Az év utolsó napja ez. Még messze van éjfél, ha arrafelé tart is az idő, mert délelőtt 11 óra. A címről talán egyesek sejtik, hogy szilveszterezésem ebben az évben is rendhagyó módon lesz az, mert könyvvel, kedvencemmel, Madách főművével töltöm.

Az ember tragédiáját, gondolom, néhányan olvasták, annak ellenére, hogy az iskolában kötelező olvasmány. Aki olvasta, persze, többnyire az sem olvasta, mert nem értette meg.

Már ilyesmihez hozzászoktam, kedves nem olvasó Olvasóim! Van, aki át is élte az ember tragédiáját, de máig sem érti: miért lett tragédia a tragédia. No, ehhez is hozzászoktam. Nagyon hozzászoktató ország ez, ahol éldegélek, vagyis inkább tengődöm.

No, én majd aktuálpolitikásítom Madách főművét, hogy kissé jobban érthető legyen, bár így sem fűzök hozzá olyan túlzott reményt: megértik. Nagyon szélsőséges remény volna, balról is, jobbról is, középtájról is.

Madách művében két tábor küzd egymással: jobboldali és baloldali. A jobboldali tábort Isten vezeti, engedelmes, mindenre bólogató, helyeslő angyalsereggel. Utóbbiak egy része lángpallossal is felfegyverzett, bár ésszel az sem. Abból, hogy Isten a műben csak hódolatot követel, és minden bírálatot elutasít, önmagában még nem következik más, csak annyi: diktatúrát teremtett. Ez korántsem erkölcsi ítélet, mert megválaszolatlan marad egy fontos kérdés: kiknek a diktatúrájáról van szó valójában?

Isten azért, tegyük hozzá, Madách művében sokkal kulturáltabban beszél, mint a jobboldal egy bizonyos parlamentben, ahol azok a kövér mocskolódások! No és nem nevezi Lucifert lépten-nyomon bukott angyalnak, de még gesztust is tesz irányában: az egyik fát megátkozza, neki adja. Utóbbiban, persze, jobboldali csel lapul, de azért - ne tagadjuk! - Isten sokkal elegánsabban jobboldali, mint...

Lucifer Istenhez képes baloldali, az igazi baloldalhoz képest már nem feltétlenül merném annak nevezni. Programja ugyanúgy nincs Ádám és Éva számára, mint az Istennek, lehet, hogy szándékai sem szebbek (bár Madách Isten szándékairól sem ír semmit): a szándék és a jövő istenes, és egyúttal ördögös homályban marad.

Nem tagadom: ha szavazni kellene, én mégis Luciferre szavaznék.

Miért?

Lucifer, bár lehet, hogy rossz szándékkal, de hát Isten szándéka is lepelbe burkolt, mégis azt akarja: az ember legyen tudó, mint Isten. Azt szeretné, ha Ádám gondolkozna. Ez ténylegesen jó irány, igaz, jó szándék nélkül csak nagyon sokára érhet jól célba.

Nos, a műben Isten és Lucifer a továbbiakban Ukrajnát játszik Ádámmal (és a hozzá csatolt Évával): mindegyik maga felé akarja húzni. Az ilyen húzásokból némi huzavona után sem lesz semmi jó, viszont sok rossz igen, egy kis országra is hivatkozhatnék, de semmi értelme, mert ahhoz, hogy értelme is legyen, hát ahhoz az kellene..

Nem tudni, hogy Isten felhördült-e, amikor Ádám így szól a Nagy Francia Forradalomról: "Vak, aki Isten szikráját nem érti, Ha vérrel és sárral volt is befenve. Mi óriás volt bűne és erénye, És mind a kettő mily bámúlatos."

Szerintem, jobboldalisága ellenére, Isten nem hördült fel, mint egy bizonyos Házban egyesek, akik kövérre híztak, de tudásuk csontváz sovány maradt, és még azt sem tudják: mi is az a forradalom? (Persze, más fogalmakat is rosszul ismernek: ilyen többek között a haza, becsület, erkölcs, Isten, szabadság, liberalizmus.)

Nem! Isten sokkal kulturáltabban jobboldali Madách művében! No és még a falanszter rendszerről is kiderül: szükséges szűkösség volt, jogos védekezés egy élet-halál harcban, mert a Napot valaki elkezdte kikapcsolni. Ki is lehetett az utóbbi elvetemült? Erről még Madách is jobbnak látja, ha hallgat!

Lucifer végigkíséri Ádámot és Évát a történelmen, persze, csak Madách koráig, de egyetlen írótól, költőtől sem várható, hogy halála után is az események olyan krónikása legyen, mint életében Tinódi Lantos Sebestyén. A mű nagy érdeme viszont, hogy rámutat: van fejlődés, jó irányban! Nem tudni, persze, hogy hová fog vezetni, legalábbis addig nem, amíg vak vezet világtalant (de még, kényszerrel, a látót is).

A Nagy Mű madáchi vége az emberiség számára nem jó vég, de nem tudjuk bizonyosan: valóban az a luciferi vég lesz-e, vagy pedig egy másik vég, ami szintén nem jó. Tény, hogy Isten útban levő gyermekáldással bünteti Ádámot.

Nem tudni pontosan, hogy miért. A Tudás Almájának megízleléséért? Azért a kis kóstolóért? Utóbbiért Ádám és Éva már megkapta egyszer a büntetését, kiűzték őket a Paradicsomból, - ez tehát egy második koncepciós perből adódik?

Hát itt a Nagy Mű e részlete már megint hasonlít Ukrajnára. Az erősebb magához vonzza - Éván keresztül - Ádámot hatékonyabb fegyverével (bár itt pontosabban biológiai fegyverről van szó, ha nem is olyasféléről, mint amilyet Ameróka Irakban szeretett volna megtalálni, de azután nem izgatta fel magát azon: nem találja, attól még Irak ott volt, ahol).

Ádám, a fentebb említett biológiai fegyver hatásaként, kapitulál, letérdel.

Lucifer viszont, a nemzetközi jog szerint jogosan, Ádám felé rúg:
"Fel a porból, állat."

Hát igen. A végén egyre rokonszenvesebb számomra ez az igazságot olykor ki-kimondó Lucifer. No és milyen nagy humanistává lett! Nem rúg bele Ádámba, csak feléje rúg. Micsoda különbség!

Hüm-hüm. Valaki azonban a történelem további folyamán csak bele-belerúgott Ádámba, ebbe a különös lénybe. Nemcsak a két világháborúval, hanem az előző háborúkkal is, és még mennyi minden más eseménnyel!

Hát igen. Én is csak azt mondhatom, amit Lucifer, csak nyomatékosabban:
- Fel a porból, állat! Próbálj meg gondolkodni, tovább fejlődni, emberré!

Viszont mégis csak szilveszter van, Önöknek, kedves Olvasóim és Nem Olvasóim, Az ember tragédiájánál könnyebb fajsúlyú olvasmányt ajánlok a szesz mellé.

A címe: EMBER, TRAGÉDIÁVAL, ÉS ANÉLKÜL. Az a mű igen! Úgy nemzeti, hogy egyszerre nemzetközi. Utat mutat: létezhet ember tragédia nélkül is, csak kellő türelem kell hozzá!

Az interneten megtalálható, ellenőriztem: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-ember-trag%C3%A9di%C3%A1val-%C3%A9s-an%C3%A9lk%C3%BCl.14811/

(2014)