Bonyolult a test minden háborúja,
mit rákényszerít a külső hatalom,
vagy a belső, vagy mindkettő, de végül
túlélőé, vagy halálé a vagyon:
az agy, a szív, vesék (e furcsa szűrők),
s a nagy raktár és gépsor együtt, - a máj.
Hány vegyjel-csillag fut titkolt sötétben,
míg életre, vagy halálra rátalál!
Kell az orvos, testnek méltó tudósa,
s a költő szintén, - mert beteg a Haza!
Múltban elestek fehérvérsejt-védők,
s a rossz jelen egyre rosszabb önmaga.
Kis genny-piócák elrejtett sebekben
(de utóbbiakat látja, aki lát!),
ám vállat von kapzsi, butuska polgár,
s csak közönye szól: - Hát ilyen a világ!
Több orvos kell, testhez méltó tudós, de
olyan költő is, ki nem beszél haza
önérdek-zsebnek, - egyenes gerincű,
szigorú doktor: a Lelkek Orvosa!
A test? Bevallom, féltem tőle ifjan,
jobban, mint most, mert mélyéből sok titok
ijesztgetett, kis költő-tanonc akkor
inkább csak felszín-szépséget áhított.

Anyag-mozgásig: a Lélekig értem,
és egyre érthetőbb Érthetetlenem,
Ő nyit kaput, látható Láthatatlan,
felemelően lesújtó szerelem,
e vesztesként is jövőt hozó győztes.
Paradoxonok közé szorult világ
nekünk a távolt olykor felmutatja, -
és nagy égboltján a Szépség Csillagát.

S Te, másik Lélek, Társadalmak Lelke,
múlt századokban megfogamzott jövő?
Ördög karomnyom elbukott Kereszten, -
de Te azt hirdesd, ami üdvözítő!
A becsület? A kor kórja kikezdte,
mint annyiszor, s hályog sok-sok szemen..
Védd a jobbat, igazat akarókat,
míg szégyen harsog: hamis történelem!

S Te, Vers, szabad szó: Petőfire nézz fel, -
és azt tiszteld csak, ami tisztelhető,
bármit károg fekete öltözetben
a tolvajoknak kedvező rút idő!

(2014)