HARMADIK FEJEZET,
amelyből megtudjuk, hogy ki volt az emberke a kígyóbőrből készült övvel, és megharagudott-e Fánira és Pánira, továbbá találkozunk a híres színészkutyával, Kangával, de még azon is eltűnődhetünk: van-e kereke a Kutyás Erdőnek, - vagy mégsem?

Zsolt bácsi érkezett meg elsőnek a Kutyás Erdőbe. Várta a kopókat, Fánit és Pánit, nem kevésbé gazdájukat, Árpi bácsit. Leült a padra, felrakta az asztalra afrikai elefántvadász körúthoz is elegendő csomagjait, és nekilátott Ősi kincsünk: a magyar konyhaművészet című könyve kéziratának befejezéséhez. Közben ezt-azt a bendőjébe művészkedett-bűvészkedett, konyha nélkül is.

Hamarosan megérkeztek a kopók, és mámoros boldogságban rohantak Zsolt bácsihoz. Zsoltot majdnem annyira szerették, mint gazdájukat, Árpi bácsit.

A pad feletti hatalmas tölgyfa levelei között Prutyipat és Picipötty nézegetett le a kopókutyusokra: lesz-e ma is Fánin, meg Pánin pacikázás?

Ezúttal a manók is hoztak magukkal valamit a kutyusoknak, a várt lovaglás idejére: verébtojásos palacsintát. Ezt is Prutyipat csente, de otthon, a konyhában, mamája, Pöttyanyó háta mögött.

A manófiúcska így mentegette magát testvérkéje előtt:
- Amit tettem pici vétek, ámde két kutyusnak étek. Kedvet lendíthet, mint hintát, palacsintás csintalanság!

A két kopó egyelőre Árpi bácsi kezéből ette a kikunyerált csemegét. Zsolt bácsitól is kaptak néhány falatot.

A kopók szokásos szökése most is később volt. Akkor viszont úgy elrohantak, mintha puskából lőtték volna ki őket. Prutyipat és Picipötty is villámgyorsan lemászott a fáról.

Egy nyárfánál találkozott a két manócska, meg a két kopó. Két-két verébtojásos palacsinta kopószájba repült. Prutyipat már fent is volt Fáni, Picipötty Páni hátán. Szaladtak a kutyusok, de egy barna, vakondtúrásnak hitt dombocskánál megálltak.

Valóban vakondtúrás volt?

Nem, hanem valakinek a kunyhója, de tényleg vakondtúráshoz hasonlított.

Fáni, Páni beszaglászott a kunyhócska ajtaján.

No, még ha csak ezt tették volna!

Nem csak beszaglásztak, hanem valamit kiszaglásztak. Amit kiszaglászott, azt mindegyikük ki is húzta: egy-egy picike füstölt sonkát. Amit kihúztak, azt meg is ették, és mivel mindketten füstölt sonkát húzták ki, azok estek a kutyusfogak áldozatául.

Ekkor azonban megjelent a kunyhócska gazdája, négyarasznyi, csinos törpécske, zöld ruhában. Nadrágját széles gyíkbőr öv fogta össze.

Mekkora egy arasz?

Az oldalt kinyújtott hüvelykujj és kisujj hegye közötti távolság. Ebből sejthető, hogy a törpe nem volt óriás, legfeljebb azok a hangyák nézhették volna annak, akik most bújtak ki életükben először a bolyból, és még sohasem láttak embert. A törpe egyik kezében kardocska volt, a másikban bot.

Ki volt ez a törpe?

Bimbele Tóni, a Kutyás Erdő vitéz bírója. Ő döntött az ott élők vitás ügyeiben, amit elébe hoztak, vagy nem hoztak elébe, de ő rájuk talált.

Döntését azután vagy megfogadták a peres ügyben, vagy nem. Olykor megfogadták, olykor meg kiforgatták, és a veszekedést, vitát újrakezdték. Tóni szeretett bíráskodni, de azok, akiknek nem adott igazat, bíráskodását nem szerették, akiknek pedig csak félig adott igazat, azok félig szerették, félig nem. No, ez így van talán másutt is, - nem csupán a Kutyás erdőben!

A törpe a kopóknak csak kis törpe volt, és nem gondolták volna a kutyusok, hogy mindketten kapnak tőle néhányat az orrukra, bottal. Egyet a kunyhóba való beszaglásért, egyet a sonka kiszaglásáért, egyet a sonka kihúzásáért, végül még egyet a sonka saját bendőjükbe való betevéséért. Ezzel mindkét kopónál megvolt a mesebeli szám, vagyis a három, egy negyedikkel, a ráadással megtoldottan.

Mit tehetett Fáni és Páni?

Felháborodottan ugattak, de nem akarták megtámadni a törpét, mert érezték: emberrel van dolguk, nézeteltérésük, ha nagyon kicsivel is, - no de a manócskák még kisebbek voltak, mint a törpe! A Bimbele Tóni másik kezében levő kardocska sem tetszett nekik, mert egyszer-kétszer volt már orros kalandjuk sündisznótüskével.

Itt ugrott a kopók védelmére, és a törpe megbékítésére Prutyipat és Picipötty.

A törpe jól ismerte a manócsaládot, és csak Prutyipattal volt néhány picike, elnézhető nézeteltérése egykoron, - így könnyen ment a békítés. Tóni megértette, hogy a kopók nem akartak neki rosszat, csak maguknak akartak jót: a talált sonkát. A kopók viszont megértették, hogy a kardos emberkével jobb a békesség.

Közben Árpi bácsi már izgatottan kiáltozta:
Fáni! Fááni!! Páni! Pááni!

A búcsú gyors volt és nem barátságtalan. Bárcsak ilyen könnyen helyreállna a béke kis világban, nagyvilágban, mindenütt!

Árpi bácsi, és a kopók még nem indultak rögtön haza. Zsolt bácsi is maradt.

Mi volt e maradás oka?

Nem akármi! Megérkezett a híres színészkutya, akinek nevét, tiszteletből, írjuk csupa nagybetűvel: KANGA!

Gazdája azt mondta neki:
- Vágj sértődött pofikát, Kanga!

Kanga felhúzta az orrát, kitűnően színészkedett.

- No, most azt mutasd, Kanga, amikor mérges vagy! - szólt rá gazdája.

Abban a pillanatban már morgott is, meg ugatott a kutyus, fogait csattogtatta.

Bemutatta még - gazdája kérésére - a csalódott, a kíváncsi, a boldog, meg a kunyeráló kutyapofit. Utána bekapta a Sültkolbász-díjat, mint kutya a legyet, vagyis kitüntetést eltüntetett..

A nézőközönség tapsolt. Lehet, hogy ez a taps Kangának, aki már sok filmben, színdarabban szerepelt, jobban esett, mint a sült kolbász?

Árpi bácsi elbúcsúzott Zsolt bácsitól. A két kopó is búcsút ugatott. Gurult velük a négy kerék, hazafelé.

A tölgyfaodú-lakásban pedig vacsorához ült a manócsalád.

Prutyipat azt kérdezte édesapjától:
- Papa, a múltkor erősen füleltem, és kihallgattam Kira kutyus gazda bácsijának, és Betti ebecske gazda nénijének kissé izgatott beszélgetését. Kira gazdája azt mondta, hogy az ország kerekének balra kell gurulnia, de Betti gazda nénije szerint jobbra. Mi az ország, és minek kell az országnak kerék?

Paciputy papa eltűnődött:
- Az ország? Az olyasmi lehet, mint körülöttünk ez a Kutyás Erdő, csak valamivel nagyobb.. Kerék pedig sok mindenhez kell, autónak ahhoz, hogy guruljon, méghozzá négy is, de a kerékpár sem elégszik meg kettőnél kevesebbel. Egyszer én is hallottam, hogy így szólt egy néni a mellette sétáló bácsihoz: - Neked egy kerékkel kevesebb van! Utóbbit nem értettem, mert gyalog mentek, ahhoz nem kell kerék..

Prutyipat belenyugodott a papai magyarázatba. Kinézett a kémlelő ablakon. A hold visszanézett rá, kedvesen, fehéren. A fenyők felől bagolyhuhogást hozott a szellő, meg tücsökmuzsikát.

A manócsalád lefeküdt, elaludt.

Prutyipat is, Picipötty is a híres színészkutyusról, Kangáról álmodott. Álmukban mindketten Kanga hátán lovagoltak, de Picipötty álmában Kanga még a törpét, Bimbele Tónit is hátára vette.

Ha Fáni és Páni látták volna a két manógyerek álmát, lehet, hogy megsértődtek volna, hiszen a valóságban ők lovagoltatták a kis manócskákat. Ekkor azonban már Fáni és Páni is az igazak álmát aludta, igaz, Miklós bácsi, a költő talán hozzátette volna: a kissé csintalan igazakét...

(FOLYTATOM)