Öt év óta, mondtad, nem írsz, Barátom!
E válasz mögött: a Választalan,
a Kérdés, mely kérdez, de fénybe hulló
részének is csupán csak árnya van.
Egyetértünk: csillagtalan sötétben,
vakok között, az Író, aki lát,
de, aki lát, s amit lát tényleg érti, -
nem adhatja el soha önmagát.
Nem adhatja el, el sem altathatja
(majd elaltatja a Nagy Altató,
kinek kezéből minden múltba szökken:
villanó tőr, és virágos való).
Mégis-mégis: megbecsüljük a Végest,
amelyből épül, s pusztul Végtelen?
A Kérdőjel még nem lehet Ítélet,
s a Hiába sem Út Neked, s nekem.
Mi kutassunk! Választalanra nézzünk,
akkor is, ha nincs válasz: nézni kell!
Embertelenben is szívbéli ember
valahol, véres fegyvereivel.
A tömeg úgy néz: nem néz, így nem érti
az utóbbit. Az Érdek a Király.
Ám van Érdek, mely Nagy Királyhoz méltó,
s eljön Idő, mely ezt kiáltja már.
Most még nincs itt. Olajfelszínű tenger
ez az idő, s egy szikra is elég
olykor, s futótűz rohan máris, éget,
pusztít a mélyben szépséges mesét.
Nem csak magának ír igazi író:
még ismeretlen Végtelennek ír!
Hatásában képzelet is valóság:
gyengíthet, ölhet, - s lehet kórra ír.
Képzelt orvosság? Az is hat, Barátom!
(Placebo sokszor majdnem úgy hatott,
ha hívő beteg gyógyulást beképzelt,
mint gyógyszer, és felépült félhalott.)

No, szóval, írj! Akármit. Pici verset,
melyből mégis távol történelem
tanácsol, szavát jelennek kiáltja:
- Tőlem tanulj! Az Eszme itt, velem!
Írj aforizmát, egymondatos törpét,
ki hány regénynél sokszor többet ad,
s azt reméli, hogy nyaktilóra küldhet
ma trónon ülő hazugságokat!
Mi úgy vagyunk, hogy nem vagyunk, Barátom!
..de benti nemlét sokkal szabadabb,
mint kinti lét: zsidó ölel keresztényt,
s cigányútra sem kerülnek szavak!
Kint eszük játsszák uborkafás senkik, -
s mily rosszul gyűlöl látszat Szeretet!
Vers és próza egyszer úgy lesz itt, újra,
a Nagy Pékségből, mint kenyér, meleg.

Ezt az Időt mi, tudjuk, meg nem érjük,
de kíváncsi írás legyen Veled!
..és velem is. A pillanatok hátán
mi jön, csillagok alatt, és felett?
Ez rossz idő most, s újabb rosszra készül,
és volt varázsból nincs itt táltosom,
de Végesre nézek, mint Végtelenre,
ha Válasszal nem is találkozom.
Legyőz, felemel Ő, az ismeretlen,
hol bátorít, hol meg félelmet ad,
de az Anyagban (és Lelkében) ott van
nem kevésbé bonyolult önmagad.

.. és azt, hogy írj, egy belső parancs mondja
(Neked is éppúgy, mint ahogy nekem),
Anyag bennünk, mögöttünk, és előttünk,

s az istenünk egy: a történelem.

(2015)