A Szilveszter? Rossz bohóc. Kicsit részeg
- vagy nagyon - s a szokott legénykedések
gyenge értelmű divatfia (s lánya),
s nem akar ráismerni önmagára.
Nem "sírva vigad" (ahogy régen mondták):
egész évben ott járja a bolondját
a nagy szemétdomb körül, ott röhécsel
az ócska vicceken, idétlen ésszel.
Ki ünnepel, s mit? Persze, fel sem fogja:
kezét fentről bunkófej ördög fogja.
Fülébe ez a patás trombitálja:
- Fülelj Mennyei Cigánymuzsikánkra!
A szesz-szabadság tiéd, bátran nyelhetsz!
Kiharcoltad: van miért ünnepelned!
Mi FOLYTATJUK, te meg folyasd le gégén
ezt a maró italt, - és hagyunk, békén!
Megbecsülünk velünk tartó bohócot, -
dehogy húzzuk ki fejéből a kócot!

Szilveszter bámul. Ó, mindig ezt tette!
Azon: a kutya hol van eltemetve? -
nem tűnődik. Megmarad rossz bohócnak,
akkor is, ha végül nincs már egy jó nap
mit érte kapna. Nem érti, hogy kára
az ördögnépség cigánymuzsikája,
s ha év végén pezsgő, s petárda durran,
Mammonnal együtt mondja: - Jól van! Úgy van!
S míg lőréjét, vagy pálinkáját issza,
azt képzeli: a lelke milyen tiszta!

Ó, rossz bohóc, tökfejként nem barátom!
A kutyavásárt, Budán (s másutt!) látom,
s arra: "egyszer volt" ott nevethetnékem.
Volt már ennél nagyobb hazugság? Kétlem!
A "sírva vigad" (ahogy régen mondták),
már akkor sem volt más: kerek bolondság,
de más bolond, és más bolondot játszó
(érdekből), - talán ez legyen a zárszó!

(2014)