Elpiruló szita-szeplők
aprók, picik, színfelejtők.
Hajmeresztő hajnövesztők,
utolsókból lesznek elsők...
Kalaposnak árnyat tartó,
zsinórvégen csomó-barkó
szertefoszló álom ködben.
Sehol sem volt, onnan jöttem...



Aranyba zárt göröngyökben
elgurultak mind mögöttem-
messze földre érve égnek...
Tó arcában, fényességben,
csillag fürdik gyönyörködve.
Békességben mély kútra lelt,
álomidő ráhullva telt.
Bekormozta a vén holdat,
fekete-kék felhőt forgat
betekerve sűrű mázzal.
Szemre gyógyul vakulással...

Csillag hullik.Vonyítással
dalra fakadnak az ebek.
Vér-tóba hull. Gaz kegyelet!
Szitokszó lett az imákból,
kiebrudalnak a a hazából.
Szűk a pajta, szűk a jászol,
fel ne ébredj kicsi pásztor!
Szép a vérem, szépen játszom,
ver a szívem, élni látszom?
kivirágzik mag tenyérben
halványodik szem, s a létem...


Hunnyászkodnak bércek, hegyek,
feljajdulnak böjti szelek.
Völgyek közé bújnak folyók,
némaságban összesugók.
Csordogáló könnyű-cseppek
messzefutnak, megerednek...
Ha legény vagy, ki a házból,
kifelé a menyországból!

Jöttek hozzád dajka-vének,
angyalarcú szolganépek.
Szaracénok és kufárok,
felhőszemű hableányok.
Sellők, színlelt szerelemmel
mézes csókkal, bűv-permettel.
Rád aggattak minden terhet.
Meg ne szakadj kicsi gyermek...