A szőke Tiszáról sem hallottam, szőkített olajról sem, és nekem semmi közöm ahhoz, hogy a mi derék, tiszteletre méltó polgármesterünk veri-e a saját feleségét! Az én feleségem már..
Itt a két rendőr nevetett, és vállon veregette a derék embert. Azt mondták neki:
- Bátyám! Ki foglalkozik már ezekkel a régi ügyekkel? Már azok is elfelejtették ezeket, akik annak idején ezer évre titkosították!
A gyerekeltűnések ügyében egyedül Fejszés Marcsa mondott annyit: ő úgy hallotta, de már nem tudja, kitől: csak tizenkét gyerek tűnt el Bunkófalváról és környékéről, és azok délre mentek, át Kosz Óvón, egy afrikai országba igyekeztek, mint gazdasági menekültek. Kérdezzék meg a szomszédot, Bámulós Bambáliát. Az kétszeresen is gyanús, egyrészt mit bámul, másrészt miért van ilyen furcsa keresztneve, no és ez a boszorkány az ő csirkéjét..
A Rend Őreinek Bámulós Bambáliával sem volt szerencséjük, azaz, pontosabban, szerencséjük volt, mert rendszerváltással a szerencse is más értelmet kap, - miért ne kapna? Bambália egyrészt süket volt, másrészt néma, vagy csak megjátszotta mindkettőt, - de ha a jónép teszi, akkor meg kell bocsátani ezeket a népi játékokat..
Persze, a Szolgálunk és Védünk előbb említett Munkatársai a Jobboldali Vasorrú Bába palotáját is felkeresték. A Bába nagyon barátságos volt velük, és testőrgorillái is készségesen vigyorogtak. Be is került a jegyzőkönyvbe: a palotához már három hónapja nem tartozik kemence, és senki sem emlékszik arra, hogy tartozott-e valaha? Kiderült továbbá, hogy a Jobboldali Vasorrú Bába Nénike, testőrgorillái, valamint vérebecskéi már három hónap óta veterán vegetáriánusok, csak salátát és egyéb zöldséget esznek. Csontokat sem láttak régóta, kivéve a biliárdasztalon levő elefántcsont golyókat..
A Jobboldali Vasorrú Bába elleni nyomozást így rögtön megszüntették, de még, kárpótlásul az átmeneti kellemetlenségért, megkapta a Nemzett Nemzeti Ártatlanság Glóriás Díjat, nyugdíját az égig felemelték, a Fineszesek Fradija újság az égig feldicsérte, és elnyert egy pályázatot a Csorgasd vissza, Barátocskám! Alapítványnál.
Lám, lám! Az ártatlanság előbb-utóbb kiderül. Hol előbb, hol utóbb. Hol nagyon előbb, hol nagyon utóbb, hol pedig még inkább előbb, van úgy, hogy még az eleje előtt. Igaz, Amaróka azt mondta, hogy utóbbi túlságosan ártatlanok ne lépjenek az ő Nagy Vízen túli földjére, Trüsszel pedig azt írta: Nono! Egy Balfácán Társaság, amelyik nem fogott össze, viszont annál inkább széthúzott, csak a fenekét tapogatta, és angyali szelídséggel annyit jegyzett meg: a jogállam nem szűnt meg, csak átalakult jognállamá, és utóbbi, bizonyos erkölcsi magaslatról, nem helyeselhető..
Kinek az orrát bántották az utóbbiak a Vasorrú Bábák Földjén? Valaki vállat rándított, ebbe-abba belerondított, nagy hangon a hátsó felét mutogatta Amarókának. Így tett hűséges, Amaróka és Trüsszel ellen felhangolt szolganépe is.
Lám, lám! Mindkét fenti esetben bejött a HAPPY AND! Ment a többi, hasonló győzelemhez. Azt kérdezitek, Olvasóim: mi ment ki? Meg mi ment el?
No, tőlem azután kérdezhetitek! Én nem lájkolom, csak a becsületes gondolkodást!
Eszembe jut egy, lassan-lassan már-már elfeledett, költő: Arany János. Ő írta:
És engem akkor oly érzés fogott el...
A szőlős gazda is, az egyszeri,
Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,
Látván, hogy szőlejét a jég veri,
Dorongot ő is hirtelen kapott fel,
Paskolni kezdé, hullván könnyei:
"No hát, no!" így kiált; "én uram isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"
Ha ma élne, talán Ő is rájönne a kissé módosított közmondás igazságára: beszélni még ezüst sem, és hallgatni is csak akkor arany, ha aranyat ér az, amiről az illető hallgat, de még akkor is leütheti a hallgatót a hajókötél, mert biztos, ami biztos.
Különben, ha élne, az aranyszavú Költő még arra is rájöhetne: amikor az Igazságról van szó, egy bizonyos tájon, még az Isten és a Költő együtt sem..
Kivéve az olyan Honi Diadalokat, mint amilyenekről a fentiekben írtam!
(2015)
No, most viszont az Igazság két szép diadaláról fogok írni. Az egyik főhőse az a Vasorrú Bába, aki a Négyszögesített Kerekerdő bal oldalán lakik, kis házacskában, amelynek ablakában piros virág van. Az emberek - változó hangsúllyal és toldalékokkal - Baloldali Vasorrú Bábának hívják, azon okból, hogy megkülönböztessék a másik Vasorrú Bábától, aki a Négyszögesített Kerekerdő jobboldalán lakik, szerény huszonnégy szobás palotácskában. Utóbbit az emberek Jobboldali Vasorrú Bábának hívják, igaz, csak maguk között, mert ez a nénike három testőrgorillát is tart, meg számos vérebet, palotatoldalékokként.
Történt pedig, hogy az Igazság Órája című jobboldalon lobogó hetilap két újságírója, Jancsi és Juliska, bármennyire jól ismerték is a néplélek labirintusait, a Négyszögesített Kerekerdőben tett kirándulásukon eltévedtek. Eddig még sohasem tévedtek el, mert tudták, hogy mitől döglik a légy, mit kíván tőlük a lap tulajdonosa és főszerkesztője, no meg azt is: az Igazság Ösvénye szeszélyes és veszélyes. Utóbbin nem lehet aranyórát lelni, még akkor sem, ha üt az Igazság Órája.
A két eltévedő azonban végül jó helyre tévedt tovább, mert elérkeztek a Baloldali Vasorrú Bába házikójához. A házikó nem volt ugyan mézeskalácsból, de a kemencéjében kisült a kenyér. A Baloldali Vasorrú Bába adott nekik friss kenyeret, tejet, vajat, málnalekvárt. Persze, az homályban maradt: mit adott volna nekik, ha tudja róluk, hogy az Igazság Órája firkászai? Ezt, - akkor még - a Baloldali Vasorrú Bába nem tudta. Még egy csirkét is - humánusan - guillotine alá küldött a nénike, hogy vendégei abból ebédelhessenek, petrezselymes újkrumplival.
Hálás is volt a vendéglátásért Jancsi is, Juliska is. Szívükben hálával arra gondoltak: cserébe híressé kell tenni a nénikét. Miután minden hamm! lett, még a Hamletből az is eszükbe jutott: a tett halála az okoskodás. Dárdarázó Vilinél, persze, Jancsi és Juliska többet is tudott: aki az Igazság Órája hetilapnál okoskodik, annak az órái is meg vannak számlálva, nem csak tettei haldokolnak. Sőt! Esetleg maradék percei is keserűek lesznek..
Jó cselekedetek közzétételével nem lehet híressé tenni senkit, legalábbis ott, ahol az Igazság Órája székel, amelyik ott van.. Ó, majdnem kimondtam, - de elégedjenek meg annyival: ahol a part szakad, ám szakadó partból nagyon jól meg lehet élni fent, - a lentiekkel pedig ki törődik?
No, szóval, Jancsi és Juliska cikkecskéjével úgy dicsérte a Baloldali Vasorrú Bába Nénit, hogy azért az olvasó is jóllakjon, ők is jól lakjanak, meg az Igazság Órája tulajdonosa és főszerkesztője is elégedett legyen. Leírták a vendéglátást, csak beletettek egy kis fűszert: tüzes kemencét, gyerekvisítást, guillotine alatt lehullt fejet (szemérmesen elhallgatták viszont, hogy az egy csirke nyakán volt), a végére pedig, mivel az olvasók szeretik a rejtélyeket, odaírták: HOVÁ LETT KÖMÉNY PISTIKE? A nénike ugyanis mesélt derék unokájáról, aki, Kemény Pistikeként, Dániában él, és mégsem szereti a sajtot. Kemény és Kömény majdnem ugyanaz a szó, egy betű különbség, ami akár sajtóhiba is lehetne, - az is valami?
Egyből híressé lett a Baloldali Vasorrú Bába! Még meg sem jelent az újság, a Főügyészkedő Hivatal máris kapott egy névtelen feljelentést, órák alatt elindult a nyomozás, tizenkét rendőrkutyával, akik ugyan csak csirkecsontokat találtak a Baloldali Vasorrú Bába laka körül, de azért az is csont. A nénikét letartóztatták, de nem sokáig tartották jogellenesen bent, röpke két év alatt megszületett a vádirat. A nénikét a bíróság először nem jogerősen felmentette, később a nem jogerősen felmentő bíróságnak a felsőbb bíróság ügyét, újratárgyalásra, visszaadta. Változatossá vált a Baloldali Vasorrú Nénike élete, hol a bíróságon ült, hol a börtönben, hol pedig - szabadlábon - különböző kórházak intenzív osztályán feküdt, félhalottként. A Nagy Kaszás azonban nem akarta elvinni, amíg jogi úton nem tisztázódik: a pokolban van-e a helye, a tisztítótűzben, vagy pedig a Mennyország fogadja be, mint gazdasági menekültet, hiszen a sok hercehurca alatt a nénike háza részben magától lerokkant, részben pedig takarékos kezek elcipeltek egyes dolgokat újrahasznosításra, mint például az ajtót és az ablakkereteket. Tényleg! Minek ház annak, aki többet van a bíróságon, meg a kórházban, mint otthon?
Végül azonban kibújt a szög a zsákból, amit nem is a nénike tett bele! Röpke nyolc év alatt megszületett a jogerős ítélet: a Baloldali Vasorrú Bába nem bűnös, nyugodtan éldegélhet a Négyszögesített Kerekerdő baloldalán, hajléktalanként.
Itt a HAPPY END!
Csúnya dolog volt a Baloldali Vasorrú Bába Nénikétől, hogy mindenkinek panaszkodott: nyolc év alatt hajléktalan lett, leszázalékolását visszavették, menjen dolgozni, ha nincs is munka, dolgozni akkor is mehet, menni nem tilos.
Ez egy nagyon-nagyon nemzetietlen viselkedés! A Szeretet Szívőrsége Hölgyeinek elegánsan kiöltözött polgárnagyasszonyai először megszánták, adtak neki egy tányér levest, de mivel kanalazás előtt bizonyos szavakat kevert kötelezővé tett illedelmes imájába, másodszorra már nem levest kapott, hanem egészen mást.
Valaki azt tanácsolta neki: Trüsszelben keresse az igazságát! Kapott is kölcsön egy kerekeken guruló tolószéket, hogy abban siessen Trüsszelbe, de - milyen a Sors! - miközben igazságkereső útra indult, a Nagy Kaszás elvitte. Nem tudni, hogy hová, csak annyit: takarékos kezek mindjárt a kerekeken guruló üres tolószékét is elvitték valahová, és nem azok a kezek, amelyek kölcsönadták.
No, így végződött az Igazság egyik diadala. END-nek end, no és HAPPY is valakiknek, ha nem is éppen a történet nénikéjének, és, ha meggondoljuk, elég gyorsan eljött a diadal, mert mi is az a röpke nyolc év az Örökléthez képest?
Történt pedig, hogy az Igazságnak egy másik diadala is megszületett abban a győzelmekkel teli évben. Már említettem a Jobboldali Vasorrú Bábát, aki a Négyszögesített Kerekerdő jobboldalán éldegélt szerény palotácskájában, testőrgorilláival és gyarapodó kutyafalkájával. Egy környékbeli lakos, Csökönyös Gáspár, felhívta levelében, majd személyesen is a Főügyészkedő Hivatal figyelmét, hogy a Jobboldali Vasorrú Bába palotája körül 1. sok gyermek tűnt el az utóbbi időben, 2. az eltűnésük idején a Jobboldali Vasorrú Bába kemencéjéből sült hús szaga áradt, sokáig, és a környéken, sőt, Bunkófalván is erősen érződött, 3. a palota környékén a kutyák sok olyan csontot találtak, amelyek akár gyermekek földi maradványai is lehettek.
A Főügyészkedő Hivatal a bejelentésről szóló levelet először visszaküldte Csökönyös Gáspárnak azzal, hogy a beküldött levélre nem tett elég bélyeget, majd pedig, Gáspár személyes bejelentkezése után, annak tisztázására indult vizsgálat: Gáspár nem az a Boldizsár-e, aki szerecsen király, gazdasági menekült, és József Attila Betlehemi királyok című versében is szerepel?
Hamar munka ritkán jó, - ezúttal ezt a népi bölcsességet tette magáévá a Főügyészkedő Hivatal. Csökönyös Gáspár bejelentésén három hónapig tűnődtek, de Gáspár nem unatkozott, mert minden hónapban háromszor elszámoltatta az Elszámoltatási Főhivatal: tényleg csak két garas volt a jövedelme, vagy mégsem? Ki is jött a végeredmény, mind a kilenc alkalommal: annyi volt, és nem több. Az Igazoltató Hivatal adott róla egy pecsétes papírt, egyúttal pecsétet tettek a szájára is, de Gáspár, amikor nem látták, levette, mert enni akkor is kell, amikor nincs mit.
Három hónap után azonban nekilendült az Igazság Kereke. Két nyomozó érkezett Bunkófalvára, házkutatást tartottak Csökönyös Gáspárnál, de Gáspár gerinces lélek volt, nem vonta vissza bejelentését, bármit jelentettek is neki ki.
Ezt követően a két derék rendőr házról házra ment, és kérdezgették a lakókat.
Ők kérdezgettek, a lakók viszont nem válaszolgattak, mármint érdemlegeset. Reszkető János már az udvaron elkezdte kiabálni:
- Tisztelt Csendbiztos Urak! Én nem tudok semmit a romagyilkosságokról, még azt sem, hogy Rómában történtek-e vagy máshol, azt sem tudom, hogy Kutyaházi, vagy Nemodabudaházi benne volt-e, és kiknek az oldalán! A mutyit sem ismerem, csak a szomszédom, a Matyit! A szőke Tiszáról sem hallottam, szőkített olajról sem, és nekem semmi közöm ahhoz, hogy a mi derék, tiszteletre méltó polgármesterünk veri-e a saját feleségét! Az én feleségem már..
Itt a két rendőr nevetett, és vállon veregette a derék embert. Azt mondták neki:
- Bátyám! Ki foglalkozik már ezekkel a régi ügyekkel? Már azok is elfelejtették ezeket, akik annak idején ezer évre titkosították!
A gyerekeltűnések ügyében egyedül Fejszés Marcsa mondott annyit: ő úgy hallotta, de már nem tudja, kitől: csak tizenkét gyerek tűnt el Bunkófalváról és környékéről, és azok délre mentek, át Kosz Óvón, egy afrikai országba igyekeztek, mint gazdasági menekültek. Kérdezzék meg a szomszédot, Bámulós Bambáliát. Az kétszeresen is gyanús, egyrészt mit bámul, másrészt miért van ilyen furcsa keresztneve, no és ez a boszorkány az ő csirkéjét..
A Rend Őreinek Bámulós Bambáliával sem volt szerencséjük, azaz, pontosabban, szerencséjük volt, mert rendszerváltással a szerencse is más értelmet kap, - miért ne kapna? Bambália egyrészt süket volt, másrészt néma, vagy csak megjátszotta mindkettőt, - de ha a jónép teszi, akkor meg kell bocsátani ezeket a népi játékokat..
Persze, a Szolgálunk és Védünk előbb említett Munkatársai a Jobboldali Vasorrú Bába palotáját is felkeresték. A Bába nagyon barátságos volt velük, és testőrgorillái is készségesen vigyorogtak. Be is került a jegyzőkönyvbe: a palotához már három hónapja nem tartozik kemence, és senki sem emlékszik arra, hogy tartozott-e valaha? Kiderült továbbá, hogy a Jobboldali Vasorrú Bába Nénike, testőrgorillái, valamint vérebecskéi már három hónap óta veterán vegetáriánusok, csak salátát és egyéb zöldséget esznek. Csontokat sem láttak régóta, kivéve a biliárdasztalon levő elefántcsont golyókat..
A Jobboldali Vasorrú Bába elleni nyomozást így rögtön megszüntették, de még, kárpótlásul az átmeneti kellemetlenségért, megkapta a Nemzett Nemzeti Ártatlanság Glóriás Díjat, nyugdíját az égig felemelték, a Fineszesek Fradija újság az égig feldicsérte, és elnyert egy pályázatot a Csorgasd vissza, Barátocskám! Alapítványnál.
Lám, lám! Az ártatlanság előbb-utóbb kiderül. Hol előbb, hol utóbb. Hol nagyon előbb, hol nagyon utóbb, hol pedig még inkább előbb, van úgy, hogy még az eleje előtt. Igaz, Amaróka azt mondta, hogy utóbbi túlságosan ártatlanok ne lépjenek az ő Nagy Vízen túli földjére, Trüsszel pedig azt írta: Nono! Egy Balfácán Társaság, amelyik nem fogott össze, viszont annál inkább széthúzott, csak a fenekét tapogatta, és angyali szelídséggel annyit jegyzett meg: a jogállam nem szűnt meg, csak átalakult jognállamá, és utóbbi, bizonyos erkölcsi magaslatról, nem helyeselhető..
Kinek az orrát bántották az utóbbiak a Vasorrú Bábák Földjén? Valaki vállat rándított, ebbe-abba belerondított, nagy hangon a hátsó felét mutogatta Amarókának. Így tett hűséges, Amaróka és Trüsszel ellen felhangolt szolganépe is.
Lám, lám! Mindkét fenti esetben bejött a HAPPY AND! Ment a többi, hasonló győzelemhez. Azt kérdezitek, Olvasóim: mi ment ki? Meg mi ment el?
No, tőlem azután kérdezhetitek! Én nem lájkolom, csak a becsületes gondolkodást!
Eszembe jut egy, lassan-lassan már-már elfeledett, költő: Arany János. Ő írta:
És engem akkor oly érzés fogott el...
A szőlős gazda is, az egyszeri,
Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,
Látván, hogy szőlejét a jég veri,
Dorongot ő is hirtelen kapott fel,
Paskolni kezdé, hullván könnyei:
"No hát, no!" így kiált; "én uram isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"
Ha ma élne, talán Ő is rájönne a kissé módosított közmondás igazságára: beszélni még ezüst sem, és hallgatni is csak akkor arany, ha aranyat ér az, amiről az illető hallgat, de még akkor is leütheti a hallgatót a hajókötél, mert biztos, ami biztos.
Különben, ha élne, az aranyszavú Költő még arra is rájöhetne: amikor az Igazságról van szó, egy bizonyos tájon, még az Isten és a Költő együtt sem..
Kivéve az olyan Honi Diadalokat, mint amilyenekről a fentiekben írtam!
(2015)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!