A televízió képernyőjén gyakran jelenik meg olyan reklám, amelyen ott díszeleg egy igaz mondat: TÁRSADALMI CÉLÚ HIRDETÉS

Ki kételkedne feliratában? A hirdetés valóban a társadalmi célú, hiszen a társadalomra akar hatni. Azt, persze, nem köti a tévénézők orrára: milyen célból?

Nos, itt van a kutya eltemetve. Akinek kis esze van, annak az eb nincsen mélyre temetve, inkább nagyon is a felszínhez közel, elkapartan.

Ha sok ember esze volna kicsi, vagy akár a kicsinél több, akkor ezeknek a hirdetéseknek most - legtöbbnyire - semmi értelme nem volna az eredeti társadalmi céllal, ezért nem is hirdetnék. Ezek a hirdetések azokhoz szólnak, akiknek SEMMI esze sincsen, sőt, a semminél kevesebb.

E társadalmi célú hirdetések, persze, utóbbi ok miatt elérik a céljukat, annak ellenére, hogy az ősrégi trükköket alkalmazzák: az egészből kiszakítják azt, ami nélkül a részigazság hazugsággá lesz. József Attila hiába figyelmeztetett egykor: az igazat mondd, ne csak a valódit. Az igazat nyilván nem mondja az, akinek a valódi az érdeke, de még a valódit sem, amennyiben a hazugság hatékonyabb "társadalmi célja" számára.

Mennyire kellenének pedig társadalmi célú hirdetések, amelyekből bárki rájöhetne, ha akar, hogy mi az igaz, mi tudható meg az igazságból, és mi nem, ha nem, miért nem. Ez elősegíthetné a becsületesebb gondolkodást, persze, csak azoknál, akiknek nem érdeke a becstelenség.

No, ez jó volna (mármint a becsületes, tárgyilagos gondolkodást szeretőknek)! Felhasználva napjaink néhány közérdekű eseményét, példákat adok, még ha kissé költői köntösben is, arra: miként lehetne közelebb vinni az emberek fejéhez a társadalmi eseményeket, eredményeket, eredménytelenségeket úgy, hogy azokat - még akár csekély mennyiségű koponyatöltelékkel rendelkezők is - megérthessék.

ÁLLÁSOK

EGYRE TÖBB AZ ÁLLÁS, -
ÉS NINCS SORBAN ÁLLÁS
(mármint nincs a boltban,
csak munkaközpontban!).
FOGY AZ ÁLLÁSTALAN.
(Irány Nyugatra van:
ez nem kivándorlás, -
ó, ez egészen más!
Hazánk az UNIÓ
(zászló kidobható,
az a kék, csillagos,
szívünkben nem lakos!), -
de második Hazánk,
fejőstehén gyanánt.
Az Unió csöcsét
feji fineszes nép,
idehaza! Ott, kint,
annak legelő int,
aki nem fineszes.
Itt e tehén kedves.
Mellette úgy állunk:
Ellenség-Barátunk.
Fejetlenül fejjük,
később megkerüljük,
s Putyint várjuk, újra:
- Dobjon kalapunkba!

ADÓHIVATAL

HÁT.. Az ADÓHIVATAL, -
SZÓLHATNA ARRÓL A DAL!
Ó, HÁNYNAK KÉT KÉZZEL AD,
S ARCÁN JÁMBOR ÁHÍTAT!
(..hogy Dárdarázó Vili
dárdáját nem szíveli?
S tán uesát sem szeret?
Nos, ez is, az is - lehet!
Tréfás áfán mit talált
biliárdos milliárd?
Már csak az Élet ilyen:
van, ki gurít, van, ki nem..
Nagy rosszat tett a Vili!
(Haszontalan hazafi!
Mondhatjuk úgy: kutyafi,
de nem fog majd harapni!)
Vidámított uesát,
s szerzett nagy komédiát
(korrupt cica mit nem kért):
SOK HŰHÓ NEM SEMMIÉRT.
(Kicsit más cím, mint mi volt,
de ez nem a régi bolt,
azaz régi, de úgy: új.
Mi nem tudunk angolul!
Száját Vili fogja be,
s szóljon magyar népmese!)

BANKI KAMAT

VIDD A PÉNZED A BANKBA!
GARANTÁLJUK: NYERSZ RAJTA!
Bárhol, mikroszkóp alatt,
meglátható a kamat,
és javadra írhatod:
kobakra nem kapsz nagyot!
Ha kapsz? Nem a bank bánja!
Gondolj csak Katonára!
Fő művére kamatot,
míg élt, mennyit is kapott?
Szabad ország, Angyalom!
Bánkódhatsz ezen-azon:
kánon, bánon, kamaton..
Ily kamatból, Angyalom,
ezer év, s ott a vagyon!

VEGYÉL KIKÖTŐT!

Ha az övé a kikötő:
mindjárt de vidám az a vő!
DERÉK MAGYAR! VÉGY EL NŐT,
KI HOZZA A KIKÖTŐT!
Házasság is kikötő,
egyből így lesz szép kettő!
Tiborc is (a Bánk bánból?),
mit kapott apósától?
Vizet tiszta pohárba?
Habot krémtortájára?
Vitorlást szép kék vízen?
Ihaj, csuhaj Keszthelyen!
MAGYAR! MIÉNK! AZ IDŐT
ISMERD FEL: VÉGY KIKÖTŐT!
Ne egyet! Kettőt-hármat!
Kacsalábas hat várat!
Jöjjön bor- és bőrvidék,
minden! Nyájunk béget még,
s ellenzékünk néz, bambán,
Csipkerózsika, szűzlány,
s míg az Unió tejel,
ügyünkbe nem tenyerel,
míg az istenadta nép
Velszben tartja ép eszét,
s meg sem érti, hát hagyja,
hogy, fentről, le van sz....!

(2015)