Írnék verseket, kedveset, szépet...
Világi hősökről modernül meséket.
Tündéri lányról, ki varrogat és olvas,
farkas fiúról, aki angyal, nem is ordas.
Csellengő gyerekről, ki végül hazaér.
S írnám az emberről, nem öl az aranyért.

Regélnék királyról, ki törődik a néppel.
kinek hatalma párosul az áldott józan ésszel.
Szólnék az udvarról és a szerény házról
és ígérném boldogan, gyémánt lesz a sárból.
Jegyezném, a krónikás csak igazat írogat
s a kincstárnok a haszonért nem ás meg sírokat.

Tejjel és mézzel festenék le tájat.
Cukorból hegyeimmel táttatnék el szájat.
Mondanám a földről, zöld és örök bolygó
s rajta nincsen gaz, csak hasznos napraforgó.
S tudatnám, az ég dörög, nincs sehol csatatér
s hogy nem öltek soha még egy hordó olajért.

Írnék verseket... csalnám a könnyedet,
de ennyit hazudnom még teérted sem lehet.