Év végén sokszor kitör belőlem az a filantróp, amelyik máskor is ott van bennem. Ilyenkor viszont még jobban szeretnék használni az emberiségnek valamivel, még akkor is, ha magamnak nem használok vele (finoman szólva), de, részben éppen ezért is, igen-igen szép és jó dolog volna. Erkölcsileg.

Ilyen szép és jó dolog a kalácsot érő tanács, - meg a vigasztalás.

Kiket kell megvigasztalni?

Ezen kicsit gondolkoztam, mert ezen a világon olyan sokan szorulnak vigasztalásra.

Itt vannak - többek között - szegény ukrán nacionalistáknak. Csak óvatos dolgokat mondhattam nekik vigasztalásul. A Krím félsziget? Isten adta, isten elvette. Vagyis hát Hruscsov Bácsi adta, Putyin Bácsi elvette. Meg a korsó, amelyik addig jár a kútra.. Nem érdemes sírni miatta. Ott van a híres magyar mondás: - TÖBB IS VESZETT MOHÁCSNÁL! Tényleg!

Meg azt, ami elveszett, nem mindig érdemes sietősen visszaszerezni. Erre is jó példa Magyarország, amelyik Trianonnál területeket vesztett, azután ezek egy részét visszaszerezte, még utána sok-sok embert vesztett, így is, meg úgy is (nem részleteztem nekik az így-et, meg az úgy-at), - és a végén nem nyert vissza semmit a területekből, hanem ott állt leterítetten, - még máig sem került a múltból minden terítékre!

Hát azoknak a szegény ukrán nacionalistáknak beszélhet az ember! No, képzelhetik, kedves Olvasóim! Mi mindent mondtak nekem! Így érdemes vigasztalni őket! Ki is ábrándultam volna belőlük, ha már jóval előbb (születésem után hamarosan) nem ábrándultam volna ki a nacionalizmusból, ám utóbbi könnyen ment, mert sohasem rokonszenveztem vele. (Utóbbira két példa máris eszembe jutott, ld. Nacionalisták, valamint Magyar nacionalizmus, szlovák nacionalizmus c. írásaim, az interneten megtalálhatóak!)

No, és azok a szerencsétlen Hungarian honfitársaink, akiket az a kegyetlen Amerika (USA) kitiltott a földjéről!

Öten még (a hírek szerint) nagyon hallgatnak erről, de hát azért, bizonyára, bánkódnak. Hallgatagon. Írtam nekik (én névvel, de nekik, mivel nevük nem tudom, bátor magyarokhoz illő névtelenségükbe).

Ó, ne bánkódjatok, Félig Se Barátaim! Minden könyvelésnél van KIADÁSI oldal, meg BEVÉTELI. A KIADÁSI OLDALON, sajnos, veszteség: ha Amerika földjére akartok lépni (nem hivatalos állami küldetésben, hanem magánemberként), akkor orrotok alá dörzsölnek valamiféle korrupció gyanús dolgot, és gyorspostával hazaküldenek bennetek.

Igaz, igaz, de akkor perelhetitek az amerikai kormányt, vagy annak külügyminisztériumát, kikérhetitek magatoknak kollektíve ugyan nem létező, de egyénileg mégis nagy hangon kikérhető, hirdethető becsületetek! Persze, a hirdetéssel is vigyázzatok, mert addig hirdet a korsó kúton, úton, amíg..

Írtam is nekik: Amerikát csak akkor pereljétek, ha nincs semmi a fületek mögött, azaz, a BEVÉTEL oldalon. Ne kapkodjátok el a dolgot! Van úgy, hogy a BEVÉTEL messze túlszárnyalja a KIADÁST. Kockázatoknál nem mindegy, hogy a körmére néznek-e a kockázóknak, vagy, - mint egy bizonyos kis országban, amit jól ismertek! - az illetékesek elnéznek, másfelé, ha arról van szó, hogy... Gondoljatok a közismert mondásra, továbbra is: - Ha meg se szólaltál volna, bölcs maradtál volna! Beszélni ezüst, hallgatni arany, tartja a másik mondás, de beszélni többnyire még ezüst sem, hanem..

Az is lehet szegény, még lelkileg is, aki egyébként dúsgazdag nábob. Meg bánatos is lehet. Kicsit talán az a hazai milliárdos is szomorú, aki - a hírek szerint - elfelejtett bevallani az Adóhivatalnak egy nagy összeget. Pontosan nem tudom mennyit, de azok az újságírók, akik még nem vesztették el azon gyarló tulajdonságukat, hogy beleüssék az orrukat a közügyekbe (elvétve ugyan, de vannak ilyen elvetemültek!), milliárdos nagyságrendűnek említették.

Hát ezt a szegény milliárdost is meg kell vigasztalnom, mert nem szeretem az igazságtalanságokat! Talán csak ő ilyen feledékeny ebben az országban, egyes egyedül?

A közmondás is úgy tartja: A FELEDÉKENYSÉG EMBERI DOLOG. Ebből én ugyan önmagában még nem ugrok át arra a következtetésre, hogy ő ember, de azt feltételezhetjük: nem tehet róla. Nagyon gyakori betegség az úgynevezett Hungarian Alzheimer-kór. Utóbbinak semmi köze az Alzheimer-kórhoz, amelyik az időskori elbutulás leggyakoribb oka, és többek között nagy feledékenységgel jár, hanem - virágnyelven szólva - egy kórosan hasznos túlzott élelmesség: az illető azt felejti el, ami neki előnytelen, de nagyon is észben tartja azt, ami neki előnyös. Észben is, markában is.

Az illető valószínűleg ebben a számára hasznos kórban szenvedhet (amiben egyébként a kor is), - így hát nem kell mindjárt nyugtalankodnia! Amit nyert a réven, azt majd megtetézi, további nyereségként, a vámon. (Az eredeti mondást kissé átigazítottam, bizonyos körökre vonatkozóan, a hazai viszonyokra.)

Akik az elmúlt években - akár politikusként, akár politikusi rokonként-kebelbarátként, vagy pártholdudvar-népségként, esetleg más testközeli minőségükben - különböző csúnyuska mutyikba, kétes eredetű ajándék földekbe, igen rossz illatú korrupciókba, és más cirádás-cégéres-címeres ügyekbe keveredtek, azoknak is adtam, most, év vége felé, jó tanácsot: vallják be vétküket, bűnüket, - hogy tisztán mehessenek Isten elébe!

Hát, ők egy kicsit öntelten válaszoltak: ráérnek még a tisztálkodásra, és eddig is mindig bevallották erkölcsileg, habár csak bizonyos szélsőséges nézetek szempontjából, esetleg kifogásolható dolgaikat, de nem hülyék, hogy ezt nyilvánosan is megtegyék. Ez csak a köztük és az Isten közötti ügylet, és ilyesmiben gyóntató papjuk a földi-égi telefonos közvetítő, számukra előnyös közvetítési díjjal, de azért a közvetítő is megtalálja a maga számítását.

Vigasztaló és tanácsadó civil körutamon végül jobbról bal felé mentem azon a középúton, amelyet aranynak mondanak, de mivel, valóban a tárgyilagos középúton van, nem, hogy nem arany, de.. Itt, vigasztalás helyett, - mivel látszólagos baloldaliságuk már többször balul ütött ki valóságosan, - kissé ki kellett okítanom egyeseket, hogy a pártosztódás nem olyan, mint a sejtosztódás, mert igaz ugyan, hogy egy pártból több párt lehet, de ott ez inkább fosztódás..

Hát.. mit is mondjak utóbbiakról?

Vissza kellett mennem kicsit a jobboldalra, hogy erről-arról megértessem a balt. Kérnem kellett hozzá Isten segítségét is!

Megértették?

Van közöttük olyan rokonszenves fickó (nevét nem árulom el, nehogy kirántott karddal rárontsanak), aki félig-eddig talán megértette a fenti osztódásos példát, - de a többiek?

Ó, adj nekik észt, Istenem, akár vagy, akár nem vagy, - én már kivagyok tőlük! Istenesen!

(2014)