Börtön lehangolt csendjét hallgatom, -
ez más csendtől különbözik, nagyon.

Fáj benne, hangtalanul, szív-mese,
vagy a félelem néma éneke.

Itt az is csend, ha üvölti a szót
pimasz pártbohóc, mást úgy oktatót,

hogy mellét veri: mily nagyság is Ő!
(Csak tolvaj, kinek kedvez rút idő!)

Érted, vagy nem, becsületes magyar:
rabló rabol, tolvaj lopni akar, -

és lop. Tőled! Másként nem is lehet
oly hirtelen megtömni bő zsebet!

Szemed előtt oszlik, vagy nem, a köd:
Magyarország ma nem más, - börtönöd.

Felismered, vagy nem, hogy nem Hazád,
mely elnémítja Szív, Ész igazát,

ettől még igaz marad, mi igaz,
s ha csupán bámulsz, örülhet a gaz!

Börtönéj felett csillagtalan ég.
Bilincs van. Nincs: szabadság, messzeség.

Nézz körül, s láss! Mi gátol? Csacska hit?
Könnyű meglátni börtönőreid!

Gondolkodj! Ez a Pokol mit terem?
Teremthet Édent az Erkölcstelen?

Gondolatig, s tettig jusson a szó:
- Hová való, aki alávaló?

(2015)