Feltöltve: 2014-11-29 17:20:27
Megtekintve: 5934
Két pohár rum (Nikolits Árpádnak)
Két pohár rum? Talán inkább csak egy volt, -
a telefonból így érzem, mert szalad
felém a szó, akár rum nélkül, máskor.
Az ablakon fény békít ki árnyakat.
Rumra nem vágyom, - mi az, mire vágynék?
Egy kíváncsi, és szinte boldog halál,
a valót hívő-tagadó varázslat,
tájjal, hol tavaszt úgy üdvözöl a nyár:
lehullt szirmok felett ígér a kékség
piros gyümölcsöt, melyet a képzelet
felragyogó, szerelmes üvegtálba
kecses istennő kezével beletett.
Ilyen a költő. Munkája csak álom,
de ezermester írót tisztel, csodál,
s barátkozik cinikus istenekkel,
akiket elhoz lóvásártéri nyár.
Különben úgy van: lóvásár-tereknek,
s a kérő Képzelet bús Istene egy.
Kezdet-kalandként lehet, hogy szerette,
de jól ismeri már az embereket.
Boldog halálban - térjünk vissza, erre! -
egy ritkán (sohasem?) volt zászló lobog,
olyan: színeknek szép harmóniája
Hazát ölel át, - és bízó Csillagot.
A mostani? Haza? Még egyre berreg
diplomakópé, az a "törvénymotor":
nem elég havi másfél milliója,
hozzá még többet szerezne valahol.
Ő érdekes? Akik mögötte állnak!
Az önhaszonért vitézkedő sereg,
mely, ha markolhat, Istent is becsapja, -
miért kímélné meg az embereket?
S a buldog arc, komikus kutyaházban?
Milyen Szeretet Pártjából is való?
Ép ész (ha van még) Rád asszociálhat,
Máig Túlélő, Szent Inkvizíció!
Agyakban és szívekben fut a Felszín, -
de a Felszínen túli Mélybe ki néz?
Ki lát el rossz halálok ok-soráig,
s ki az, aki lát, - és szólni is merész?
Rossz halálban bővelkedik az ország,
és ebben, naponta, "jobban teljesít",
s ezen új stressz-sor, alkohol, drog, hajsza,
elkésett bánat, önvád mit sem segít.
Más segíthet csak: egy jobb Magyarország,
bár az sem lehet most teljesen szabad,
ám szabadabb igen, ha nem pártolja
a sunyiságot, - és a tolvajokat!
(2014)
a telefonból így érzem, mert szalad
felém a szó, akár rum nélkül, máskor.
Az ablakon fény békít ki árnyakat.
Rumra nem vágyom, - mi az, mire vágynék?
Egy kíváncsi, és szinte boldog halál,
a valót hívő-tagadó varázslat,
tájjal, hol tavaszt úgy üdvözöl a nyár:
lehullt szirmok felett ígér a kékség
piros gyümölcsöt, melyet a képzelet
felragyogó, szerelmes üvegtálba
kecses istennő kezével beletett.
Ilyen a költő. Munkája csak álom,
de ezermester írót tisztel, csodál,
s barátkozik cinikus istenekkel,
akiket elhoz lóvásártéri nyár.
Különben úgy van: lóvásár-tereknek,
s a kérő Képzelet bús Istene egy.
Kezdet-kalandként lehet, hogy szerette,
de jól ismeri már az embereket.
Boldog halálban - térjünk vissza, erre! -
egy ritkán (sohasem?) volt zászló lobog,
olyan: színeknek szép harmóniája
Hazát ölel át, - és bízó Csillagot.
A mostani? Haza? Még egyre berreg
diplomakópé, az a "törvénymotor":
nem elég havi másfél milliója,
hozzá még többet szerezne valahol.
Ő érdekes? Akik mögötte állnak!
Az önhaszonért vitézkedő sereg,
mely, ha markolhat, Istent is becsapja, -
miért kímélné meg az embereket?
S a buldog arc, komikus kutyaházban?
Milyen Szeretet Pártjából is való?
Ép ész (ha van még) Rád asszociálhat,
Máig Túlélő, Szent Inkvizíció!
Agyakban és szívekben fut a Felszín, -
de a Felszínen túli Mélybe ki néz?
Ki lát el rossz halálok ok-soráig,
s ki az, aki lát, - és szólni is merész?
Rossz halálban bővelkedik az ország,
és ebben, naponta, "jobban teljesít",
s ezen új stressz-sor, alkohol, drog, hajsza,
elkésett bánat, önvád mit sem segít.
Más segíthet csak: egy jobb Magyarország,
bár az sem lehet most teljesen szabad,
ám szabadabb igen, ha nem pártolja
a sunyiságot, - és a tolvajokat!
(2014)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!