Csak töprengés létezik, amelyik lehet karácsonykor is, húsvét idején is, bármikor, ünnepektől függetlenül. Ám valami címet fel kellett írnom, nem szeretem a cím nélküli írásokat. Lehet, hogy ez is különcködés, de így van.

Ha valaki beleolvas mostani netnapló bejegyzésembe, akkor megtudhat valamit, amit eddig is tudott, csak - esetleg - nem tudta róla: tudja. Egyszerű kis titok a titkok ősrengetegében (és eljövő, még nagyobb rengetegében): nincs Karácsony, nem is volt, sohasem.

A költők tudják (hogy e titok többi tudósát most ne soroljam fel): Karácsonyról eddig még egyetlen vers sem született, legfeljebb ilyen vers-látszat.

Ne tévesszen meg senkit, hogy bőségesen talál ilyen című verset, a legrosszabbat, leggiccsesebbet talán Szabolcska Mihálytól olvastam, a legjobbat lehet, hogy Ady Endrétől, de valójában egyik sem a karácsonyról szól. A giccsszerető olvasók kedvéért Szabolcska versének (Karácsony) internet címét ideírom:http://www.szepi.hu/irodalom/vers/karvers/karv_149.html

Ady Endre versének a címe szintén Karácsony, és a giccskedvelők figyelmét talán ez is magához vonzza, mert hiába toronymagasan nagyobb költő Ady Szabolcskánál, "Költőcske Mihálynál", azért a karácsonyi témát illetően igen közel kerültek egymáshoz, színvonalban is, persze, nem Szabolcska közelített Adyhoz (mármint színvonalban), hanem Ady Szabolcskához. A vers internet címe, ha valaki nem ismeri: http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_032.html

Nos, minderről írtam már Karácsonyi vers-utak c. írásomban (http://www.vilagszinvonal.hu/index....s-Miklos-Karacsonyi-vers-utak.html&Itemid=301).

Hagyjuk békén a költőket, meg azt is, hogy bizonyos kérdésekről miért nem azt írják meg őszintén, amit gondolnak, - utóbbi nagyon messze vezethet, elég, ha megfontoljuk: mi lenne, ha tényleg azt írnák meg, amit őszintén gondoltak, gondolnak a múltbeli, jelenbeli, a becsületes gondolkodást gyűlölő és megtorló világban!

Eszembe jutnak múltbeli karácsonyaim. Számos jel, tény, emlék mutat arra, hogy ezek - még a szűkös, háború utáni világban is! - sokkal jobbak lehettek nálunk, mint számos családban. Mi, gyerekek, de a felnőttek is, mind kaptak ajándékot, és a szeretet is ott volt, nem csak karácsonykor, vagy más ünnepeken, hanem egész évben.

Több volt a szeretet karácsonykor? Ezt sohasem hittem, gyermekként sem, legfeljebb láttam: az illem megköveteli a tényleges szeretet mellett az ünnepnek kijáró képmutatást. Minden korszakban megkövetelte, és értem, hogy a hagyomány őrzésének van szép oldala is. Ám ennél többet láttam, gyermekként is: nem csak szép oldala van. Olyan oldala is, ami helyett jó volna több őszinteség, és az őszinteség még több szeretet hozhatna. Részben sejtettem, részben tudtam, gyermekként is, hogy miért nem lehet több őszinteség, hogy a világ miért elsősorban harc, a béke magasabb szintje miért nem lehetséges, és miért kell örülni - sokszor - a kényszerből létrejött részleges békének is.

A huszadik század második fele után a karácsony (és más ünnepek) mélye is erodálódott, és a felszíne is sokkal rosszabb képet mutat azóta. A vallásos Legenda földi letéteményeseire, az egyházakra kétségtelenül sok éles kritikát fogalmaztak meg a huszadik század második felében, és talán kicsit humoros is (tragikussága mellett!), hogy az egyházak az 1989-es rendszerváltás után, mind a mai napig, tetteikkel és hallgatásukkal, az emberek félrevezetésével, manipulálásával milyen mohón igyekeztek és igyekeznek igazolni: ezeknek a kritikáknak, vádaknak túlnyomó része igaz volt.

Isten pedig milyen gyönyörű lehetne, ha elénk állna a költői képzelet szülötteként, valóban a Értelmes Szeretet, Őszinteség, Jóakarat és Kiérdemelt Megbocsájtás Isteneként!

Ha volna ilyen Isten, akkor - teszem hozzá tréfás keserűséggel - új keresztes hadra is szüksége volna. Ilyet nem látok sehol, nemhogy hadseregként, de kis csapatként sem.

Ami van, az nagyon szomorú, és különösebb töprengést sem igényel. A teendők igényelnének töprengést, ha több becsületes, őszinte gondolkodó volna, akinek - saját jogos, méltányos érdeke mellett - egy becsületesebb Magyarország (és világ) is érdeke.

Ilyen gondolkodók léteznek itt-ott, de most még, úgy látom, nagyon kevesen vannak. Ezért is olyan sötét nem csak a hétköznapok, de a Karácsony, Húsvét, meg más ünnepek sora is.

Utóbbiak közé tartozik a Költészet Napja is.

Magyarországon az 1989-es rendszerváltás óta költészet sincsen, nem is lehet ott, ahol ennyire tanyát ütött a becstelenség, és az utóbbi leplezése tettekkel, szégyenletes hallgatással, észjátszó félrevezetésekkel, álszenteskedésekkel, körmönfont mellébeszélésekkel, primitív nacionalista hazugságokkal.

Nem Karácsony fáj igazán, nem egy ünnep, nem az ünnepek, - hanem az évek, évtizedek, ez a jelen és a becsületes emberek számára kilátástalan jövő.

(2014)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)