Az agora az ókori görög városok központi, szent tere volt, ahová a bűnösök nem térhettek be. Artagora (az art - művészet - és az agora szó összetételéből) került ki az ARTAGORA művészeti fórum neve. Nem tartozom alapítói közé, de sok írásom szerepel rajta, egy időben csak vezetéknevemmel, később teljes nevemen. Szelleme régen - - nevéhez igazodóan - dicséretre méltóan szabad volt.

Ma is lenyűgöző archívumában az a hatalmas mennyiségű festmény, rajz, fénykép és egyéb művészeti alkotás, amely csodálatos világot mutat be. Két alkotójának verset is dedikáltam /Időjelzés (Simon Tibornak), Tájak (Pető Csabának), mindkét vers megtalálható az interneten másutt is/.

Nem tudom teljességében az okát (okait) annak: miért válnak egyes kulturális fórumok oly kevéssé látogatottá, hogy már szinte alig van értelme fenntartásuknak. Sok mindent sejtek erről, de a sejtés még nem tudás. Természetesen az ilyen fórumok tipikus belső "titkait" sem tudom, utóbbiak nem is tartoznak rám. Talán a legkomikusabb és legszomorúbb az a kulturális fórum (nevét nem írom ide, de nem az Artagora!), amelyet rokonszenves, kedves emberek alapítottak, ám évek óta már csak én írok bele időnként. Így tulajdonképpen kísértetkastélyra hasonlít, olyanra, amelyikben már kísértetek sincsenek, még oda sem látogatnak.

Az Artagora az utóbbi időben nagyon lehangoló, szomorú képet mutat. Ezen változtatni kellene, mert így kevés értelme van fenntartásának. Mi módon kellene változtatni, pontosan nem tudom, hiszen belső ügyeit nem ismerem. Mégis megemlítek néhány ötletet.

Először is: ha lehet, megoldandó, hogy az Artagorának küldött anyagok gyorsan felkerüljenek. Ez most nagyon vontatottan történik, nem tudni pontosan, hogy miért. Ez a szerzők egy részét kellemetlenül érintheti, és kihathat arra, hogy mennyiben van kedvük új alkotásokat küldeni.

A weboldalon feltűnően ott kellene lennie, hogy kik szerkesztik, és milyen e-mail címen érhetőek el. Ha egy beküldött kézirat, alkotás nem kell, akkor azt a szerzővel feltétlenül meg kell beszélni levelezéssel. Nagyon helytelen, ha a szerkesztés úgy csinál, mintha nem is kapta volna meg, mert a végén a szerző abban sem biztos: átment-e az anyag?

Jó volna néhány régi és új artagorást, lehetőleg minél többet, megkérni arra: csináljon saját blogjában vagy másutt egy kis reklámot az Artagorának. Elsősorban a képzőművészeti alkotásoknak, de a szépirodalmiaknak is. A versekre, prózai munkákra vonatkozóan a szerzőknek nagy szabadságot kellene adni, Petőfi szellemét érvényesíteni. Ez régen - gyakorlatilag - így volt, és nagyjából még ma is így van, de már nem működik tökéletesen.

Természetesen nem ártani, hanem használni szeretnék az Artagorának. Ám, ha nem kapok e levelemre választ, akkor netnaplómban, más fogalmazásban, inkább mint e társadalmi időszak jellegzetességével, jelenlegi szomorú állapotával mégis foglalkoznom kell. Utóbbi állapot, igaz, nem is csak az Artagorára vonatkozik, hanem sok más kulturális fórumra is.

(2015)