Író csalódhat, - de a költő inkább?
Gyakran igen. Poéta? Finnyás lélek!
Építgeti képzelete világát,
s körülveszik álom-beszélgetések.
A valóság? Végül mindkettő látja,
de kicsit más író-, s költőszemekben:
valótól, lóvásártér-nyerítéstől,
aki költő, hamarább visszaretten.

Erre gondoltam, s közben mesét írtam
az ős hibával: költő megszerethet
szereplőket, és a történet végén
nem tagad meg tőlük egy "happy end"-et.
Elmosolyodtam: ez is olyan csapda,
mint mikor egyre sötétülő égre
lepelnek húz rá nemzetiszín zászlót
a Kutyás Erdő polgárnénikéje?
No, persze, nem! Nagyon más megszeretni
kis csínytevőket, kópé lókötőket,
kik megjavulnak, mintsem hízelegni
Bibliákra is taposó időnek..
Petőfi szólt? Ajkán Isten volt isten
Haza a haza, - de mi jött utána,
e fogalmak helyére, szívben, agyban?
Üresség, - vagy érdekek hazugsága!

Költő, - ha az -, csak Petőfi utóda,
lantja bármilyen, csak igazat tisztel,
s gyávák helyett, ha kell, a vers kiáltja:
"..miként lettél milliárdos, miniszter?"

Hol nincsen már csak lókupec-királyság, -
költészet sincsen. Miként is lehetne?
Hol nincs szabadság: börtön lesz az ország,
s benne becsület, szív, gyermekek kedve..
Hol nincs szabadság: templom is csak börtön.
Szószék-szósz ömlik rá nyálkás időre,
Ördög papol, a Szeretet csak cégér,

s a Hatalom - a tömeg börtönőre.

(2014)